„Sokszor tudjuk, hová szeretnénk eljutni, bár legtöbbször csak reméljük, hisszük, hogy sikerülni fog. Azt viszont fontos tudnunk, hogy honnan jöttünk, mik a gyökereink. Például nekünk, magyaroknak. Büszkék lehetünk a tényekre. Istenben, nemzetben bízva magyar - történelem szakos tanárként vallom és hirdetem több ezer éves “indulásunkat”, utunkat a Kárpát-medencéig. Sajnos sokan nem hittek, hisznek nekem, Kovács László könyve óriási segítséget nyújt ahhoz, hogy véleményemet, sokunk véleményét hiteles adatokkal, tényekkel, forrásokkal tudjam alátámasztani.
Tisztelet és köszönet ezért a munkáért, szolgálatért!”
Ágotai Ferenc
Magyar - történelem szakos tanár, általános iskolai igazgató
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
„Szívesen ajánlom a könyvet, amely egészen egyszerűen elénk állítja a magyar ókort. Tankönyveink méltatlanul keveset, sőt alig foglalkoznak ezekkel a történésekkel. A könyv tanulmányozása kiváló keretet ad történelmi események párhuzamba állításához, a kor jobb megértéséhez. Természetesen azok számára lesz igazán érdekes Kovács Nemes László Tisztelt Barátunk könyve, akiket “feszít” az a lelkiismereti kényszer, hogy hogyan lehetne a mi korosztályunk élettapasztalatát, értő hazaszeretetét, történelem szeretetét, irodalom szeretetét átadni a következő generációnak, akiket ez kevésbé érdekel. Nem lehet hibáztatni őket. A történelem megszerettetése módszertanával kevesek foglalkoznak. A hazaszeretetre való nevelés pedig a kisgyermekkorban kezdődik. Már a szüleitől átveszi a gyermek ennek fontosságát, ahogy látja szülei téma iránti elkötelezettségét. Még csak a jelképeket látja, az ünnepnap szépségét, de bevésődik a látvány, az érzület személyiségébe. A pedagógusok felelőssége pedig vitathatatlan.
A könyv hiánypótló. Jó szívvel ajánlom tanulmányozásra, nyári táborok és más program sorozatok programjai közé felhasználásra.”
Tisztelettel, Viski-Latorné Dögei Edit református lelkész, középiskolai vallástanár,óvodapedagógus, közművelődési referens
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
„Az őstörténeti időrend egyértelműen alapvető és hiánypótló munka, mely túlmutat önmagán, és amelyre a közoktatásban és a köztudatban is óriási igény van. Teljes joggal.
Ugyanakkor megérett rá az idő és remélem, lehetőségeihez mérten fel is gyorsítja a tudomány, a közoktatás és a köztudat jótékony, tudatos változásait.
Erkölcsi és szakmai kötelességünk egyszerre, hogy összegezzük, majd utolérjük szemléletváltásunkkal és közoktatásunkkal a rendelkezésre álló nemzetközi tudományos tényeket és összefüggéseket. Nem élhetünk tovább burokban, mert nagy ára van.
A közoktatásban feszült a helyzet és nagyon sürgető a szemléletváltáson alapuló tartalmi és módszertani változtatás, mely egy sor tantárgyat érint, mivel összekapcsolódnak.
Ehhez kitűnő eszköz ez a közérthető kézikönyv, mely minden tanár, diák számára elérhető kéne, hogy legyen. De nemcsak az iskolai, hanem a közkönyvtárakban az olvasóközönség számára is.
Minden elismerésem a szerzőnek azért a hősies munkáért, melynek eredménye most már itt van az asztalunkon.
A tanítási gyakorlatban ehhez térképsor és időszalag is szükséges, melyet én magam pótoltam. Pályám elején az időszalaggal kezdtem, majd a népvándorlásról készítettem térképsort. E könyv és szerzője hatására viszont egész Eurázsia történelmi folyamatáról készítek szemléletes térképsort és újraalkotom az időszalagot is. Ugyanis a könyv sok erénye között a legfontosabb, hogy rámutat arra a történelmi folyamatra és összefüggéseire, mely minket, magyarokat, a legjobban érdekel.
A tanártársadalom kénytelen szembesülni a nemzeti gondolkodás hiányosságaival és annak következményeit is látja. Az egyén nem attól szabad és egyéni, hogy semmihez nem kötődik, hanem attól, hogy természeti és társadalmi beágyazottságát és annak természetes adottságait elfogadva, mindezek erkölcsi felelősségét vállalva, ezen folyamatok részeként ismer magára és egyéni módon teljesedik ki bennük. Azzal, hogy értékeit megőrzi, életében alkalmazza és gyarapítja. Ezért a személyiség hierarchikusan felépülő rendjéből pedig nem hiányozhat a helyes nemzeti önismeret és öntudat. Manapság viszont a szerep- és személyiségzavarig menő önazonosságzavar jelei tapasztalhatóak a diáktársadalom és a magyar ifjúság köreiben. Ez abból is fakad, hogy nem ismerik, és nem tudják értékelni saját népük ősi történelmének gerincét, annak tanulságait és értékeit. Majd ebből fakadó kultúráját, annak történelmi rétegeit és folyamatát. Nem ismerhették, mert elhallgatták és elferdítették előttük az igazságot.
Fogta Béla, a képi műveltség és az erkölcstan tanára
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Ajánlás
Kovács László: Őstörténeti időrend c. könyvéhez.
(2021. Magánkiadás, Székelypálfalva )
A szerzővel a neten ismerkedtem meg. Megrendeltem a meghirdetett könyvét és meseszerűen toppant be kis kertembe. Néhány beszélgetés után már mint „ezeréves” ismerősök, fél szavakból is értjük egymást.
( Ehhez az is kell, hogy Udvarhely „udvarolta” tudatosra az én lelkemet is: „ Most, amikor itt állok a szabad Erdély szabad földjén … lélekben ma itt van minden magyar.” Hallgatták nagyapáim. Így kerültem én oda, 40 évvel később. Ők azért küldtek, hogy megtudjam, ki vagyok. Eltelt 40 év és ez a könyv úgy ért utol, ütött szíven, mint az a pillanat, amikor először ültem egyedül Orbán Balázs sírjánál és állt a fekete Dácia a parkolóban.)
Könyve egyenesen, mint fénykard hasít a magyar történetírás éjszakájában.
Hatalmas hiányt pótol, mert együtt látja a teljes eurázsiai történelmi időt, minden kultúrát, amely hatott és hathatott ránk. Nem egyszerűen az ősöket követi, hanem azt, amit az ősök követtek.
Megkerüli a nomádozás – nem csak enyhén ostoba – buktatóit és szabad sztyeppei társadalmakról, kultúrákról ír, valamint azok egyéb kapcsolatairól.
Szinte mindent megpróbál időrendben elhelyezni. Szakember és érdeklődő, önazonosságkereső olvasó számára nyújt egy enciklopédikus ismeretrendszert, időrendet, melyet hosszú évek munkájával tudna ki-ki összerakni. Ha tudna, vagy egyáltalán akarna!
Egy ilyen munkával nagyon adós volt az un. Tudomány!
Azonban ismét egy szabad harcos tette asztalunkra a művet. Egy kondícionárius, amely szó elveszett a közhasználatból. Egy magától való tehetséges, szabad, öntudatos magyar, aki megvédte magát az agymosástól és igyekszik a „tudományos” csapdákból kiszabadítani a népét!
Ezt a pótolhatatlan művet egy megfelelő földrajzi és történeti atlasszal egy Eurázsiai Sztyeppe-vidék és szomszédsága c. atlasszal kiegészítve kell kötelező olvasmánnyá tenni tanárainknak, tudósainknak, politikusainknak. Ha pedig nekik nem kell, akkor a szabad magyar népnek kel a saját kezébe adni, mint Ariadné fonalát. Nyomában lépkedve, vitatva és alátámasztva fel kell szabadítani ál elitjei uralma alól népünket és kiszabadítani az évszázados álcivilizációs agymosoda börtönéből: Bemutatva Önmagának és az Önmagára nézés képességének!
Egy nép és annak tudománya, ha nem tud elfogulatlanul tájékozódni a saját őseit, kultúráját kialakító összes többi kultúra és táj között, akkor mondhatjuk, hogy haldoklik, vagy álságos „tetszéletet” él.
Kovács László munkája és szemlélete, olyan természetes volt a számomra, mint egy tükörtojás, mint a tükrös távíró, mint a salgófény. ( Mi lehet az?)
Mindenki olvassa és kezdjen róla beszélni, vitatkozni, érvelni, kezdjen szabad magyar életet élni!
Magyar gyűlölőknek is kötelező. Legalább tudják mit gyűlölnek!
Gratulálok és meghajlok a valódi tekintély előtt!
Alapvető, kötelező történeti irodalom és szemlélet! Vitassátok, ha…!
Lados Balázs, történelem-földrajz sz. tanár.
( 2021. V. 06. Kelenföld, Bártfai u. 22.)
( Június 04-e szülöttje, aki tudja, hogy az igazi és egyetlen nemzetegyesítés az, amikor a hagyományokkal és a hagyományos szabad szellemmel egyesítjük a ma élőket és a következő generációt, amikor kitörünk a Bomlott századból. Mert én a két cserfa alól szemlélem a világot és nem a hamisított könyvek raktárából, ami messze nem azonos a könyvtárral.)
„Minden generáció annyit ér amennyit ősei hagyományaiból megért és képes átadni.”
/ A qufui /
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Kedves Laci!
Bizonyára sokan vagyunk, s leszünk még hálásak Neked az Őstörténeti időrendért. Gondolkodásra ösztönöz. Hiszen ezekből az évezredekből alig valamicskét tanultunk.
Olyan sokáig “finnugráltunk”, s szinte csak a “pancserok voltunk s mindig rossz oldalra álltunk” szellemiséget tanultuk, hogy így aztán egyenes út vezetett a “merjünk kicsik lenni” gondolatiságig. Molnár V. József, idős tanítónk szerint Kárpát Hazánkat örök bérbe kaptuk a Teremtőtől. Megőrzéséhez pedig igenis tisztába kell lenni dicső múltunkkal, hiszen csak így tudjuk hálás szívvel, gondosan megőrizni mindazt, amit Eleink bizalommal ránk hagyományoztak.
Kívánok Neked jó egészséget, kitartást, hogy folytathasd ezt s csodálatos kutatómunkát, hiszen a Pozsonyi csatával nem ért véget a történelmünk.
A leendő olvasóknak pedig jó olvasgatást! Ne úgy olvassák, mint egy regényt, hanem bátran, nyitott szívvel ízlelgessék!
Hála és köszönet! Szeretettel:
Pap Ildikó, Biatorbágy
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Kovács László: Őstörténeti időrend
Nemrég került a kezembe a jelzett könyv. Hogy nem regény, az már a címéből is
kitűnik. De belelapozva egyre nagyobb érdeklődéssel olvastam a sorokat.
87 éves, nyugdíjas mérnök vagyok, a történelemhez kicsi az ismeretem. De igen
örülök, hogy a régebben (évtizedekkel ez előtt) előtérbe állított és hangoztatott
finnugorizmus, úgy látom, talaját vesztette, a korábban elhallgatott pozsonyi csata
viszont, a honfoglalás legdöntőbb csatája újra szóba kerülhetett.
Rendkívül figyelemre méltó a Krisztus születése utáni részletes felsorolás. A minket
közelről érintőek: Attila születése, Buda és Attila közös hadjáratai, az Árpád ház
ősei, Álmos és a fia, Árpád, a honfoglalás, valamint a 907.-évi pozsonyi csata.
Ezt a könyvet nem olvasni kell, hanem olvasgatni. Szeretettel ajánlom a gondolkozók
figyelmébe.
Tisztelettel
Takáts Zsolt, Törökbálint, 2021". május hó
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
„Gimnáziumban utáltam a történelem tantárgyat. Semmit sem értettem belőle. Események, évszámok.? De hogy mi miért történt, mi volt az előzmény? Erről nem esett szó. Érettségin majdnem megbuktam. De Kovács László könyve felkeltette az érdeklődésemet. Sőt, lányommal együtt kotorjuk elő a poros könyveket utánanézni dolgoknak. Igazi hiánypó és gondolkodásra sarkalló ez a könyv! Köszönjük!”
Kelemen Szilvia, Piliscsaba