Sokszor tudjuk, hová szeretnénk
eljutni, bár legtöbbször csak
reméljük, hisszük, hogy
sikerülni fog. Azt viszont
fontos tudnunk, hogy honnan
jöttünk, mik a gyökereink.
Például nekünk, magyaroknak.
Büszkék lehetünk a tényekre.
Istenben, nemzetben bízva magyar
- történelem szakos tanárként
vallom és hirdetem több ezer
éves “indulásunkat”, utunkat a
Kárpát-medencéig. Sajnos sokan
nem hittek, hisznek nekem,
Kovács László könyve óriási
segítséget nyújt ahhoz, hogy
véleményemet, sokunk véleményét
hiteles adatokkal, tényekkel,
forrásokkal tudjam
alátámasztani.
Tisztelet és köszönet ezért a
munkáért, szolgálatért!”
Ágotai Ferenc
Magyar - történelem szakos
tanár, általános iskolai
igazgató
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
„Szívesen ajánlom a könyvet,
amely egészen egyszerűen elénk
állítja a magyar ókort.
Tankönyveink méltatlanul
keveset, sőt alig foglalkoznak
ezekkel a történésekkel. A könyv
tanulmányozása kiváló keretet ad
történelmi események párhuzamba
állításához, a kor jobb
megértéséhez. Természetesen azok
számára lesz igazán érdekes
Kovács Nemes László Tisztelt
Barátunk könyve, akiket “feszít”
az a lelkiismereti kényszer,
hogy hogyan lehetne a mi
korosztályunk élettapasztalatát,
értő hazaszeretetét, történelem
szeretetét, irodalom szeretetét
átadni a következő generációnak,
akiket ez kevésbé érdekel. Nem
lehet hibáztatni őket. A
történelem megszerettetése
módszertanával kevesek
foglalkoznak. A hazaszeretetre
való nevelés pedig a
kisgyermekkorban kezdődik. Már a
szüleitől átveszi a gyermek
ennek fontosságát, ahogy látja
szülei téma iránti
elkötelezettségét. Még csak a
jelképeket látja, az ünnepnap
szépségét, de bevésődik a
látvány, az érzület
személyiségébe. A pedagógusok
felelőssége pedig vitathatatlan.
A könyv hiánypótló. Jó szívvel
ajánlom tanulmányozásra, nyári
táborok és más program sorozatok
programjai közé felhasználásra.”
Tisztelettel, Viski-Latorné
Dögei Edit református lelkész,
középiskolai
vallástanár,óvodapedagógus,
közművelődési referens
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
„Az őstörténeti időrend
egyértelműen alapvető és
hiánypótló munka, mely túlmutat
önmagán, és amelyre a
közoktatásban és a köztudatban
is óriási igény van. Teljes
joggal.
Ugyanakkor megérett rá az idő és
remélem, lehetőségeihez mérten
fel is gyorsítja a tudomány, a
közoktatás és a köztudat
jótékony, tudatos változásait.
Erkölcsi és szakmai
kötelességünk egyszerre, hogy
összegezzük, majd utolérjük
szemléletváltásunkkal és
közoktatásunkkal a rendelkezésre
álló nemzetközi tudományos
tényeket és összefüggéseket. Nem
élhetünk tovább burokban, mert
nagy ára van.
A közoktatásban feszült a
helyzet és nagyon sürgető a
szemléletváltáson alapuló
tartalmi és módszertani
változtatás, mely egy sor
tantárgyat érint, mivel
összekapcsolódnak.
Ehhez kitűnő eszköz ez a
közérthető kézikönyv, mely
minden tanár, diák számára
elérhető kéne, hogy legyen. De
nemcsak az iskolai, hanem a
közkönyvtárakban az
olvasóközönség számára is.
Minden elismerésem a szerzőnek
azért a hősies munkáért, melynek
eredménye most már itt van az
asztalunkon.
A tanítási gyakorlatban ehhez
térképsor és időszalag is
szükséges, melyet én magam
pótoltam. Pályám elején az
időszalaggal kezdtem, majd a
népvándorlásról készítettem
térképsort. E könyv és szerzője
hatására viszont egész Eurázsia
történelmi folyamatáról készítek
szemléletes térképsort és
újraalkotom az időszalagot is.
Ugyanis a könyv sok erénye
között a legfontosabb, hogy
rámutat arra a történelmi
folyamatra és összefüggéseire,
mely minket, magyarokat, a
legjobban érdekel.
A tanártársadalom kénytelen
szembesülni a nemzeti
gondolkodás hiányosságaival és
annak következményeit is látja.
Az egyén nem attól szabad és
egyéni, hogy semmihez nem
kötődik, hanem attól, hogy
természeti és társadalmi
beágyazottságát és annak
természetes adottságait
elfogadva, mindezek erkölcsi
felelősségét vállalva, ezen
folyamatok részeként ismer
magára és egyéni módon
teljesedik ki bennük. Azzal,
hogy értékeit megőrzi, életében
alkalmazza és gyarapítja. Ezért
a személyiség hierarchikusan
felépülő rendjéből pedig nem
hiányozhat a helyes nemzeti
önismeret és öntudat. Manapság
viszont a szerep- és
személyiségzavarig menő
önazonosságzavar jelei
tapasztalhatóak a diáktársadalom
és a magyar ifjúság köreiben. Ez
abból is fakad, hogy nem
ismerik, és nem tudják értékelni
saját népük ősi történelmének
gerincét, annak tanulságait és
értékeit. Majd ebből fakadó
kultúráját, annak történelmi
rétegeit és folyamatát. Nem
ismerhették, mert elhallgatták
és elferdítették előttük az
igazságot.
Fogta Béla, a képi műveltség és
az erkölcstan tanára
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Ajánlás
Kovács László: Őstörténeti
időrend c. könyvéhez.
(2021. Magánkiadás,
Székelypálfalva )
A szerzővel a neten ismerkedtem
meg. Megrendeltem a meghirdetett
könyvét és meseszerűen toppant
be kis kertembe. Néhány
beszélgetés után már mint
„ezeréves” ismerősök, fél
szavakból is értjük egymást.
( Ehhez az is kell, hogy
Udvarhely „udvarolta” tudatosra
az én lelkemet is: „ Most,
amikor itt állok a szabad Erdély
szabad földjén … lélekben ma itt
van minden magyar.” Hallgatták
nagyapáim. Így kerültem én oda,
40 évvel később. Ők azért
küldtek, hogy megtudjam, ki
vagyok. Eltelt 40 év és ez a
könyv úgy ért utol, ütött
szíven, mint az a pillanat,
amikor először ültem egyedül
Orbán Balázs sírjánál és állt a
fekete Dácia a parkolóban.)
Könyve egyenesen, mint fénykard
hasít a magyar történetírás
éjszakájában.
Hatalmas hiányt pótol, mert
együtt látja a teljes eurázsiai
történelmi időt, minden
kultúrát, amely hatott és
hathatott ránk. Nem egyszerűen
az ősöket követi, hanem azt,
amit az ősök követtek.
Megkerüli a nomádozás – nem csak
enyhén ostoba – buktatóit és
szabad sztyeppei társadalmakról,
kultúrákról ír, valamint azok
egyéb kapcsolatairól.
Szinte mindent megpróbál
időrendben elhelyezni. Szakember
és érdeklődő, önazonosságkereső
olvasó számára nyújt egy
enciklopédikus ismeretrendszert,
időrendet, melyet hosszú évek
munkájával tudna ki-ki
összerakni. Ha tudna, vagy
egyáltalán akarna!
Egy ilyen munkával nagyon adós
volt az un. Tudomány!
Azonban ismét egy szabad harcos
tette asztalunkra a művet. Egy
kondícionárius, amely szó
elveszett a közhasználatból. Egy
magától való tehetséges, szabad,
öntudatos magyar, aki megvédte
magát az agymosástól és
igyekszik a „tudományos”
csapdákból kiszabadítani a
népét!
Ezt a pótolhatatlan művet egy
megfelelő földrajzi és történeti
atlasszal egy Eurázsiai
Sztyeppe-vidék és szomszédsága
c. atlasszal kiegészítve kell
kötelező olvasmánnyá tenni
tanárainknak, tudósainknak,
politikusainknak. Ha pedig nekik
nem kell, akkor a szabad magyar
népnek kel a saját kezébe adni,
mint Ariadné fonalát. Nyomában
lépkedve, vitatva és
alátámasztva fel kell
szabadítani ál elitjei uralma
alól népünket és kiszabadítani
az évszázados álcivilizációs
agymosoda börtönéből: Bemutatva
Önmagának és az Önmagára nézés
képességének!
Egy nép és annak tudománya, ha
nem tud elfogulatlanul
tájékozódni a saját őseit,
kultúráját kialakító összes
többi kultúra és táj között,
akkor mondhatjuk, hogy
haldoklik, vagy álságos „tetszéletet”
él.
Kovács László munkája és
szemlélete, olyan természetes
volt a számomra, mint egy
tükörtojás, mint a tükrös
távíró, mint a salgófény. ( Mi
lehet az?)
Mindenki olvassa és kezdjen róla
beszélni, vitatkozni, érvelni,
kezdjen szabad magyar életet
élni!
Magyar gyűlölőknek is kötelező.
Legalább tudják mit gyűlölnek!
Gratulálok és meghajlok a valódi
tekintély előtt!
Alapvető, kötelező történeti
irodalom és szemlélet!
Vitassátok, ha…!
Lados Balázs,
történelem-földrajz sz. tanár.
( 2021. V. 06. Kelenföld,
Bártfai u. 22.)
( Június 04-e szülöttje, aki
tudja, hogy az igazi és egyetlen
nemzetegyesítés az, amikor a
hagyományokkal és a hagyományos
szabad szellemmel egyesítjük a
ma élőket és a következő
generációt, amikor kitörünk a
Bomlott századból. Mert én a két
cserfa alól szemlélem a világot
és nem a hamisított könyvek
raktárából, ami messze nem
azonos a könyvtárral.)
„Minden generáció annyit ér
amennyit ősei hagyományaiból
megért és képes átadni.”
/ A qufui /
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Kedves Laci!
Bizonyára sokan vagyunk, s
leszünk még hálásak Neked az
Őstörténeti időrendért.
Gondolkodásra ösztönöz. Hiszen
ezekből az évezredekből alig
valamicskét tanultunk.
Olyan sokáig “finnugráltunk”, s
szinte csak a “pancserok voltunk
s mindig rossz oldalra álltunk”
szellemiséget tanultuk, hogy így
aztán egyenes út vezetett a
“merjünk kicsik lenni”
gondolatiságig. Molnár V.
József, idős tanítónk szerint
Kárpát Hazánkat örök bérbe
kaptuk a Teremtőtől.
Megőrzéséhez pedig igenis
tisztába kell lenni dicső
múltunkkal, hiszen csak így
tudjuk hálás szívvel, gondosan
megőrizni mindazt, amit Eleink
bizalommal ránk hagyományoztak.
Kívánok Neked jó egészséget,
kitartást, hogy folytathasd ezt
s csodálatos kutatómunkát,
hiszen a Pozsonyi csatával nem
ért véget a történelmünk.
A leendő olvasóknak pedig jó
olvasgatást! Ne úgy olvassák,
mint egy regényt, hanem bátran,
nyitott szívvel ízlelgessék!
Hála és köszönet! Szeretettel:
Pap Ildikó, Biatorbágy
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
Kovács László: Őstörténeti
időrend
Nemrég került a kezembe a
jelzett könyv. Hogy nem regény,
az már a címéből is
kitűnik. De belelapozva egyre
nagyobb érdeklődéssel olvastam a
sorokat.
87 éves, nyugdíjas mérnök
vagyok, a történelemhez kicsi az
ismeretem. De igen
örülök, hogy a régebben
(évtizedekkel ez előtt) előtérbe
állított és hangoztatott
finnugorizmus, úgy látom,
talaját vesztette, a korábban
elhallgatott pozsonyi csata
viszont, a honfoglalás
legdöntőbb csatája újra szóba
kerülhetett.
Rendkívül figyelemre méltó a
Krisztus születése utáni
részletes felsorolás. A minket
közelről érintőek: Attila
születése, Buda és Attila közös
hadjáratai, az Árpád ház
ősei, Álmos és a fia, Árpád, a
honfoglalás, valamint a 907.-évi
pozsonyi csata.
Ezt a könyvet nem olvasni kell,
hanem olvasgatni. Szeretettel
ajánlom a gondolkozók
figyelmébe.
Tisztelettel
Takáts Zsolt, Törökbálint,
2021". május hó
:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::
„Gimnáziumban utáltam a
történelem tantárgyat. Semmit
sem értettem belőle. Események,
évszámok.? De hogy mi miért
történt, mi volt az előzmény?
Erről nem esett szó. Érettségin
majdnem megbuktam. De Kovács
László könyve felkeltette az
érdeklődésemet. Sőt, lányommal
együtt kotorjuk elő a poros
könyveket utánanézni dolgoknak.
Igazi hiánypó és gondolkodásra
sarkalló ez a könyv! Köszönjük!”
Kelemen Szilvia, Piliscsaba
Az időrendi táblázat az ókori és kora középkori források,
illetve a következő szerzők munkáiban szereplő adatok alapján került
szerkesztésre, összeállításra:
Adacsi Veszelszki Ferenc: Kárpát-Medence öskultúrája
Aradi Éva: A hunok Indiában
Aradi Éva: A heftaliták története
Aradi Lajos A Mágia urainak nyomai
Bakay Kornél: Magyarnak lenni büszke gyönyörűség
Bakay Kornél: Őstörténetünk régészeti forrásai
Bakay Kornél: A szkíta kincsek nyomában
Baráth Tibor: Magyar őstörténetkutatás
Bíró József: A szabír-magyarok a „sumirok” tanítómesterei
Bíró József: A magyarság szabir-onogur eredete
Bíró Lajos: A magyar régmúlt titkai
Bobula Ida: A magyar nép eredete
Csomor Lajos: Őfelsége a Magyar Szent Korona
Endery Antal: Ellopott őstörténet
Erdelyi Istvan: Scythia Hungarica
Érdy Miklós: Nyolc régészeti kapcsolat a hunok és a xiongnuk között
Götz László: Keleten kél a nap
Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása
Harmatta János: A magyar honfoglalás írásos kútfői
Istvánovits Eszter – Kulcsár Valéria: Egy elfelejtett nép, a
szarmaták
Juhani Nagy János: Honfoglalás előtt és után
Kánnai Zoltán: A szkítáktól a székelyekig és magyarokig
Kánnai Zoltán: Néhány szó a kazárokról
Kánnai Zoltán: A ragozó nyelvek őshazája
Marácz László: A magyar nyelv eredetéről
Marjalaki Kiss Lajos: Történeti Tanulmányok
Marton Veronika: A sumiroktól a magyarokig
Moravcsik Gyula: Bizánc és a magyarság
Obrusánszky Borbála: Szkíták, hunok, magyarok
Padanyi Viktor: Dentu-Magyaria
Parkinson: Kelet és Nyugat
Sipos Erzsébet: Kultúrák kialakulása Mezopotámiában és a
Kárpát-medencében
Szabó Géza Phd régész és Czuppon Tamás egyetemi hallgató regölyi
ásatása
Szász Béla: A hunok története
Tábori László: Az alig ismert ókori világbirodalom: Pártia
Thury József: A magyarok eredete őshazája és vándorlása
Timaru-Kast Sándor: Kelta magyarok, magyar kelták
Tolsztov: Az ősi Chorezm
Tomory Zsuzsa: Magyar királyság Európában a VIII. sz. előtt
Tomory Zsuzsa: Őstudatunk élő emlékei
Tóth Imre: Magyar őstörténet
Varga Csaba: Jel,jel,jel
Varga Géza: Őshazakutatás és a magyar hieroglifikus írásemlékek
Vásáry István és Bende Ildikó: A régi Belső-Ázsia története
Z. Tóth Csaba: Magyar Őstörténeti Tanulmányok
Zachar József: Szkíták Jézus Urunk születése előtt
Zajti Ferenc: Magyar évezredek
Zakar András: Fordulópontok történelmünkből
Zimonyi István: A magyarság korai történetének sarokpontjai
Zubánics László: A magyar történelem forrásai a honfoglalástól az
Árpád-ház kihalásáig
