Kr.e.

440 - 320 000	Mindel-jégkorszak
450 000	Vértesszőlős az egyetlen olyan lelőhely Európában, ahol a még kialakulóban lévő ember maradványait tárták fel, hiteles körülmények között. Használt eszközei százezer évekkel előzték meg korát.
200 - 120 000	Riss-periódus
130 000 -50 000	A bükki Subalyuk műveltsége.
100 - 10 000	Würm-szakasz A jégkorszakokban a jégtakaró Észak-Amerikában és Európában is mintegy 2-3 ezer méter vastagságot ért el. Kivéve a Kárpát-medencét, ahol a vékony földkéregnek, a földhő közelségének köszönhetően nem alakult ki jégréteg, ezáltal volt biztosítva az élővilág túlélése. Tundra és parktundra környezet volt a jellemző ekkoriban a Kárpát-medencére
100 000	A miskolci Avas-hegyen előkerült paleolit kori leletek azt bizonyítják, hogy az őskori ember már 70 ezer évvel ezelőtt olyan hőkezelési technológiát használt a kőeszközök megmunkálásában, amilyennel csak jóval később dolgozhatott volna.
70 000	Enyhülés. A DNS vizsgálatok alapján igazolható, hogy Közép-Ázsia, Belső-Ázsia, Kína térségének benépesülése 70. 000 évvel ezelőtt indult meg.
60 000	Alsó-Paleolitikum.
50 000	Érdi kultúra. A világon egyedülálló lelet ebből a korból. 7000 kg hús tárolására alkalmas vermet tártak fel.
40 000	Szeleta-barlang.” Tökéletesebb lándzsahegyeket, nyílhegyeket, az ősember talán sehol sem gyártott”. Gáboriné Csánk Etelka a Kárpát-medencei fejlődés eredményeként jellemezte a leleteket. Istállóskő. A szeletaihoz időben és eszközeiben hasonlító kultúra két legfontosabb lelete: a mindmáig egyedülálló, három lyukú, barlangi medve csontjából készített, öt hang megszólaltatására alkalmas furulya, valamint a nagyszámban előkerült nyílhegyek, amelyekről korábban azt tartotta a tudomány, hogy a vadász társadalmak e rendkívül fontos eszközét kb. 8000 évvel ezelőtt találta fel az ember. Ezek a kova-nyílhegyek viszont 35 000 évesek.
33 000	Tata, Szelim barlang, Csákvári kultúra.
30 000 Újkőkor	Európa területeit kb. 30-40 000 évvel ezelőtt vették birtokukba a Homo sapiens sapiensek, akik találkoztak és keveredtek is a több százezer évvel korábban itt élt neandervölgyi emberekkel.
	Az úgynevezett “gravetti kultúra” népe az általa használt nyílhegyről kapta a nevét. Ebbe a síkvidéki kultúrába már beletartozott a háziasított állatok tenyésztése és a földművelés is. A ságvár-lukasdombi ásatáson megtalálták a világ ma legrégibbnek tartott szerszámát: egy kb. húszezer éves kapát. S bár az istállóskői lelet bizonyítja a nyílhegyek korai használatát, ennek ellenére a gravettiekről azt állítja a tudomány, hogy egy Keletről érkezett kultúráról van szó.
20 000	A jégkor 20 ezer évvel ezelőtt tetőzött s ez kettévágta a jégtől már felszabadult és a csak lassan felszabaduló északabbi területeket.
12 000 - 8000	Epipaleolitikum (Sanidár-barlang, Závi-Csemi).
11 000	Lovas község határában találták meg a máig egyedülálló őskori festékbánya nyomait. A feltárás során megállapították, hogy mintegy 24 köbméter festéket bányásztak itt ki. Ennyi festék nyilvánvalóan nem csak saját felhasználásra kellett.
10 000	A jégkorszak vége. Az átmeneti jégkor kb. 3000 évet tart. A jég elolvadása maga után vonta a rénszarvasok északra húzódását. A tudomány feltételezése szerint a rénszarvas vadászatból élő kárpát-medencei népesség követve az élelem útját, elhagyta a medencét, és északra költözött. Ez megszakította az addig folyamatosan lakott terület további, egyenes vonalú fejlődését. Ezt a feltételezést cáfolják azonban az előkerült és ebből az átmeneti korból származó megtalált és feltárt leletek, mint pl. a jászberényi lelőhely.
8 000	Az újkőkor legjelentősebb kultúrája, a vonaldíszes kerámia kultúra a Kárpát-medencében született meg kb. 8000 éve, és innen terjedt tovább keletre, nyugatra és délre egyaránt. (Gordon Childe ezt nevezi neolitikus forradalomnak. Ennek a kultúrának köszönhető a fejlett földművelés, a házépítés, a kiégetett kerámia-készítés tudományának, és az itt beszélt nyelvnek az elterjesztése egész Európában. Szintén ennek a népességnek tulajdoníthatók a legkorábbi európai „kultikus” körépítmények. A Körös műveltséggel egy időben Európában nincs hasonló fokú, más gyökerű kultúra.
	Mezopotámia területén a Zagros hegységben lévő Dzsarmo barlang közelében találták meg az egyik legrégebbi települést: Dzsarmo, amelynek lakói már az  i.e. hetedik évezredben élelmük nagyobb részét a mezőgazdaságból fedezték. Étrendjük változatos volt, mert a vadászatot is folytatták.
	Városias település (kőfal és kőtorony) Jerikóban.
	Prekeramikus (kerámia nélküli) neolitikum A periódus a Levantéban.
7500 -6500	Megtelepedés az anatóliai Çayönü lelőhelyén.
7 000	Az utolsó eljegesedés utáni civilizáció kibontakozása Mezopotámiában, amit a „sumirok” előtti (subar) szabír ős-népetnikum indított el. A szubarokról azt írták az asszírok, hogy a föld (Mezopotámia) ôslakói a szubarok voltak, akiknek országa Asszíriától északi és keleti irányban terült el. A szabírok, akik a legrégebbi történelmi időktől fogva nemcsak hatalmas hegyvidékeket tartottak megszállva Babylóniától északra, de békésen együtt éltek az alföldön a szumírokkal és akkádokkal. Ők adták a nagy folyók és az első szakmák neveit, a szumírok előtt. A szubar (ősember) már ekkor feltalálta a rézöntés és a kohászat technikáját. Az ékírásos irodalomról megállapították, hogy a vízözön előtt már létezett. Az Ugartiban talált szövegek általában öt olyan városról beszélnek, amelyekben a királyok uralkodtak a vízözön előtt: 1. Eridu (írott formai megjelenése NUNki) 2. Bad-tibira (írva BAD.URUDU. NAGARki) 3. Larak (írva UD. UD. AKki) 4. Zimbir (UD, KIB. NUNki) 5. Shuruppak vagy Shurippak (SU. KUR. RUki LAM). A hat város közül négy határozottan nem sumir, sem nem semita. Ezt bizonyítja az ak és r szóvégződés (Larak, Suruppak, Zimbir, Zarar). Susa-t (Shushim) az ókori történelemből Elamnak ismerjük. The Encyclopedia Britannica azt írja, hogy Susiana csak egy későbbi neve volt ennek az országnak. Az akkádok Numma-nak hívták (magasföld), vagy SUBARI-nak, és ennek a semita Elamu csak egy fordítása volt. Tehát nemcsak Észak-Mezopotámia régióit nevezték SUBARTU-nak (akkádul), de SUBARI („sumirul”) vagy SUBARTI volt a neve annak a régiónak is, melyet a történészek és régészek a semita fordítás alapján neveztek el Elam-nak, és így hívják ma is.
7000 -  4500	A Kárpát-medence újkőkora
6750	Élelemtermelő közösség falusias megtelepedése az észak-iraki Dzsarmo lelőhelyén.
6500	Halaf-kultúra Észak-Mezopotámiában.
6500 - 5200	Városias település az anatóliai Çatal Hüyük lelőhelyén.
6.000 - 5.000	Mezopotámia: a juh, kecske, sertés háziasítása, a búza és az árpa termesztése, a kerámia megjelenése Jerikóban. Anatólia: Hacilár és Catal Höyük  Irán: Zagroszban újkőkori települések (Dzsarmó). Kína: Földműves falvak és kerámia edények. Erdélyben: az alsótatárlaki és a tordosi emlékek. Dél-Európa: a Balkánon megjelennek az első földműves telepesek. Európa: a tengerszint emelkedése, Anglia elszakad a kontinenstől.
6 000	A “Hasuna” korszakban Észak-Mezopotámiában elkezdték a földművelést olyan területeken, ahol volt elég esô és nem kellett öntözni. A “szamara” műveltség már az alföldek szárazabb területeit népesítette be, ahol már kezdetleges öntözést kellett használni. Elő-Ázsiában a Kr.e. 8-9. évezredig visszamenőleg kimutathatók az élelemtermelő gazdálkodás és a megtelepedett életmód emlékei. Kis-Ázsiától Szírián, Palesztinán és Észak-Mezopotámián keresztül Nyugat-Iránig összefüggő láncolatban tárt fel a régészet számos földművelő-állattenyésztő települést ezekből az ősi időkből. A kezdetben még izolált gócok a 6. évezredben már élénk kapcsolatokban álltak egymással. A nagy távolságokat átfogó kereskedelem megindulásának bizonyítéka a kelet-anatóliai és örményországi eredetű obszidián feltűnése az egész területen, valamint a 7-6. évezred fordulóján megjelenő kerámia edényformáinak, díszítő motívumainak szoros párhuzamai, egymástól messze fekvő lelőhelyeken. Meglepően korán, már a 7. évezred elején megjelenik a kalapált réz a kelet-anatóliai Cajönü telepén.
	Az M7-es autópálya somogyi szakaszán, amely 80 km hosszú, 20 rézkori vagy régibb települést tártak fel, kifejezetten újkőkorit, azaz a Dunántúli Vonaldíszes Kerámia népének leleteit és nyomait. A feltárások szerint az ókori Polgár 2000 fő lakosságú volt, a kisebb települések 30-50 főt számláltak.
5 500	Új műveltség jelenik meg a Kárpát-medencében. Ez a Tordos-Vinca kultúra, amelynek népe Erdélyben központi, kályhafűtéses kőházakat épített, míg az Alföldön a felmenő falú vagy sátorszerű kisházak nyomai ismeretesek. A dunántúliak pedig hatalmas nagycsaládi, 20-40 méteres gerendaházakat építettek. Nem lehetetlen, hogy e hatalmas építmények emléke kapcsán került a ház szó a német és angol nyelvbe Haus, illetve house alakban. Nem csak a németben és az angolban találjuk meg a HÁZ szavunkat, hanem egy sor más európai nyelvben is! (Pl. CASA, HUS, stb.!) A települések közepén szentély, templom állt. Ebből a műveltségi korból származik az emberiség egyik legrégibb írásos emléke: a tatárlaki korong, amely legalább ezer évvel megelőzi a mezopotámiai ékírás leleteit.
	Gordon Child: „A Kárpát-medencében egy magas fokú sumér kultúra létezett úgy i.e. 3500 táján, amely időpont kb. megfelel a sumérok Mezopotámiában való megjelenésének időpontjával is.” „… az ős-szabíroknak már jelentős kultúrközpontjaik voltak a Kárpát-medencében úgy i.e. 5500 táján. (Körös és Olt-völgyi kultúrák) Az Olt-völgyi erősdi kultúra (Erdély, Hargita megye) mintegy kétezer évvel megelőzi a suméroknak a történelem színpadára való jutását. Erősdről kb. 2500, Oltszemről kb. 1000 db leletet tartanak számon, melyek mezopotámiai kultúrkörre utalnak.”A mezopotámiai és a kárpát-medencei nép ez időpontban egy és ugyanannak nevezhető, úgy régészeti, mint embertani alapon. Vallásuk, kultúrájuk és nyelvük ugyanaz és szerves részei annak a nagy ősszabir területkörnek, melynek határai elnyúltak a Földközi-tengertől messze az Aral tóig, a Hindu Kushig és az Indus völgyéig is, terjesztvén a földművelés mesterségét, valláskultuszával és kultúrvívmányaival egyetemben.
5000-6000	Vízözön.
5 500	A Teli Halaf-kerámia köre szoros kapcsolatokat mutat a későbbi Eridu-Ubaid-műveltség első és második szakaszával.
5 000	Az “Ubaidi” korszakban, ie-i 5000-ben Dél-Mezopotámiában elkezdték a nagyarányú öntözéses földművelést. A városok gyors fejlődését és a vele járó emberség szaporulását lehetett észrevenni ezeken a területeken.
	Folytatódott a keleti pásztorok visszaköltözése a Kárpát-medencébe, és velük együtt megjelent a fegyvernek sokkal inkább használható fém, a bronz is. Itt azonban nem ónnal, hanem antimonnal ötvözték a rezet, és így a kárpát-medencei bronz a modern fémanalízis segítségével könnyen azonosítható. Az antimonbronz keményebb volt az ónbronznál, ezért az abból készült tárgyak keresett árucikkek voltak.
5000-3500	A Kr. e. IV. évezred végére megjelennek a rézeszközök. Rézlelőhelyek ekkor csak Mezopotámiát északról körülvevő hegyekben és a Kárpát-medencében voltak. A réz, ill. a réztárgyak máshova csak kereskedéssel jutottak el.
4 500	Az Eridu-Ubaid-műveltség 4500 körül kiterjeszkedik szinte az egész Teli Halaf területre, sőt Samarra környékére, valamint Nyugat-Iránra is. Ez az első egységes, egész Mezopotámiát és a környező területeket magába foglaló kultúra. Kisugárzásai keleten az Indusig, északkeleten Turkesztánig, nyugaton pedig Egyiptomig kimutathatók.
3800-3200	Uruk-korszak. Ekkor már bizonyítható a szumérok jelenléte Mezopotámiában, bár több kutató az ubaidi műveltséget is a szuméroknak tulajdonítja. Ez azonban mai ismereteink mellett egyelőre csak valószínűsíthető, de biztosan nem állítható. A legelterjedtebb nézet szerint a szumérok a 4. évezred elején vándoroltak be Mezopotámiába, északi vagy északkeleti irányból.
4. évezred eleje	A 4. évezred elején a mai Ukrajna és Dél-Oroszország területén a felső paleolitikus késő-gravetti műveltség keleti ágának mezolítikus kultúrfokon élő utódait találjuk.
	IV. évezred Városi fejlődés Dél-Mezopotámiában (a későbbi Sumer és Akkád területén).
3 500	A vízözön után a Kaspi tenger környéki „Arattából” Elamon keresztül érkezett az un. uruki-népcsoport. Egyik központja Uruk, vagyis a bibliai Erek, az „örök város”, Gilgames városa volt. A kb. Kr. e. 3300 körüli épületmaradványok, szerszámok, szobrocskák, edények, lepecsételt tárolóedények, pecsételők, pecséthengerek, továbbá a történelmi kor kezdetét (Kr. e. 3200 körül) jelentő írásos emlékek, a vonalas jelekkel írt különféle tartalmú agyagtáblák a hatalmas templomépület maradványai közül kerültek elő. A szumir népek általában betelepedtek a korábbi szabir-alapított városokba. Uruk, Eridu (i.e.4700-ban alapították), “Kis” és sok más város már jövetelük előtt létezett. A két nép egybeolvadt és csak kisebb nyelvjárási eltérés jelezte múltjuk különbségét.
3500	Korai Uruk periódus. Sumerek megjelenése Dél-Mezopotámiában.
3 000	Az egyik legősibb - kb.Kr.e. 3000-ből származó - szumér eposz (Enmerkar és Aratta ura) arról szól, hogy a “hét hegyen és hét völgyön túl”, északi irányban fekvő Aratta fémfeldolgozó mestereket és ércet küld Urukba.
2900-2700	Djemdet-Nasr népcsoport a Balkánon keresztül Erdélyből  érkezett Mezopotámiába.  A Kárpát- medencei népesség nyomait, gazdag kerámia-leleteket, Bagdadtól délkeletre a Djemdet Nasr dom-bocskában találták meg. E korban jöttek létre az első városállamok, és alakult ki az írás. Idevág Torma Zsófiának, a XIX. században Erdélyben élt régésznőnek a megállapítása: „Tordos leletein ekkor fölismerém Babylon Chaldaea kulturelemeiből keletkezett s az egyip-tomi művészettel együtt Syriában tovább fejlődött azon művelődést, a mely hasonló volt Trója thrákjainak kulturájával s a melyet Dáciában meg nem előzött az eddigi régészek által ismert gall-kelta pelásg-görög és etrusk-római kultúra. Babylon ős népe – ékírásos feliratai szerint – a turáni fajhoz tartozó sumer-akkád nép volt…” Torma Zsófia a tordosi kerámialeletek és a mezopotámiai, azon belül Djemdet Nasr kori emlékek hasonlatosságát és folytonosságát állapította meg, és az erdélyieket a mezopotámiaiknál régebbinek és elsődlegesebbnek tartotta. S valóban az erdélyi leletek, pl. a mindenki által ismert Tatárlaki-amulettek is rendkívüli módon hasonlítanak a Djemdet-Nasr kori nép emlékeihez, csak éppen 12-14 évszázaddal idősebbek. Az előzőekből kiderült, hogy a Kárpát medencéből való vértesszőlősi típusú, életképes előember utódai eljutottak Mezopotámiáig. A szakirodalom szerint a káld-sumir nép eredete és nyelvi hovatartozása ismeretlen, pedig már a XIX. században több, az ékírás megfejtésével foglalkozó tudós, a francia Francois Lenormant, Jules Oppert, az angol George Rawlinson, Edward Hincks, továbbá a német Fritz Hommel és Friedrich Delitzsch stb. nyelvi tényekkel támasztotta alá, hogy a sumir nép fajilag a szkítákhoz tartozott, nyelve az ural-altáji nyelvcsaládba, ahova a magyar. A magyar nyelvet mindegyik a sumir nyelv egyenes ági leszármazottjának tartotta.
3 000	Az egyiptomi Óbirodalom keletkezésének valószínű időpontja. Az Indus-völgyben is létrejönnek az első városok (Harappá és Mohendzsódáró). Ebla, mint városállam, az i.e. 3000-i.e.2000 között virágzott. Romjai között 14500 sumér ékírással eblai nyelven írt égetett agyagtáblát találtak. Az egyik tábla arról tudósít, hogy a Benjámita törzs a környéken fosztogat.
2 800	I.e. 2800-ban az írás még csak a könyveléssel volt kapcsolatos. Kb. i.e. 2700 és 2000 között rendkívüli fejlődés következett be a „sumir” királyok udvarában, Urban. A királyi írástudók aranyra, ezüstre és lapis lazulira kezdtek írni, ezeket az írásokat a sírokba tették. A bodrogkeresztúri és a péceli kultúra (a 3-2. évezred fordulóján) körébe tartozó ökrösszekérrel való temetkezések pontos másait a 2600 körüli Ur-i királysírokban és a kb. 2300-2200-ból származó majkopi kurgánokban találták meg.
2700-2600	Már a korai szumér írásos emlékekben feltűnik a Mezopotámiától északra fekvő területek megjelölésére a “szubar-ki” azaz “szubar-föld” kifejezés legelőször Eannatum lagai király egyik feliratán, a Kr. e. 27-26. századból. Ezt követően folyamatosan megtalálható az elnevezés “szubur-ki” és “szubir-ki” hangalakban is. A szemita akkád nyelv e szumér kifejezést “szubur-tu” formában vette át.
2 500	Dél-Italia és Kréta, Málta, a Peloponészosz benépesítése Mezopotámiából. A Kr. sz. előtti IX-III. századi szkíta kultúra előzményei, időben visszafelé haladva, a fémkorokig követhetők, vagyis a III. évezred második felétől a II. évezred végéig. A közép- és belső-ázsiai, a délszibériai, az Urálvidéki, a kubáni, a Fekete-tenger-melléki, az ukrajnai, az aldunai, a Kárpát-medencei szkítakori emlékanyag hordozóiban nem indokolt indoeurópai népeket látnunk, hanem helyénvalóbb feltételeznünk egy ragozó nyelvű etnikumot, amely a III évezred derekán-végén, klimatikus változások és egyéb okok miatt Elő-Ázsia, a DéI-Kaukázus, illetve a Folyamköz térségéből vándorolt észak-északkelet felé, részben a Kaukázuson, részben Közép-Ázsián keresztül. Ez a népesség a Folyamköz, Irán és Anatólia keleti övezetéből indult útjára a Kr. sz. előtti III. évezred közepén, részben a sumér városok, részben a hurri és hettita birodalom területeiről. Útjuk során először Dél-Kaukáziát érték el, majd itt megtelepedve létrejött északon a majkópi, a novotyitorovkai, a kura-arakszi és a trialet-kirovakáni kultúra a III-II. évezredben. A hurriktól nyugatra - Kis-Ázsiában - a 3. évezredben a hatti népeket találjuk. Ezek nyelve szintén ragozó nyelv.
2 400	Kr.e. 2400-1700 között végbement döntő történelmi jelentőségű etnikai változások történtek Mezopotámiában. A 3. évez-red eleje óta mind nagyobb számban beszivárgó szemita akkádok 2450 körül már annyira megerősödtek, hogy magukhoz tudták ragadni a politikai hatalmat (Sarru-Kenu - görög torzítással: “Sargon” dinasz-tiája). Az akkádok Közép -Mezopotámiában alapították meg birodalmukat Aggád/Akkád névvel. A mintegy 150 éves akkád uralom idejéből számos írásos emlék beszél a leigázott szumér városállamok sorozatos felkeléseiről, ezek vérbefojtásáról, a városok lerombolásáról és a lakosság rabszíjra fűzéséről, illetve elűzéséről. Minden egyes trónváltozás ilyen felkeléseket eredményezett. Minden jel arra mutat, hogy már ezekben az akkád időkben megkezdődött a szumérok elvándorlása Mezopotámiából. Erre vall pl. a Kubán-műveltség 2300 körüli, szinte előzmények nélküli hirtelen virágba szökkenése, de a kaukázusi fémművesség ugyanilyen gyors fellendülése is. Mindkét helyen masszív és közvetlen szumér-mezopotámiai hatások lépnek fel, úgyszólván átmenet nélkül, kb. Kr.e. 2300-2200 körül. A Kr.e. 2300-2200-ból származó majkopi fejedelmi sírokban lép fel a magas fejlettségű mezopotámiai - szumér fémkultúra, párosulva az Alaca Hüyükben talált bronz-és nemesfém leletek szintén mezopotámiai eredetű típusaival. Az egyik majkopi ezüstedényre pl. Mezopotámia és Transzkaukázia térképét vésték fel. Tisztán kivehető a Tigris és az Eufrát folyása, a Perzsa-öböl, északon pedig a Kaukázus hegyei. A Kubán-műveltség is 2300 körül szinte előzmények nélkül hirtelen fellendül.
2359—2334	Lugalzaggeszi Umma királyának trónralépése. Legyőzi az ősi riválist Lagast, majd megszerzi Uruk királyságát is. Felirattöredékei szerint a Felső-tengertől (Földközi-tenger) az Alsó-tengerig (Perzsa-öböl), valamint az Euphratész és a Tigris mentén minden területet meghódít. Az összes sumer városállam a kezére kerül. A korai dinasztikus kor vége.
2334—2279	Sarrukín agadei uralkodó trónralépése. Miután Lugalzaggeszi legyőzte Kis királyát, Urzababát, Sarrukín, akit kitett gyerekként Urzababa kertésze nevelt és az udvarban egészen a pohárnokságig vitte, megszerzi Kis trónját és dinasztiát alapít (Agadei dinasztia, Kr.e. 2234—2154). Egy Uruk melletti csatában legyőzi Lugalzaggeszit, Uruk királyát, aki eddigre már meghódította a sumer városok jelentős részét. Új fővárost épít és Agadénak nevezi. Felirata szerint háromszor nyer Ur mellett és a várost is beveszi, falát lerombolja. Ugyanígy nyer Lagas és Umma ellen is. Larsza mellett kétszer nyer csatát. A Közel-Keletet a Felső-tengertől (Földközi-tenger) az Alsó-tengerig (Perzsa-öböl) meghódítja: Mári, Ebla és Elám is Agade függésébe kerül. Összesen 34 várost hódít meg és falaikat lerombolja.
2326-2256	Az elámiak uralták Mezopotámiát, földig rombolták Akkádot.
2278—2270	Rímus  agadei uralkodó trónralépése. Szolgái „pecsétjükkel” megölik.
2269—2255	Manistusu  agadei uralkodó trónra lépése. Felirata szerint 32 város uralkodója lázad fel ellene, senki nem marad a hűségén, de ő két részre osztja seregét és leveri őket.
2256-1900	Sumir második virágkora A szumír államok újra felszabadultak és Kr.e. 2256-tól egészen i.e. 1900-ig egy új Úr dinasztia keletkezett, mely megkísérelte visszaállítani a régi aranykort. Az Úr dinasztia után a kevertvérű és kevertnyelvű babiloni birodalom vette át a hatalmat. Ezután már a szumír nép nem volt képes újra feltámadni, és vagy be kellett olvadni az új nemzetekbe, vagy máshol új hazát kellett keresni. Ebből az időből ránk maradt egy ékírásos tábla, amelynek Kramer professzor szerinti fordítása: Mezopotámiában ’egy ugyanazon nyelven imádták az istent’.
2254—2218	Narám-Szín  agadei uralkodó trónralépése. Hódításaival a Felső-tengertől (Földközi-tenger) az Alsó-tengerig (Perzsa-öböl) hódoltatja a Közel-Keletet. Meghódítja az Amanusz-hegységet, Armant és Eblát. Hódol neki északon Subartumtól délen Maganig minden állam. Hivatalnokai istennek nevezik, ami a mezopotámiai hagyományban néhány kivételes példától eltekintve szokatlan.
2217—2193	Sar-kali-sarri  agadei uralkodó trónralépése. Baszarban (Dzsebel-Bisri) legyőzi az amurrúkat.
2 200	A kínai történészek megállapítása szerint Kr. e. a XXIII. században a hegyi dsongoknak, a Hia dinasztia idejében (Kr. e. 2000 körül) Hi-Un-Nu-nak, a Csó dinasztia idejében (Kr. e. 1000 körül) Hien-Jun-nak, a Hanok Idejében (Kr. születése körüli idő) Hiung-No-nak nevezik a hunokat. A Kr. e. XXIII. századra a hunokból négy önálló nép alakul ki: a dsong, a szaka, az ugor és a kiang.
	III.évezred vége Mitanni területére az i. e. 3. évezred végén ván-doroltak be a hurrik több hullámban. A hurri bevándorlók súlyosan meggyengítették a Hettita Óbirodalmat, és a helyén keletkező hatalmi űrt kihasználva megvetették a lábukat a térségben. Ezzel egy időben az Eufrátesz nagy kanyarjától északra elterülő anatóliai vidékek és a Tigris felső szakaszának megszállásával elszakították Asszíriától a kereskedő kolóniákat, ezzel meggyengítve az asszírokat.
	A Kárpát-medencében a 3-2. évezred fordulóján újabb telepesek jelentek meg. Kis-Ázsia vagy Transzkaukázia vidékéről érkeztek. Ők hozták a bronz ismeretét és alakították ki a kimagasló erdélyi bronzműves központot, amelynek élénk kapcsolatai voltak a pontusz-kaukázusi bronziparral. Kr.e. 2000 körül a kaukázusi fémművesség újabb ug-rásszerű fejlődést mutat. Itt is megjelenik a bronz, Metsamor központtal valóságos bronzipar alakul ki. A kutatók számára érthetetlen, hogyan juthatott el ilyen korai időkben ekkora távolságra a bronz-készítés ismerete, amely eddig kizárólagos szumér monopólium volt.
2189—2169	Dudu  agadei uralkodó trónralépése.
2 169	Az első babiloni dinasztia alapításának idejét a tudósok némi bizonytalansággal Kr. e. 2169-re teszik.
2168—2154	Su-Turul  agadei uralkodó trónra lépése. Halálával elbukik az Agadei dinasztia. Dél-Mezopotámiában jó időre a gutik hegyvidéki (zagroszi) félnomád törzse veszi át a hatalmat.
2144—2124	Gudea, Lagas enszijének trónra lépése. Gudea egy Elámelleni hadjáratáról is tudunk, de hírnevét inkább Girszuban végrehajtott templomépítkezései őrzik.
2 120	A továbbra is szakadatlanul beszivárgó szemiták (e korban az amorita törzsek) és az időközben megerősödött Elám kétoldali nyomásának a szumérok nem tudtak ellenállni és az önálló szumér államiság 2120 körül végleg elbukott.
2119—2113	Utuhegál  Uruk királyának hatalomra kerülése. Ő volt az, aki legyőzi a gutik királyát Tirigant és kiszorítja Sumer és Akkád területéről a guti törzseket. A korabeli források szerint Utuhegál azonban csúf véget ért: „kezét városa ellen gonoszul emelte: a folyó [elvitte] a holttestét” (Komoróczy Géza fordítása). Ő volt az azonban, aki Úr város élére katonai helytartóként kinevezte Ur-Nammut (talán a fia volt), a III. Ur-i dinasztia alapítóját.
2 100	2100-tól kialakul a péceli (bádeni) műveltség, amely az egész Kárpát-medencére kiterjeszkedett, sőt Kelet-Ausztriában, Cseh-Morvaországban is megtalálható.
2094	Sulgi (Kr.e. 2094—2047) Ur királyának trónralépése. Hódításai során a dinasztia függésébe kerül északon Szubartutól keleten a Zagrosz-hegység államain keresztül délen Elámig szinte minden terület. Az ő nevéhez fűződik a legkorábbi ismert törvénygyűjtemény.
2074	Sulgi megkezdi közigazgatási reformját, amelynek keretei között a birodalmat három részre osztotta: a bala adót fizető magterületre, a gun-mada adót fizető perifériára és a szövetséges államok övezetére.
2046	Amar-Szín (Kr.e. 2046—2038) Ur királyának trónralépése.
2037	Sú-Szín (Kr.e. 2037—2029) Ur királyának trónralépése.
2034	Sú-Szín megépítteti a „Martu-falat”, egy az Eufrátesz és a Tigris között húzódó falat, amelynek az lett volna a feladata, hogy az Észak-Szíria felől a Folyóközben dél felé vándorló nomád Amurrú törzseket megállítsa.
2028	Ibbi-Szín (Kr.e. 2028—2004) Ur királyának trónralépése.
2026	Ibbi-Szín ellen fellázad Esnunna.
2025	Ibbi-Szín ellen fellázad Szúza.
2023	Ibbi-Szín elveszíti Ummát.
2022	Ibbi-Szín elveszíti Girszut.
2020	Ibbi-Szín elveszíti Nippurt.
2017	Isbi-Erra (Kr.e. 2017—1985) Iszin királyának trónralépése. Isbi-Erra Ibbi-Színnek, Ur királyának főembere volt, akit királya nagy mennyiségű ezüsttel Urból északra küld, hogy gabonát vásároljon az éhező Ur városának. Isbi-Erra északra, valószínűleg Iszinbe utazik és kezdetben kifogásokat keres, majd nyiltan szakít urával, Ur királyával. Iszint teszi meg fővárosává és dinasztiát alapít.
2004	Kindattu elámi uralkodó csapatai betörnek az éhező Ur városába. A III. Ur-i dinasztia utolsó királyát Ibbi-Színt elhurcolják, a várost pedig kirabolják.
2 000	“Indoeurópai” eredetű hódítók foglalják el az ősi kisázsiai Héth (“hatti”) királyságot. Később belőlük alakul ki a Hettita Birodalom. A Kr. sz. előtti II. évezred végén és az I. évezred elején, a kedvezőtlen éghajlati változások miatt, a szibériai térségből délebbre, illetve délkeletebbre, az Altaj, a Tien-Sán, Dél-Mongólia, s az Ordosz vidékére települt a lakosság nagy része, s a hegyi legelők kihasználása érdekében áttért a rideg nagyállattartásra. A Kubán-vidéki, a dél-oroszországi és a Volga- Urál-i térség lakossága részben önállóan fejlődött, részben szoros kapcsolatban maradt a keletebbre lakó rokon népekkel, valamint egyre intenzívebb kapcsolatokat épített ki az indoeurópaiakkal a II. évezredben. Amíg Belső- és Közép-Ázsiában, valamint az Ordosz vidékén a szkíta-szaka-hun etnikumok váltak ural-kodóvá, a kínai kultúrával való állandó kölcsönhatásban, az Uráltól nyugatra a kimmer -európai szkíta-szauromata-szarmata népeké lett a vezető szerep, a Kr. sz. előtti VII. századtól erőteljes görög ha-tásokkal. Magyarországon a 2000-ből származó budakalászi kocsi-modell konstrukciója teljesen megegyezik az Ur-i kocsi leletekével. Az eddigi kutatás igen könnyedén intézte el a szumérok 1700 éves elő-ázsiai hegemónia utáni látszólagos gyors eltűnését, illetve állítólagos felszívódását a bevándorolt szemita népességbe. Egyáltalán nem vették figyelembe azt az igen lényeges körülményt, hogy 1700 év alatt (kb. 3800-tól 2100-ig) a rendkívül magas kultúrfokon álló, fejlett öntözéses mezőgazdasággal, iparral, nagy területeket behálózó távolsági kereskedelemmel rendelkező szumér városállamok népességének olyan hatalmas mértékben fel kellett szaporodnia, amely tömeget nem lehet rövid 2-300 év alatt egyszerűen eltüntetni vagy felszívódottnak kijelenteni. E vélemény abszurditását a következő egyszerű számítás is megvilágítja. Ismeretes, hogy a 18-19. sz. ipari és tudományos fejlődése előtti korokban a népesség száma átlagban 200 évenként kettőződött meg. Mivel a szumér műveltség gazdasági színvonala alig különbözött a 18-19.sz. előtti európai élelemtermelés és ipar nívójától, ezt a népszaporodási ütemet nyugodtan átvetíthetjük a szumérkor Mezopotámiájába is. Ha tehát Kr.e. 3800 körül mindössze csak 20.000 szumér bevándorlót számítunk is, akkor ezeknek Kr.e. 2100-ra minimálisan 5.000.000-nyira kellett felszaporodniuk. Ez a néptömeg sem el nem tűnhet, sem fel nem szívódhat 2-300 év leforgása alatt. Különösen akkor nem, ha kora legmagasabb fejlődési fokon álló, vezető kulturális etnikumát alkotja. Észak-Mezopotámiában már az akkád-kor (kb. 2450-2300) óta egyre több hurri név tűnik fel az írásos emlékekben, a III. Ur-i dinasztia idejéből pedig (kb. 2200-2100) Dél-Mezopotámiában is tömegesen fordulnak elő hurri nevek. Mezopotámiától északra semmilyen más népről nem tudnak a források, sőt több feljegyzés kifejezetten egynek veszi a régi “szubar-ki” lakóit a hurrikkal. A Gilgames-eposz is említi például “Hurruru országát a hegyekben”, egy 2000 körüli adatban pedig a “Szubartu és Ansan királya” kifejezés fordul elő, ami nagy kiterjedésű, egységes ország létezésére vall Észak-Mezopotámiában és Nyugat-Iránban, tekintve, hogy “Ansan” Elám szumér-akkád neve volt. A szubartui nyelvemlékek, az istenek nevei egyaránt azt bizonyítják, hogy a szubartui nyelv egyezik a későbbi hunival. A hurriktól nyugatra - Kis-Ázsiában - a 3. évezredben a hatti népeket találjuk. Ezek nyelve szintén ragozó és sem nem szemita, sem nem indogermán. A “szubar” megnevezés a Mezopotámiától északra elterülő régiót és ennek lakóit jelentette. A 2. évezredben ugyan e területekkel kapcsolatban többnyire hurrikról olvasunk az asszír-babiloni forrásokban, de a “Szubar-ki” név is tovább él a szemita “Szubartu” alakban -, főleg a “Mitanni”nak is nevezett hurri állam megjelölésére, valamint Asszíria neveként is, egészen a 14. századig.
1995	Isbi-Erra csapatai kiűzik az elámiakat Urból.
1984	Sú-Ilisu (Kr.e. 1984—1975) Iszin királyának trónralépése. Isbi-Erra fiaként visszaszerzi Úr főistenének, Nannának Elámba (Ansan) hurcolt kultusszobrát, felveszi az Úr királya címet és isteni rangra emeli magát.
1974	Iddin-Dagan (Kr.e. 1974—1954) Iszin királyának trónralépése.
1941	Zabája (Kr.e. 1941—1933) Larsza királya uralkodásának kezdete. A városban újjáépíti Samas (napisten) templomát.
1934	Lipit-Istár (Kr.e. 1934—1924) Iszin királyának trónralépése. Lipit-Istárt törvénykönyve tette híressé.
1932	Gungunum (Kr.e. 1932—1906) Larsza királya uralkodásának kezdete. Gungunum Zabája fívére volt. Sikeres hadjáratot vezet Elám ellen, és valószínűleg elfoglalja az egyik legfontosabb vallási központot, Nippur városát is.
1894	Szumu-abum (Kr.e. 1894—1881) Babilón királyának trónralépése. Ő az I. vagyóbabilóni dinasztia (Kr.e. 1894—1595) megalapítója. Vele indul az ún óbabilóni korszak.
1880	Szumu-la-Él (Kr.e. 1880—1845) Babilón királyának trónralépése.
1880 k.	Kr.e. 1880 és 1820 között (I. Erisumtól II. Puzur-Assurig), illetve kb. 1800 és 1740 között asszír kereskedőtelepek virágzanak Anatólia szívében
1844	Szabium (Kr.e. 1844—1831) Babilón királyának trónralépése.
1830	Apil-Szín (Kr.e. 1830—1813) Babilón királyának trónralépése.
1816	Samsi-Adad Ila-kabkabi Amurrú törzsfő fiaként apja városából, Terqából először Babilónba megy (talán Mári királya, Jahdun-Lim elől menekül).Babilónból már fegyveres kísérettel indul tovább és elfoglalja az Assurtól északra fekvő Ekallate városát. Három évvel később már sereggel veszi beAssurt és elfoglalja a trónt.
1815	Narám-Szín, Esnunna királya nyugati hadjáratai során elfoglalja Assurt, és II. Érisum néven saját fiát ülteti a trónra.
1813	I. Samsi-Adad (Kr.e. 1813—1781) Assur királyának trónralépése. Ő az óasszír kor legfontosabb uralkodója.
1812	Szín-muballit (Kr.e. 1812—1793) Babilón királyának trónralépése.
1796	I. Samsi-Adad elfoglalja családja ősi riválisának a városát, Márit. Jahdun-Lim családjából csak egyik fia, Zimri-Lim menekül meg, aki Aleppóba szökik. Hatalmát kiterjeszti a Zagroszban fekvő vad hegyvidéki Tukris országra, és úgy tűnik, hogy uralkodása kezdetén Hammurapi is a vazallusai közé tartozott. Máriban Jaszmah-Adadot (Kr.e. 1796—1780), Ekallatéban pedig idősebb fiát, Ismé-Dagant ültette. Nyugati hadjárata során eljutotta Földközi-tengerig, ahol az Amanusz-hegységben grandiózus assuri építkezéseihez cédrusfát vágatott. Halála után fia, Ismé-Dagan egy ideig még őrizte Assurfüggetlenségét, de később a birodalom elvesztette hódításait és egy időre Hammurapi birodalmának része lett.
1792	Hammurapi (Kr.e. 1792—1750) Babilón királyának trónralépése.
1791	Hammurapi kiadja ítéletgyűjteményét.
1787	Hammurapi csapatai meghódítják Urukot és Iszint.
1786	A babilóni seregek Emutbál ország ellen vonulnak.
1784	Hammurapi megsemmisíti Malgium ország hadseregét.
1783	Hammurapi seregei beveszik Rapiqum és Salibi városokat.
1764	Hammurapi seregei legyőzik Elám, Szubartu, Gutium, Esnunna és Malgi koalícióját.
1763	Hammurapi legyőzi Rím-Színt (Kr.e. 1822—1763) Larsza királyát. Hatalma alatt egyesíti Sumer és Akkád országát.
1762	Hammurapi seregei legyőzik Esnunna és Gutium országait és Szubartu országát a Tigris mentén messze északra.
1761	Hammurapi megépítteti azt a csatorna, amely „Nippur, Eridu, Ur, Larsza, Uruk, Iszin városoknak örökké bőséges vizet juttatott.” Újjáépíti Sumer és Akkád országát, de seregei még ugyanebben az évben legyőzik Mári és Malgi városokat. Mári királya, Zimri-Lim (Kr.e. 1779—1757) Hammurapi vazallusa lesz.
1757	Hammurapi leromboltatja Mári városát.
1756	A babilóni seregek legyőzik Turukkum, Kakkum és Szubartu ország seregét.
1755	Hammurapi vízzel árasztja el és ezzel elpusztítja Esnunna városát.
1749	Szamszuilúna (Kr.e. 1749—1712) Babilón királyának trónralépése. Ő már nem tudta sokáig fenntartania apja birodalmát.
1746-1731	Gandás, az első kasszu/asszír urlkodó.
1740	A birodalom déli területei fellázadnak Szamszuilúna ellen és II. Rím-Szín (Kr.e. 1740—1736) néven új királyt ültettek a larszai trónra. Szamszuilúna az Eufrátesz vizének elterelésével kiéheztette, majd legyőzte ellenfeleit és elpusztította városaikat.
1711	Abí-ésuh (Kr.e. 1711—1684) Babilón királyának trónralépése.
17.század	A hükszoszok , szkíták,támadása, akik az i. e. 17. században elfoglalták Egyiptom északi részeit. Hogy a zsidók hogyan kerültek a mai Izrael (Palesztina) “ígéret földjére”, arra Zakar prelátus vet fényt : “Valószínű, hogy a hikszoszok (szkíták) Egyiptomra mért súlyos csapásai tették lehetővé a zsidó nép Egyiptomból való kimenekülését és az elpusztított városokban talált aranytárgyak magukkal vitelét. Ezt a lovas szittya népet követték, azután a zsidók a pusztai vándorlásuk után Kánaánba is, ahol már addig a szittyák jól berendezkedtek, városokat építettek. Hogy miképpen irtották ki fokozatosan a zsidók a szittyákat, arról elég bőséges adatokat közölnek a szentírás könyvei.” Ez egyúttal arra is magyarázatot ad, hogy miért kellett a zsidóknak teljes negyven éven át vándorolniuk a pusztában, amikor a távolság Kairótól Jeruzsálemig légvonalban mindössze 430 kilométer. Bujkáltak. A szittyák elől. Cholerilos görög költőt, aki a Kr.e.V. században beszélt a judeai hegyvidékről, mint a ‘Solymai hegyekről’, Maneto pedig szól a zsidókról, akik szintén elhagyták Egyiptomot, mint előbb a solymaiak. Azonosítani szokták ezt a nevet a Homérosnál található Lycian Solymival is. “ Maga Josephus Flavius ezt mondja: ‘a városnak régen Solyma volt a neve.’ Ezekután nem nehéz összefüggést találni a lovas kultúrájú fémműves szkíták (szittyák) Szent Sólyom tisztelete (számos egyiptomi emlék ábrázolja) s ennek Kánaánba átültetett fővárosa a későbbi Szent Sólyom — Hierosolyma között.” (Görög nyelven “hierosz” = “szent”)
	Anatóliában a Kr. sz. előtti III. évezred második felében és a II. évezred elején egy hurrinak nevezett nép kisebb-nagyobb királyságokat hozott létre. Dél-keletre megalakult az ún. Mitanni királyság. A hurrik sem embertanilag, sem nyelvileg nem szemiták, illetve indoeu-rópaiak, hanem éppen olyan ragozó nyelvűek voltak, mint a sumérok! Amikor az írott forrásokban először megjelentek a hettiták, Kr. sz. e. 1650-ben Hattusili király említésével, már erős hatalomról van szó. Még meglepőbb azonban, hogy e néppel szoros összefüggésben, ennek mintegy társaságában, sorozatosan megjelenik egy másik népnév is, mégpedig “mada”, “mata”, “manda”, “mita” stb. alakban. A “mada” népnév először - minden kétséget kizáróan - Ammiditana óbabiloni király egyik feliratában tűnik fel Kr.e. 1600 körül, bár egyes Bogazköy-óhettita szövegek már Naramsin akkád király idejébe (kb. 2300) helyezve is említenek “mada” népet. De maga Mitanni neve is ide tartozik a 2. évezred közepéről. Majd az 1. évezredben Sulman-Assaredu (görög-héber torzítással “Salman-assar”) asszír király említi ismét a “matai” vagy “madai” népet az Urmia-tótól keletre (836-ban.) Ettől az időtől kezdve a “szubar” és “mada” népnevek párhuzamos előfordulásait már összefüggően, szakadatlan láncolatban tudjuk adatolni.
1683	Ammiditána (Kr.e. 1683—1647) Babilón királyának trónralépése.
1650	A hettita óbirodalom (Kr.e. 1650—1400) kezdete.I. Hattusili (Kr.e. 1650—1620) hettita király trónralépése.
1646	Ammiszadúqa (Kr.e. 1646—1626) Babilón királyának trónralépése. Az uralkodása alatt lejegyzett csillagászati megfigyelések (Vénusz-táblák) jelentik az óbabilóni kor abszolút kronológiai támpontjait.
1625	Szamszuditána (Kr.e. 1625—1595) Babilón királyának trónralépése. I. Murszili hettita király hódítása és Szamszuditána halála az óbabilóni korszak végét jelenti.
1620	I. Murszili (Kr.e. 1620—1590) hettita király trónralépése. Babilóni hadjárata előtt elfoglalja a szíriai Aleppó városát.
1 600	Az első hullám, amely a mezopotámiából keletre vándorolt, annak a népnek az őse, amelyet másfélezer évvel később, Kr. e. 1600 körül “dáh”-nak neveznek. Ők kerülnek a szumir rokonságból legkeletebbre, esnek az ókori nyugat figyelő szemétől legtávolabb, hisz hazájuk a Káspi-tenger keleti partvidékének északibb szakasza és az Aral-tó között elterülő terület és innen terjeszkednek a Kr. születését megelőző másfél évezred folyamán Belső-Ázsia és, a Kaukázus fölött nyugatnak kanyarodva, a mai Dél-Oroszország és Közép-Európa felé. Mivel tevékenységük Belső-Ázsia felé irányul, keleti szomszédaik, a kínaiak jobban ismerik őket, értesülések felőlük így inkább ókínai feljegyzésekben vannak, amelyek “Tahi”, Tiao-tchi, Tavon, Tayue neveken emlegetik őket, szemben a nyugati forrásokkal, amelyekben “Dah”, “Daha”, “Dá”, “Dac”, “Taoch”, tochár, táh, tahó és talán “Dák” neveken emlegetik őket. Nevük minden jel szerint a szumir “dag, tag” szóból ered, amely kétkezes baltát, csatabárdot jelent. Hogy ők lehettek a legelső kelet felé elvándorló szumir hullám, azt legtávolabbi elhelyezkedésük mutatja, a későbbi hullámok szorították őket fokozatosan a Káspi-tenger túlsó oldalára. A kelet-ázsiai turáni fajú népeknek mandzsuk, ajnuk, (koreaiak), jakutok, ősjapánok - talán ők voltak az ősei. Sőt aligha járunk messze az igazságtól, ha az ókori kelet-európai “szarmata népek” magját és irányítóját jelentő lovas-népben a dákokat sejtjük. Mindenesetre az út a káspin-túli térből a déloroszországi síkságra olyan közvetlen és olyan egyenes, hogy ezer éven keresztül minden “turáni” nép ezt használta. /Padányi Viktor elmélete
	A Káspi-mediterráneumba érkező második hullám az a vándorló csoport volt, amelyet ma legáltalánosabban “avar” névvel jelölnek. A káspi-mediterráneum ókori népei közül ezek teremtették meg a legmagasabb civilizációt. Előbb a Káspi-tenger déli partvidékének régiójában helyezkedtek el, majd a későbbi hullámok ke-letebbre szorították ezeket is, és az Aral-tó déli térségében, a két nagy folyó, az Oxus (Szír-Darja) és a Jaraxes (Amu-Darja) “Etelközében”, egy második “Mezopotámiában” alapították meg híres birodalmukat, az “ezer városú” Baktriát’ . Nevük “ab” annyit jelent, mint “építő”, “ur” pedig “vár”, erőd, katona, városépítő civilizációjuk a Káspin-túli tér klasszikusan lovas-állattenyésztő, belső-kontinentális világába szinte egyedülálló, civilizációjuk tipikus “parti”-civilizáció. Az “építő” nép neve fantasztikus torzításokban és változatokban jelenik meg másfélezer év adatainak tömegében. Nevezik őket “abaroknak”, “abaorteknek”, “obares”nek, “ibaroknak”, “obor”-nak, “oborden”-nek, “obernita”nak, “hobordanae”-nak, “var”-nak, “aparni”-nak, “parni”-nak, “par”-nak, de a legfantasztikusabb torzítása a nevüknek a rónaiaktól eredő “parthus” elnevezés. A harmadik nagyobb elvándorlási hullámot az a nép adja, amelyet később majd egy időn át massagétáknak fognak nevezni a görögök és a rómaiak; amíg rá nem jönnek, hogy saját igazi nevükön ezek hunok. Nevük, húr, chun, kún. Egyiptomi feliratokon “unni”, “unut”, kínai torzításokban “hiungu” formában jön elő a nevük. Mint az első két hullám is, ezek is először a Káspi-vidék délnyugati részében helyezkedtek el, míg az utánuk következő hullám közéjük ékelődve két csoportba nem vágta, őket. A nagyobbik fele a kategóriának továbbsodródhatott a Káspi-tenger túlsó oldalára, ahol az ősdáhok és az ősavarok között szorított helyet magának úgy, hogy az egyiket kissé északabbra, a másikat meg délebbre nyomta, a kisebbik fele meg az innenső oldalon húzódott északabbra és az egyre inkább szétterjedő Szubartu népeinek világában helyezkedett el, ahonnan, évezredes szaporodás után, a Kr. e. 2. évezredet lezáró évszázadok óta meg-megújuló idegen fajú - asszír, hettita, arám, perzsa - inváziók nyomására a szabirokkal együtt újabb és újabb elvándorló rajokat bocsát a Káspi-tenger északi, volgai és jajkvidéki régiójába, ahonnan egyrészt nyugat felé. Ezeket fogja a 19 szd. európai történettudománya “szkítáknak” nevezni. A Káspi-mediterráneumba áthúzódó negyedik mezopotámiai hullám történelmileg az első háromnál is jelentősebb. Ez a hullám immár nem is kerül át a Káspi-tenger túlsó oldalára, mint az első három - csak majd Kr. u. fog egy része átkerülni - történetét az a Káspi-Kaukázus-Fekete-tenger-Földközi-tenger által bezárt térben éli le. Ősi nevük, amely számtalan torzulásban jelenik meg 3000 esztendő hosszú útján, szintén szumir, talán a legszumirabb valamennyi csoport között. “Assza” ez, amely lovat jelent s valóban ez a nép a “lovak népe” s ez a nép ajándékozza meg az emberiséget a lovaglás és a lovas fegyvernem valóban korszakalkotó találmányával, amely éppolyan forradalmi változást hoz az emberiség életébe a Kr. e. második évezred elején, mint amilyet a vasút és a mozdony fog hozni a 19. szd-ban. Ők munkálják ki egyre tökéletesebbé a nyerget, ők jönnek rá arra, hogy lovon harcolni csakis úgy lehet, ha a lábaknak támasztéka van s ők találják fel a kengyelt, amit nyugaton majd csak Kr. u. a nyolcadik szd. elején kezdenek használni az árja világban, szervezik a lovas harcost csoportokba, ők alakítják ki lovas harcmódot, a könnyű lovasságot, mint fegyvernemet, amely addig teljesen ismeretlen, hisz a ló vontatta harckocsi is csak a 3. évezred végén született meg szintén szumir világban. Az ötödik mezopotámiai terjeszkedés nem a szó szoros értelmében vett Mezopotámiából, hanem annak északi térségéből, a Tigris és az Eufrát forrásvidékét, mondáink és krónikáink “Evilath”-ját is magába foglaló Szubartuból indul ki, melynek a neve talán a korai szumir kor egyik városállamának, Szippar-nak nevével van valamilyen összefüggésben. E városközpontnak és a hozzá tartozó te-rületnek lakói a Kr. e. 3. évezred folyamán fokozatosan szétömölve elárasztják előbb az egész forrásvidéket, majd a Rus (Araxes) s annak északi testvérfolyója a Kur (Cyrus) által öntözött és a Kaukázus alatt elterülő Nagyalföldet is egészen a Káspi-tengerig kelet felé és a Fekete-tengerig nyugat felé, óriásivá kiterjesztve ezáltal az ősi Szubartu fogalmát. A területet és népét az ősi Szubartu néven kívül nevezték az ókorban Szuprinak, Suprinak, Szapardanak, Szparda-nak (az asszírok nevezték egy részét Urartunak is), Szapardiának, Szibárnak, Siphara-nak, Siavaranak. Minden esetre akárhány-féleképpen betűzte le tízféle nép tízféle nyelve ezt a szót 5000 esztendő hosszú útja alatt, mindenféle torzításon konokul és eldispu-tálhatatlanul keresztülcsillan az egyetlen és azonos fonetikai alap, szabir, amely talán az ősi szumir “szab” bázisnak az -er, -ir, -ar, -ur, írra csoportba tartozó népjelölő végződéssel való összetétele.
1 600	Az Ábrahámot ősének valló népcsoport, de legalábbis annak a későbbi zsidóság történetében meghatározó fontosságú része (törzs vagy törzsek) a Kr.e. 1600-as években Egyiptomban élt, valahol a Nílus deltájának vidékén. Az egyiptomiak habirunak nevezték a beköltözőket (poros lábúak: mert gyalogosan vándorló nomádok voltak).
1595	I. Murszili hettita serege az Eufrátesz mentén délre vonulva elfoglalja Babilónt és ezzel véget vet az óbabilóni kornak. Babilón trónját a későbbiekben a kassúdinasztia foglalja el.
1590	I. Hantili (Kr.e. 1590—1560) hettita király trónralépése. I. Hantili apósa I. Murszili megölésével került a trónra. Harcokat vív a Hattusast is elfoglalóhurrikkal.
16. század közepe	III. Puzur-Assur asszír király szerződést kötött I. Burna-Buriassal, Babilón királyával, amelyben kölcsönösen elismerték a két ország közötti határt.
1 542	Egyiptomban nemzeti felkelés elsöpörte a hikszosz hódítókat, Egyiptom újra megerősödött, kezdetét vette a klasszikus felosztás szerint az Újbirodalom időszaka.Ugyanebben az időben jelenik meg egy másik nép is a történelem színpadán, Mezopotámiában, a hurrik. Ez a nép nagyjából Kr.e. 1300 körül a Szentföld és a sivatag között foglal el területet.
1525	Telipinu (Kr.e. 1525—1500) hettita király trónralépése. Uralkodása alatt jelenik meg a történelem színpadán Kizzuwatna királysága (Dél-Anatólia), melynek királyával, Iszputahszuval a Telipinu szerződést köt. A két hettita gyűléssel, a tulijával és a pankuval is elfogadtatja a trónöröklés mindenkori rendjét szabályozó rendeletét.
15. század első fele	Parattarna, Mitanni királya kiterjeszti hatalmát Észak-Szíria jelentős területeire. Aleppó elűzött királya, Idrimi hét év száműzetés után kiegyezik Parattarnával és ezért megkapja Alalah trónját.
1430—911	Középasszír kor
1 500	Az arameus írás első emlékei a Kr. sz. előtti 1500 tájáról ismertek, az V. századra pedig teljesen kiszorította ez a nyelv az addigi akkádot.
1 450	A hurrik alkotta Mitanni fénykora.
1430	II. Enlil-nászir (Kr.e. 1430—1425) asszír király trónralépése. Csak egy töredékes építési felirata ismert
1424	II. Assur-nirári (Kr.e. 1424—1418) asszír király trónralépése.
1417	Assur-bél-nisésu (Kr.e. 1417—1409) asszír uralkodó trónra lépése. Az asszír király szerződést kötött Kara-indassal, Babilón királyával, amelyben kölcsönösen elismerték a két ország közötti határt. Mindössze egyetlen töredékes építési felirata ismert Assurból.
1408	Assur-rém-nisésu (Kr.e. 1408—1401) asszír király trónra lépése. Mindössze egyetlen felirata ismert, amelyben megemlékezik Assur város falának újjáépítéséről.
1 400	Korezm története a Kr. sz. előtti XIII. században indul, amikor is Abu Rajhán al-Biruni (a Kr.sz. utáni X-XI. századfordulója táján élt korezmi történetíró) szerint a dinasztia-alapító isteni hős, Szijavus Korezmba érkezett. Ez a dinasztia Korezmben 2300 esztendőn át uralkodott, tehát a Kr. sz. utáni X. századig. Ennek ellenére nálunk ritkán tekintik a magyar őstörténet részének, a mellőzés legkirívóbb példája, hogy a Korai magyar történeti lexikon fel sem vette a címszavai közé! Holott krónikánk határozottan tudnak korezmi kapcsolatainkról. Kézai Simon Szkítia leírásánál említi a korezmi népet, gens Corosmina, majd pedig elmondja, hogy Ednek és Edemennek az anyja korezmi asszony volt.
1 400	Hurrita műveltség Palesztina területén, városuk Ugarti, amely Kr. e. 1400-as években virágzott a legjobban.
1400	I. Muwatalli hettita király meggyilkolása a hettita óbirodalom végét és az újbirodalom kezdetét jelenti. I. Tudhalija nyugati irányba, Anatólia nyugati felébe Arzawa és Asszuwa országok területei ellen vezeti hadait. Eközben északról Kaska törzsek támadják meg és fosztják ki Hatti földjét, de Tudhalija vissztérve hazájukba űzi vissza a betolakodókat. Keleten Mitanni megtámadja a hettita vazallus Isuwa országát, amelynek visszahódításában Tudhalija csak ideiglenes sikereket ér el. Kortársa, I. Szaustatar, Mitanni királya, III. Thotmesz egyiptomi fáraó szíriai hadjáratai után kirabolja Assurt, majd visszafoglalja Észak-Szíriát. Tudhalija válasza sem késik, legyőzi Aleppó ésMitanni szövetségét.
1400	Assur-nádin-ahhé (Kr.e. 1400—1391) asszír király trónra lépése. Csak assuri palotájából származó bélyeges téglákon maradt ránk felirata.
12–8. század	Az első név szerint ismert nomád nép, mely a múlt ködéből előbukkan az eurázsiai steppe övezet nyugati részén, a kimmer. A Kr. e. 12–8. században uralták a Kárpátoktól a Kaukázusig terjedő füves steppét.
1398—1390	I. Szaustatart I. Artatama követi a Mitanni trónon, aki békét köt IV. Thotmesz (Kr.e. 1398—1390) egyiptomi fáraóval. A béke Mitanninak juttatja Észak-Szíriát
1375	A hettiták ókori anatóliai nép voltak, akik Hatti történelmi régióban (a mai Közép-Törökország területén) éltek. A hettiták elsőként egyesítették Anatólia területének nagy részét. Országuk híres volt kiváló harci kocsisairól. Birodalmuk az i. e. 14-13. század között élte fénykorát. Fővárosuk Hattuszasz volt.A hettita világbi-rodalom kialakulása a Kr.e. 1375 –ben trónra lépő I.Suppiluliumas (Kr.e. 1344-1322) nevéhez fűződik. Az új hettita király csapataival már mélyen be tudott hatolni Szíria területére, melynek északi részeiről kiszorította Mitannit. A hurriták állama ekkor szétesett, ugyanis keleti részeit az erőre kapó asszírok, nyugati részét pedig I. Suppiluliumas kebelezte be. Az antik forrásokban említett négy szkíta társadalmi réteg pontosan megfelel a bábeli, asszír és a hatti társadalmak tagozódásának. Megállapítja, hogy a hettita hely-, folyó-, hegy- és tartománynevek legnagyobbrészt a hatti őslakosság nyelvéből származnak. Ugyanígy a legtöbb személynév is, még a hettita királyok nevei is. A hettita udvari ceremónia nyelvében, a méltóságnevek között, a vallási kultusz szövegeiben, szintén nagyon sok hatti szó található, sőt a legtöbb istennév is hatti eredetű. Mindezek egyértelműen bizonyítják, hogy a hettita birodalom döntő etnikai tényezője az őslakos hatti nép volt.
1 365	I. Asszur-uballit (1365-1330) még csak Asszúr városállam ura volt, a hatalmát fokozatosan terjesztette ki nyugat és kelet felé. Mezopotámia legjelentősebb országa kétségkívül Asszíria volt, amely Kr. sz. e. 1365-től Kr. sz. e. 610-ig, tehát 755 esztendőn át az ókori világ legjelentősebb és legerősebb hatalma volt. Ma már bizonyított, hogy a sumérokat legyőző akkádok utódai, magukba olvasztották az amarruk, az elámiak nagy csoportját is.
1363	I. Assur-uballit két levele is fennmaradt az el-amarnai levéltárban, amelyek közül az egyiket III. Amenhotepnek, a másikat pedig valószínűleg IV. Amenhotepnek (Ehnatonnak) írta.
1 360	Mitannit elfoglalja az Asszír Birodalom.
1360	III. Tudhalija (Kr.e. 1360—1344) hettita király trónra lépése. A Kaska törzsek támadása elől Szamuhába menekül, de később sikerül a Hattusast is felgyújtó betolakodókat kiűznie Hatti földjéről.
1359	II. Burna-Burias (Kr.e. 1359—1333) babilóni király trónra lépése. I. Assur-uballit asszír király unokája volt, de amikor az egyiptomi fáraó (III. Amenhotep) fogadta az asszír király követeit, panaszt tett a fáraónál, hogy miért ismeri el független államnak Asszíriát.
1344	I. Suppiluliuma (Kr.e. 1344—1322) hettita király trónra lépése. Uralma kezdetén megtámadja a Mitannitól északra fekvő Isuwa országát. Ez konfliktusba keveri Mitannival, amelynek új királya, II. Suttarna állhatott amögött, hogy III. Tudhalija idején Isuwa területeket szakított el a hettitáktól. Mitanniban trónviszály alakul ki az új király, Tusratta és a trónkövetelő (II.) Artatama között. Tusratta, ahogy azt egy III. Amenhotepnek (Kr.e. 1390—1336) írt leveléből megtudjuk, visszaver egy az Eufráteszen Isuwa országába átkelő hettita sereget.
	Az I. szír háborúban I. Suppiluliuma ismét megtámadja Isuwát, majd délre fordulva betör Mitanniba. Tusratta kitér előle és feladja fővárosát, Wassukannit, amelyet a hettiták kirabolnak. I. Suppiluliuma nyugatra fordul, átkel az Eufráteszen, és Karkemis kivételével Mitanni minden szíriai vazallusát hódoltatja, sőt, még az egyiptomi vazallus Qádes is a kezére kerül.
1336—1327	Tutankhamon fáraó halála után annak özvegye I. Suppiluliumától kér férjet. A hettita király elküldi egyik fiát, Zananzát Egyiptomba, akit azonban útközben megölnek.
1333	Kassú csapatai fellázadtak Karahardas babilóni király (uralk. Kr.e. 1333) ellen, aki I. Assur-uballit lányának, Muballit-Séruának volt a fia. Lázadó csapatai megölték a babilóni királyt és Nazi-Bugast ültették helyette a trónra. I. Assur-uballit Babilónba vonult, hogy megbosszulja unokája halálát. Megölte Nazi-Bugast, és Burna-Burias fiát, II. Kurigalzut (Kr.e. 1332—1308) ültette helyére a trónra.
1332	II. Kurigalzu (Kr.e. 1332—1308) babilóni király trónra lépése.
1327	Enlil-nirári (Kr.e. 1327—1318) asszír király trónra lépése. Szilli-Adadlimmujában a Tigris menti Szugagánál szétverte II. Kurigalzu babilóni király seregét. A békekötés részeként két egyenlő részre osztották a földet maguk között, és megszabták a határ vonalát.
1322	II. Arnuwanda (Kr.e. 1322—1321) hettita király trónra lépése. Apja, I. Suppiluliuma halálát követő egy éven belül ő is ugyanannak a járványnak esik áldozatul.
1321	II. Murszili (Kr.e. 1321—1295) hettita király trónra lépése. I. Suppiluliuma legfiatalabb fiaként hatalma megszilárdítására hadjáratot vezet nyugatra, Arzawa, északra pedig a Kaska törzsek ellen. Egy szíriai lázadást pedig bátyja, Sarri-Kusuh, karkemisi alkirály ver le.
1317	Arik-dén-ili (Kr.e. 1317—1306) asszír király trónra lépése. Uralkodása alatt hadjáratot vezetett Nigimhi ország Arnuna nevű városa ellen. Egy hatalmas faltörő kossal lerombolta a bekerített város kapuját és foglyul ejtette a város urát Eszinit.
1313	Aleppó és Karkemis hettita alkirálya is meghal. Szíriában felkelés tör fel, az asszírok pedig elfoglalják Karkemist.
1307	Nazi-Muruttas (Kr.e. 1307—1282) babilóni király trónra lépése.
1305	I. Adad-nirári (Kr.e. 1305—1274) asszír király trónra lépése. Egy összegző felirata szerint a következő területeket hódította meg:Qutu, Lullumu (Zagrosz vidék), Subaru (örmény hegyvidék), Lubdu, a Kasijári-hegység, és az Euphratész nyugati partján fekvő Karkemisig terjedő területek. Uralkodásának két eseményét ismerjük részletesebben: Uralkodása alatt Kár-Istárnál csatát vívott Nazi-Maruttas (Kr.e. 1307—1282) babilóni uralkodóval és legyőzte őt. Táborát és hadijelvényeit elzsákmányolta, majd közös megegyezéssel meghúzták a két ország határát a Tigris túlpartján fekvő Pilaszqutól egészen Lullumu országig. Amikor I. Sattuara, Hanigalbat (Mitanni) királya fellázadt ellene az asszír király elfogta, Assurba hurcolta és vazallusi esküt tettetett vele. Ezután hazaengedte Sattuarát országába. Sattuara halála után fia, Waszasatta (Uaszasatta) fellázadt az asszír király ellen és Hatti országtól (a hettita királytól) kért segítséget. A hettiták azonban nem küldtek neki segítséget, így védtelen maradt az asszír király támadásával szemben. Az asszír seregek elfoglaltákHanigalbat ország királyi városait, Taidut, Wassukannit és Irridut, valamint számos más várost, így Amaszakut, Kahatot, Súrut, Nabulát, Hurrát, Suduhut, valamint Szudut, Harrán városának erődjét. Waszasattát és családját az asszír király fogságba hurcolja.  Asszíria újabb virágzását a király számos építési felirata bizonyítja.
1 300	A hurriták északi városait, mint NUZI-t és TURSHA-t elpusztították az asszírok Kr. e. 1300 körül. Lehetséges, hogy a hurriták néhány csoportja elindult Karia, Lydia és Lykia felé. De a „kusiták” (nem semita és nem indo-európai) kultúrális és politikai hatalmának egyik központja kétségtelenül átélte az ,Assyr-Birodalmat és ez a káld-királyág volt a VAN-tó partján. A hurri a központi szabirság nyugati ága. Kr.e. XIV. század táján is még éltek a Jordán folyó völgyében.
	Kr.e. 1300-tól kezdődően délről északra irányuló vándorlások indultak meg Kis-Ázsiából és Észak-Mezopotámiából a Kaukázuson át a Kubán-Terek-Kobán vidékére. E vándorlások a Kr.e. 7-6. században érték el tetőpontjukat. Hatalmas elő-ázsiai tömegek özönlötték el a Kubán-Don környékét és a Fekete-tenger északi part-vidékét. Kultúrájuk szervesen összetartozik, fő eleme a vas általános használata. Egykorú források egyértelműen bizonyítják, hogy e népek a szkíták voltak. A szkíták tehát a Kr.e. 7. századot megelőzően a Kaukázustól délre laktak. A fennmaradt szkíta helynevek sok esetben azonos hangalakban megtalálhatók Kis-Ázsiában és Transzkaukáziában is, néha az ékírásos hettita időkig visszamenőleg. Azonos szójelentéssel bíró azonos személynevek tűnnek fel mindkét területen, amelyek Kis-Ázsiában túlnyomórészt a jellegzetes, hettiták előtti ősnyelvi rétegből erednek. Többek között az első ismert szkíta királyok nevei, “Partatua” és “Madyas” vitathatatlanul ősi kis-ázsiai nevek.
	Az árja illir-latin törzsek megjelenése Itáliában. A Mükénéi kor.
1295	II. Muwatalli (Kr.e. 1295—1272) hettita király trónra lépése. Nyugat-Anatóliában kiterjeszti a hettita hatalmat Arzawára és Wiluszára (Trója körzete) is. Királysága székhelyét áthelyezi a dél-anatóliai Tarhuntassába.
1 284	II. Ramszesz fáraó harca a hettita Napkirállyal (Hattusili-Mursili, Telepinu, Tudhalijas, Suppliulima), akivel 14 évvel a qadeszi csata után (1284) békét kötött. Ez a világ első ismert békeszerződése.
1 275	Urartu első feljegyzése. Az Urartu vidéket a Hurrik Biaini néven hívták és ebből származik a mai Van Tó neve. Érdekes hogy Urartu első feljegyzése hamar követi a Hurri Mitáni birodalmuk bukását, mely Urartutól nyugatra feküdt. Elég biztos hogy Urartu kezdetben csak egy keleti határvidéke volt a korábbi nagy Hurri Mitáni birodalomnak.
1274	Qádesi csata. II. Muwatalli httita király hadserege Qádesnél megállítja II. Ramszesz fáraó (Kr.e. 1279—1213) seregének előrenyomulását. A csata után a hettiták kezén marad Amurrú, Qádes, sőt, délen Egyiptomtól elveszi Aba országát is. II. Ramszesz 8. és 9. évében gyors hadjáratokkal próbálja leverni a kanaáni vazallusai között kirobbant lázadásokat.
1273	I. Sulmánu-asarédu (Kr.e. 1273—1244) asszír király trónra lépése. Hadjáratainak pontos kronológiáját sajnos nem ismerjük, csak összegző felirata tanúskodik cselekedeteiről. Az asszír király első uralkodási évében Urartu ellen vonul. Három nap alatt elfoglalja Urartu 8 országát, és 51 városát ostromolja meg. Valószínűleg ezen a hadjáraton foglalja el és rombolja le Arinu (a hettita napisten Arinna?) szent városát. Meghódítja Muszri (Délkelet-Anatólia) egész országát.
1273	Hanigalbat (Mitanni) ellen vonul, amelynek királya Sattuara a hettiták (III. Hattusili) és az Ahlamú arámiak segítségével megszállta a Kasijári-hegységHanigalbatba vezető hágóit és az itatóhelyeket. A hanigalbati sereg rátámadt a szomjazó és fáradt asszírokra, de az asszír király ellentámadásba lendült és szétverte Sattuara seregét. 14.400 hanigalbati, hettita és Ahlamú katonát ejtett foglyul, Sattuarát pedig egészen napnyugtáig üldözte. 9 erődített szent városát foglalta el, és 180 egyéb várost döntött romba. Elfoglalta Ta’idu, Irridu, Eluhat, Szúdu és Harrán városait, valamint az ország egész területét Karkemisig. Háborút vívott a Zagrosz-hegységben élő Qutuk ellen, akiket északon egészen Urartu és Katmuhu határaiig szétszórt. Asszíria sikerességét számtalan, a fővárosban, Assurban végrehajtott építkezése tanusítja.
1272	Urhi-Tesub (III. Murszili, Kr.e. 1272—1267) hettita király trónra lépése. II. Muwatalli fiaként visszahelyezi a fővárost Hattusába. Nagybátyja, Hattusili (II. Muwatalli öccse) azonban megdönti hatalmát és száműzi őt.
1267	III. Hattusili (Kr.e. 1267—1237) hettita király trónra lépése.
1259	III. Hattusili hettita király és II. Ramszesz egyiptomi fáraó az I. Sulmánu-asarédu jelentette állandó asszír fenyegetés hatására békét köt. Ez nem csak a Hettita Birodalom nemzetközi helyzetét javítja, de elismeri III. Hattusili fiainak trónöröklési jogát a száműzött és Egyiptomba menekült Urhi-Tesub (III. Murszili) trónigényével szemben.
1 250	Babilon és Egyiptom fejlődése megrekedt és hanyatlásnak indult. Trója veresége a görögökkel szemben.
1243	I. Tukulti-Ninurta (Kr.e. 1243—1207) asszír király trónra lépése. Hadjáratainak kronológiáját sajnos nem tudjuk rekonstruálni, így csak az eseményeket földrajzi tagolásban tárgyaló felirataiból rekonstruálhatjuk. Uralkodásának első évében hadjáratot vezetett a Zagrosz-hegységben található Uqumenu és Qutu országok hegyi népei ellen. A nehezen járható hegyek között győzelmet aratott seregeik felett, városaikat pedig lerombolta. A qutuk behódoltak, sőt, amikor az asszírok Sarnida és Mehru hegyei közé vonultak, a qutukat küldték fel a hegyek közé épületfát vágni.  Katmuhu területére indított hadjáratán az asszír király elfoglalta az ország öt nagy lázadó városát.  Subaru és a Kasijári-hegység lázadó országai Alzu országgal az élen egyesítették seregeiket az asszír király ellen. Az asszírok legyőzték a koalíciót vezető Ehli-Tesubot, aki kíséretével együtt Nairi (Urartu) területére, egy ismeretlen országba, seregének maradéka pedig a sziklás hegyek közé menekült. Az asszírok elfoglalták Purulimzut, az ország kultuszközpontját. Leromboltak 180 várost, és Asszíriához csatolták Alzu, Amadanu, Nihanu, Alaia és Tepurzu országokat. Nairi (Urartu) 40 királya szövetkezett, hogy megállítsa az asszír előrenyomulást. Az asszír király azonban vereséget mért rájuk, így sikerült hatalma alatt egyesítenie az Asszíriától északnyugatra (Katmuhu, Alzu) északra (Subaru, Nairi) és keletre (Qutu, Lullumu) húzódó hegyvidéket.  Hadjáratot vezetett a babilóni Kassú dinasztia uralkodója, IV. Kastilias (Kr.e. 1232—1225) ellen. Az asszír király a csatában elfogta IV. Kastiliast, és ezzel megszerezte egész Babilóniát. Kezére kerültek fontos Euphratész menti városok: Mári, Hana és Rapiqu is.  Építési felirataiból tudjuk, hogy Assurban számos templomot felújíttatott, átépíttette I. Sulmánu-asarédu palotáját is és egy árkot ásatott a városfal elé.  A Tigrissel keleti partján, Assurral átellenben, felépíttette új fővárosát, Kár-Tukulti-Ninurtát. Itt új palotát épített magának, amelyet az „univerzum házának” nevezett el.
1237	IV. Tudhalija (Kr.e. 1237—1228, 1227—1209) hettita király trónra lépése.
1 233	Az asszír király, I. Tukulti-Ninurta (1233-1197) már viselte a Nairi királya címet. Az ékírásos táblákból kiderül, hogy Nairi azonos Uruatri-val vagy Uratri-val, azaz Urartu-val. Az 5165 m magas Ararát nevében is ezrejtőzik. Urartu első királya Aramu volt, akinek országa a mostani Örményország,Törökország és Irak területén feküdt, a Kaukázus déli oldalán, ott, ahol a Tigris, az Euphratész és az Araxész folyók erednek, ott, ahol a három nagy tó terül el: Van,Urmia, és a Szeván-tó. Noha a téli időszak félévig is eltart, a roppant kedve-ző éghajlatmiatt 1.800 m tengerszint magasságában is kiválóan megterem a búza és virul a szőlő. Urartu évszázadokon át Babilon legfontosabb bor exportőre volt! Kiváló hegyi legelőin pompás lovak tenyésztése folyt, Urartu adta az ókor legjobb és legnemesebb lovait. Ezen kívül gazdag fémkincsekben: ezüst, réz és vas bányái neve-zetesek. I. Tikultu-Ninurta asszir király Babilon bevétele után Marduk isten szobrát Asszurba viszi. A kultikus központ papsága a Van-tóhoz költözik. Itt alakul ki a káld (chaldeus) civilizáció. A szabirok (sumérral rokon) Szubartun át a Kaukázus vidékére költöznek.
1232	IV. Kastilias (Kr.e. 1232—1225) babilóni király trónra lépése.
1228	Kurunta (Kr.e. 1228—1227) hettita király rövid időre magához ragadja a hatalmat Hattusában, de IV. Tudhalija visszafoglalja a várost és újból trónra ül.
1227	IV. Tudhalija (Kr.e. 1237—1228, 1227—1209) második uralkodási periódusa. Megszállja ugyan Ciprust, de I. Tukulti-Ninurta asszír seregei állandó veszélyt jelentenek a számára.
1222	Adad-suma-iddina (Kr.e. 1222—1217) babilóni király trónra lépése.
1216	Adad-suma-uszur (Kr.e. 1216—1187) babilóni király trónra lépése.
1209	III. Arnuwanda (Kr.e. 1209—1207) hettita király trónra lépése.
1207	II. Suppiluliuma (Kr.e.1207—1176??) hettita király trónra lépése. Uralkodásának vége a Hettita Birodalom bukását jelenti.
1206	Assur-nádin-apli (Kr.e. 1206—1203) asszír király trónra lépése. Uralkodásának eseményeiről nem sokat tudunk. Egyetlen felirata arról szól, hogy a főváros,Assur mellett a Tigris elhagyta medrét és új medre hatalmas területen tette tönkre a mezőgazdasági területeket. A király imával és szobra felállításával próbálta a folyót visszatéríteni a medrébe.
1202	III. Assur-nirári (Kr.e. 1202—1197) asszír király trónra lépése. A Szinkronisztikus Krónikából tudjuk, hogy harcolt Adad-suma-uszur (Kr.e. 1216—1187) babilóni uralkodóval.
1 200	A Desatír annak a 14 adzsemi papkirálynak az összegyűjtött írása, akik Ad vagy Ádámtól kezdve Nimrudig uralkodtak. A Desatir szentkönyv az onogurok által épített Balk városában íródott. Ebben a mindenható Isten mindenütt Yezdannak, vagy Mezdamnak van írva. A kéziratot 1818-ban publikálták először Indiában, ahová az arabok elől menekülő párszi mágus-papok kimenekítették. Ezért sokáig a perzsa valláshagyományok részének tekintették. Az írás eredeti nyelve azonban nem perzsa volt, csak Khusru Parviz szasszanida király fordíttatta le perzsára. Az eredeti kézirat deri nyelven író-dott, amelyet az Oxus folyómenti Balkh városában és Bukhara környékén beszéltek. Zoroaszter előtti időkből való vallási szövegekből áll. Az adzsemi papkirályok között szerepel Kai-Kaus, aki a horezmi sahok dinasztiáját Kr. e. 1200 körül megalapító Szijavus királyfi apja. Khavendas-bin Mahmud perzsa történész a Razut-uz-Safa c. munkájában megírja: „A tudományok kulcsa” című arab munka szerint ez a Kai-Kaus Nimród ősapánkkal azonos. János pátriárka szerint a Szievortik ősapjuk, Sziev nevéről vették nevüket, és Szievus elődjükről a nemzetséget szievordiknak nevezték. A szievordik nevét a magyarok régi nevével, a szabírral szokás azonosítani. A Desatír tehát a magyarok régi történetére nézve fontos adatokat őrizhet. Magyar fordítása nincs.
1 200	Az árja akhájok megjelenése a Peloponészoszon, a dór vándorlás.
	A Tengeri Népek megdöntik a Hettita államot. Kr.e.1200 körül a Földközi térből előtörő föníciaiak elfoglalták a sok városállamból álló földjüket, aminek következtében a 40 “Madja” nemzetség Szubartuba költözött, a káld nemzetségfők vezetése alatt.
1196	Enlil-kudurri-uszur (Kr.e. 1196—1192) asszír király trónra lépése. A Szinkronisztikus Krónikából tudjuk, hogy ő is harcolt Adad-suma-uszur babilóni uralkodóval.
1191	Ninurta-apil-Ékur (Kr.e. 1191—1179) asszír király trónra lépése. A Szinkronisztikus Krónikából tudjuk, hogy uralkodása idején Adad-suma-uszur babilóni uralkodó Assur városa ellen vonult, hogy megostromolja. Az asszír király azonban visszaverte a támadását.
1 122	A hunok betörései Kínába már a Csou-dinasz-tia idején (Kr. sz.e. 1122-249) folytak, ekkor megindult meg a Nagy Fal építése.
1 103	Brit források - Albanius, Nennius, Geoffrey püspök krónikája - egybehangzóan szólnak Kis-Ázsiából, Kánaánból, Föniciából és Hétország (Hettita Birodalom) területéről érkező bevándorlókról. Igy ért partot a trójai származású Brutus flottája is. Ő maga Ascianus unokája, aki Trójából menekülve az itáliai Latiumban szállt meg. Neki is menekülnie kellett, mert apját megölte. Híveivel a Loire torkolatánál ért partot, ahol piktek uralkodtak még. Szabad helyet nem találva megütközött velük és Tours-ig jutott, amely a krónikák szerint az ő alapítása. Végleges helyet azonban nem tudott magának szerezni, így Albionba ment. Itt is pikteket talált, de azok megijedtek és elszaladtak a sziget beljebb eső tájaira, úgyhogy csak az “óriások” leszármazói álltak ellen. Brutusék győzedelmeskedtek és az egész Albiont elfoglalták. A hont Britain névvel illették. Fővárosuk Új-Trója, a helyén ma London áll.
1 101	I. Tukulti-apal asszur király Asszíriához csatolta Babilont, amely Asszíria vazallusává süllyed, és ugyanekkor a Van-tó déli szomszédságában fekvő Maradék-Mitannira is sor került, annak lakossága elmenekült az asszír uralom elől.Asszír katonai rangokat jelentő szavak magyar megfelelőikkel: khasánu-kusán, a kagán helyettese, szalat - solt, zsolt, zulta, fejedelem (akkád sziltanu, etruszk zilath, török szultán), tartan - tarján, kovácskirály (etruszk tarchun - Tarquinius), vizir - vezér (török vezír), kudur - kádár, bíró (sumér kad, török kádi), kundu - kende, kündü, magas katonai rang, zakhanu - zakanos, közigazgatási főtisztviselő, Árpád a pajzsra emelésekor lett ez (kazár, avar, kök-türk kagán), pekhu - bakó, a honfoglaláskor még nem hóhér volt (török bég, avar beke, kazár beg), harku - horka, kisebbik király, hadseregparancsnok, labattu - lebedu, határőrvidék a kazároknál.
1186	Melisipak (Kr.e. 1186—1172) babilóni király trónra lépése.
1178	I. Assur-dán (Kr.e. 1178—1133) asszír király trónra lépése.
1171	I. Marduk-apla-iddina (Kr.e. 1171—1159) babilóni király trónra lépése.
1158	I. Assur-dán asszír király Babilóniába vonult. Legyőzte Zababa-suma-iddina (uralk. Kr.e. 1158) babilóni királyt, elfoglalta Zabbant, Irriját és Ugarszallut, és hatalmas zsákmánnyal tért haza.
1157	Enlil-nádin-ahi (Kr.e. 1157—1155), a babilóni Kassú dinasztia utolsó uralkodójának trónralépése. A Babilónia feletti hatalmat 1155-től az ún. II. Iszini dinasztia királyai gyakorolják.
1133	Ez alatt az egy év alatt két asszír király – Ninurta-tukulti-Assur és Mutakkil-Nuszku – váltotta egymást az asszír trónon.
1132	Assur-résa-isi (Kr.e. 1132—1115) asszír király trónra lépése. Annales típusú felirata sajnos nem maradt ránk, így uralkodásának eseményeit csak egy összegző feliratából ismerjük. Ebből a feliratból tudjuk, hogy harcolt az Ahlamú-arámiak ellen, és a Zagroszban, az iráni hegyvidéken győzedelmeskedett Lullumu és Qutu országa felett. Egy az ő uralkodásának eseményeiről szóló rövid krónikatöredék szerint hadjáratot vezetett Babilónkirálya Ninurta-nádin-sumi (Kr.e. 1131—1126) ellen. Az ütközet Arbelánál zajlott le és az asszír király győzelmével végződött.
1125	I-Nabú-kudurri-uszur (Kr.e. 1125—1104) babilóni király trónra lépése. Uralkodása alatt hadjáratot vezetett Asszíria ellen, és ostrom alá vette Asszíria egyik erődjét, Zanqit. Assur-résa-isi asszír király ellene vonult, mire I. Nabú-kudurri-uszur felgyújtotta ostromgépeit, majd visszavonult. A babilóni király ezzután egy másik asszír erődöt, Ídut vette ostrom alá. Assur-résa-isi ismét sereget küldött ellene, amely legyőzte a babilóniakat, és még a babilóni tábornokot, Karastut is foglyul ejtették.
1114	I. Tukulti-apil-Ésarra (Kr.e. 1114—1076) asszír király trónra lépése. Annales típusú felirata sajnos nem maradt ránk, így hosszú, 40 éves uralkodásának eseményeit, csak földrajzi tagoláson alapuló összegző felirataiból ismerjük. Annyit tudunk, hogy első öt uralkodási évében 42 királyt győzött le az Alsó-Zábon túli területektől egészen a Hatti országban fekvő Karkemisig, illetve a Van-tóig.  Trónra lépésének évében átkelt a Kasijári-hegységen és Katmuhu ország területén megütközött Musku (Phrügia) öt királyának 20.000 fős seregével és legyőzte őket. Az ő uralkodása vetett véget a Hettita Birodalom területén születő Phrügia korai kelti expanziójának.  Meghódítja Katmuhu egész országát, és legyőzi a segítségükre érkező Kili-Tesubot, Paphu királyát. Urratinas királyától, Sadi-Tesubtól hadisarcot kap. Összesen két hadjáratot vezet Katmuhu országba. Egy babilóni krónikatöredék szerint amikor Katmuhuba vezetett hadjáratot, akkor az arámiak egészen a Tigris partjáig betörtek Asszíriába és elpusztították a termést. Asszíria lakossága a hegyekbe menekült.  Meghódítja Subaru országát, amely korábban Asszíria vazallusa volt, de a Hatti országból érkező 4000 Kasku és Urumu harcos megszállta.  Meghódítja az északi hegyvidéken fekvő kiterjedt Paphu ország városait. Hadjáratot vezet Adaus, Szaraus, Iszua és Daria országokba. Az Alsó-Zábon átkelve Murattas és Szaradaus országát. Habhu ország meghódítása során megütközik a helyiek 6.000 fős seregével.  Az Euphratészen átkelve megütközött Nairi országok (későbbi Urartu, mai Örményország) 23 királyával. A csatában 120 harci kocsijukat zsákmányolta el, és a menekülő ellenséget egészen a Felső-tengerig (Van-tó) üldözte. Nairi összes királyát foglyul ejtette, és hatalmas sarcot, 1200 lovat és 2000 marhát kapott tőlük.  Hadjáratot vezetett Hanigalbat országba Milidia (Meliddu) városa ellen.  Az Euphratészen átkelve a délen fekvő Szuhu országtól az Euphratész mentén egészen a nyugaton, Hatti ország területén fekvő Karkemisig végigüldözte az Ahlamú arámiakat.  Meghódította az anatóliai Muszri országát és legyőzte Qumánu országnak a segítségükre érkező seregét. Következő alkalommal ismét megütközött Qumánu seregével, amely ekkor 20.000 harcost számlált. Muszri ország területén nagy győzelmet aratott felettük, az ország fővárosát, Kipsunát pedig megostromolta.  Hadjáratot vezetett a Libanon-hegységbe. Innen továbbindulva meghódította egész Amurrú országot. Adót kapott Büblosz, Szidón, Arvad királyától, valamint Ini-Tesubtól, Hatti ország királyától.  Kétszer is hadjáratot vezetett Kardunias országba (Babilónia). Mindkét alkalommal az Alsó-Záb mentén állította fel seregét. A második alkalommal legyőzte Marduk-nádin-ahhét, Babilón királyát. Meghódította Babilónt, Dúr-Kurigalzut, Szippart és Opiszt.
1099	Marduk-nádin-ahhé (Kr.e. 1099—1082) babilóni király trónra lépése.
1081	Marduk-sápik-zéri (Kr.e. 1081—1069) babilóni király trónra lépése.
1075	Asaréd-apil-ékur (Kr.e. 1075—1074) asszír király trónra lépése.
1073	Assur-bél-kala (Kr.e. 1073—1056) asszír király trónra lépése. Az ő uralkodása alatt vált az Észak-Mezopotámiára nehezedő arámi nyomás nyomasztóvá. Ez az arámi nyomás okozta az asszírok számára a Kr.e. 10. század utolsó harmadáig a legnagyobb problémát. Uralmának elején harcolt Marduk-nádin-ahhéval, Babilón királyával. Nem kronologikus felirataiból tudjuk, hogy hadjáratot vezetett Urartu (Uruatri) területére, és átkelve az Euphratészen Szuhu ország Anat városától egészen a babilóniai Rapiqu városáig legyőzte az arámiakat. Ebben az övezetben több éven keresztül harcolt még Tukulti-Mérrel, Mári királyával is.
1 070	Kr.e. 1070­ben a Tengeri Népek által elűzött “Madja” nép 40 nemzetsége egy különleges “nemzeti tanácsot”, önálló királyságot alapított, amit az asszírok Urartunak neveztek.
1068	Marduk-sápik-zéri Babilón királyának halála után Adad-apla-iddina (Kr.e. 1068—1047) lett Babilón királya. Assur-bél-kala feleségül vette Adad-apla-iddina lányát és a két ország népét egyesített.
1068	Adad-apla-iddina (Kr.e. 1068—1047) babilóni király trónra lépése.
1055	II. Eriba-Adad (Kr.e. 1055—1054) asszír király trónra lépése.
1053	IV. Samsi-Adad (Kr.e. 1053—1050) asszír király trónra lépése. Néhány rövid töredékes felirata csak az assuri Istár-templom újjáépítését említi.
1049	I. Assur-nászir-apli (Kr.e. 1049—1031) asszír király trónra lépése.
1030	II. Sulmánu-asarédu (Kr.e. 1030—1019) asszír király trónra lépése.
1018	IV. Assur-nirári (Kr.e. 1018—1013) asszír király trónra lépése.
1012	II. Assur-rabi (Kr.e. 1012—972) asszír király trónra lépése.
1 000	Etrúria első bevándorlói Kr.e. 1000-től kb. a VI. századig bezárólag érkeznek. A VIII. szd. folyamán országot alapítanak.
971	II. Assur-résa-isi (Kr.e. 971—967) asszír király trónralépése. Mindössze egyik vazallusának, Bél-Érisnek, a Hábur-folyó partján fekvő Sadikanni urának feliratából tudjuk, hogy a folyó partján parlag földeket vontak művelés alá és megnyitottak egy régi öntözőcsatornát is.
966	II. Tukulti-apil-Ésarra (Kr.e. 966—935) asszír király trónra lépése.
934	II. Assur-dán (Kr.e. 934—912) asszír király trónra lépése. Első uralkodási évében Ekal-pí-nári városánál visszaveri a Jauszu törzs támadását. Sajnos a király ránk maradt kisszámú felirata mind összegző felirat, így uralkodásának belső kronológiája nem ismert. Csak azt tudjuk meg belőlük, hogy harcolt a Záb-menti Ruqahu törzs, az arámi Jahánu törzs ellen. Az asszír seregek már Katmuhu területére is eljutnak, ahol legyőzik Kundibhalé királyt és helyére egy az asszírokhoz hű vazallust ültetnek. Uralkodása alatt a meghódított területeken éhínség lehetett, mert többször is említi a kimerült, éhező lakosság áttelepítését, új földek ekével történő feltörését.
Kr.e. 911—612	Újasszír kor
911	II. Adad-nirári (Kr.e. 911—891) asszír király trónra lépése. Ezzel az évvel indulnak azok az egészen Kr.e. 648-ig folyamatos limmu listák, amelyek az újasszír kori (és az egész közel-keleti) kronológia alapját szolgáltatják. Ő az az asszír király, aki elkezdi Asszíria hatalmát kiterjeszteni az ezredfordulón Észak-Mezopotámiába bevándorló és ott államokat aálkotó arámi törzsekre. Vele kezdődik meg az asszír történelem ún. újasszír korszaka (Kr.e. 911—612). A Szinkronisztikus Krónika szerint uralkodása idején legyőzte Babilónkirályát, Samas-mudammiqot. Ezután I. Nabú-suma-iskun ült a babilóni trónra de az asszír király őt is legyőzte. Ezután kölcsönösen egymáshoz adták lányaikat és békét kötöttek
910	Az asszír király első uralkodási évében Qumánu országába vezet hadat és legyőzi Iluját, Qumánu királyát. Ezután a mai Örményország területére, Nairi országok (Urartu) szomszédságába, Habhu országába vezetett sikeres hadjáratot.
901	Az asszír király sereget vezet Hanigalbat ország (Felső-Mezopotámia, Asszíriától nyugatra, az Euphratész szíriai kanyarján belül) területére, ahol a Kasijári-hegység lábánál, Pauza városa melletti ütközetben legyőzte a Temannu arámiak királyát, Núr-Adadot.
900	Urartu megalakulása. Az asszir uralom elől elmenekülők a Van tó környékén megalapítják a Káld királyságot, melyet az asszírok Urartunak neveznek. Az urartui nyelv tulajdonképpen a káldok (káldeusok) és a subarok nyelve, ezt a népet és nyelvet az asszírok csak önkényesen nevezték el urartuinak. A terület régi kasszu-mita és manda - chus-úz lakosságú. Első királyuk Urami. Utódai Lutibir, I. Sardur (844-828), Iszpenik, Ménua, I. Urgisztik, III. Sardur, I. Ruzsa, II. Urgisztik és II. Ruzsa. Az utolsó királyok idején a asszírok megszállják és elpusztítják Urartut.
900	Az asszírok ismét Hanigalbat területére vonulnak és ismét, ezúttal Naszipánunál megütköznek Núr-Adad csapataival.
	A héber törzsek térfoglalása, az izraeli királyság létrejötte.
899	Az asszír király harmadik hanigalbati hadjáratán elfoglalja Huzirina városát. A Kasijári-hegység lábánál elfoglalja egy másik Temannu arámi törzsfő, Mamli városait.
898	Negyedik hanigalbati hadjáratán II. Adad-nirári megostromolja és elfoglalja egy újabb Temannu arámi törzsfő, Muquru városát, Raqammatut.
897	Az asszír király ötödik hanigalbati hadjárata.
896	Hatodik hanigalbati hadjáratán Naszibina (Niszibisz) városában ostrom alá veszi és foglyul ejti Núr-Adadot, a Temannu arámiak királyát.
895	Az asszír seregek Habhu ország területére vonulnak Kummu város megsegítésére.
894	Az asszír király ismét Habhu területére küldi seregeit Kummu város megsegítésére. Négy várost ostromol meg Kummu környékén, amelyek visszatartották az asszíroknak lovakban fizetendő adót. Visszatértében az asszír király Guzanához (Bít-Bahiáni arámi törzs királyának, Abi-szalamunak a városához) vonult, majd átkelt a Hábúr-folyón és átvette az arámiak hatalmas adóját. Ezután végigvonult Hábúr mentén és adót szedett Arnabánu, Tabitu, Sadikanni, Kisziru, Qatnu, Dúr-Katlimmu, Hindánu városaitól és Laqú országától.
890	II. Tukulti-Ninurta (Kr.e. 890—884) asszír király trónra lépése. Uralkodása idején áthelyezi Asszíria fővárosát Assurból (Qalat-Serqat) Kalhuba (Nimrud).
886	Az asszír király északi irányba Nairi (örmény hegyvidék) területére vezeti seregeit. Átkel a Szubnat-folyón és a Kasijári-hegységen. Megostromlja az arámi Bít-Zamáni ország királyának, Amme-Ba’álinak a fővárosát, Patiskunt, és hatalmas zsákmányt szerez.
885	II. Tukulti Ninurta egy expedíciós sereggel a Tigris mentén déli irányban Babilóniába vonul. Érinti Dúr-Kurigalzut, Szippart, Rahimmut, Rapiqut, majd az Euphratész mentén északnyugati irányba fordul, és Anat (Szuhu ország), Hindánu és Sadikanni érintésével a Hábúr mentén tér vissza Asszíriába. A katonai expedíció útjának részletes leírását őrzi a Tukulti-Ninurta eposz.
883	II. Assur-nászir-apli (Kr.e. 883—859) asszír király trónra lépése. Uralkodása idején Kalhuban felépítetti új királyi palotáját, amelyet a régészeti terminológia Északnyugati Palotának nevez. Trónralépésének évében az asszír király az északi hegyvidékre vonult. Érintette Kirrurut és Habhu országát. Számos várost megostromolt és sok csatát nyert. Ugyanebben az évben a Nipur-hegy érintésével Katmuhu országba vonul. Bít-Halupe országban megostromolja és beveszi a lázadó Ahi-iababa városát, Szúrut.
883-612	Az Újasszír Birodalom,az akkád eredetű Szargon, Sarrukin dinasztia vezetésével. Erre az időre tehető a szkíták, az északra menekült rokon törzsek Kárpát-medencei betelepedése is.
882	Az asszír király Halziluha város lázadó ura Hulája ellen vonul. Érinti a Szubnat-folyó forrásvidékét, Átkel a Kasijári-hegységen és beveszi Hulája városait. Ezután továbbvonul Nairi területére, majd Subriába és Tusha városába. Itt veszi át Bít-Zamáni királya, Amme-Ba’áli adóját. Továbbvonulva elfoglalta Habhu országát és átvette Bít-Iahiri, Bít-Bahiáni, Hatti és Hanigalbat ország királyainak adóját.
881	A Zagrosz-hegység nyugati oldalán fekvő Zamua tartomány Núr-Adad vezetésével fellázad Asszíria ellen és egy erős fallal zárja el a Bábitu városánál található hegyi hágót. Az asszírok csatát vívnak a hágóban és megölnek 1460 ellenséges katonát. Az asszír sereg a hadjárat további részében is az iráni hegyvidéken, a Niszir-hegy környékén hódít:négy nagyvárost (Larbuszu, Dúr-Lullumu, Buniszu és Bára), illetve azok 150 kisebb városát foglalja el.
880	Az előző évben meghódított zagroszi területek megtagadták az adófizetést, így az asszír király ismét Zamuába vonul. Kalziból indulva átkel az Alsó-Záb, Radánu és Turnat folyókon, majd a Bábitu-hágón. Az egész hadjárati szezon alatt itt folytat hadműveleteket és számtalan várost ostromol meg. Ezalatt Hudun, Hartisu, Hubuskia és Gilzánu Kalhuba, a fővárosba küldi adóját. A király a Zagroszban újjáépíti Atlila lerombolt városát és átkereszteli Dúr-Assurra. Királyi palotát építtet a városban.
879	Az asszír király Katmuhi országába vonul seregével. Elfoglalja Matiatu városát és az ostrom során megöl 2800 védőt. Elébe hozzák Habhu ország adóját. A Kasijári-hegységen átkelve másodszor vonul Nairi ország területére (Örményország), ahol beveszi a négy fallal körülkerített Madara városát. Innen Tusha városába vonul, ahol felszenteli királyi palotáját. Dirru hegyi városát úgy veszi be, hogy felgyújtja. Eközben Bít-Zamáni asszír vazallus királyát, Amme-Ba’álit nemesei megölik. Amikor a király odavonul a lázadók hatalmas sarccal engesztelik ki II. Assur-nászir-aplit: nagyszámú felszerelt harcikocsit, 460 lovat, 2 talentum aranyat, 2 talentum ezüstöt, 100 talentum ónt, 100 talentum bronzot, 300 talentum vasat, 100 bronzüstöt, 3000 bronzedényt, 1000 díszes vászonruhát, elefántcsont tárgyakat, 2000 ökröt és 5000 juhot.
878—877	Ebben az évben az asszír seregek átkeltek a Tigrisen és végigvonultak nyugati hódításaik területein. A vazallusoktól beszedték az adót (Sadikanni, Qatnu, Dúr-Katlimmu, Bít-Halupé, Szirqu, Hindánu, stb.), az ellenszegülők városait pedig megostromolták: Szuhu ország kormányzója, Kudurru például Szúru városánál babilóni csapatoktól támogatva megütközött az asszír királlyal, de vereséget szenvedett. Később a három Euphratész menti ország, Szuhu, Laqú és Hindánu fellázadt az asszírok ellen, így az asszír királynak újabb véres csaták során kellett hatalmát megszilárdítania. A hadjárat további stratégiai célja azonban már Karkemis és Bít-Adini nagy észak-szíriai államai voltak. Sarcot kapott Bít-Bahiáni királyától, Bít-Adini királyától, Ahunitól, Karkemis királyától, Szangarától. Karkemistől nyugatra indult az Amanusz-hegység és a Libanon irányába és bevonult Kunuluába (Kinaluába). A Földközi-tenger partjára érve megmosta fegyvereit tengerben. Adót kapott Türosztól, Szidóntól, Büblosztól, Arwadtól és több tengerparti várostól. A Libanonban cédrust vágott.
866	Az asszír hadsereg átkel az Euphratészen és bevonul Hatti országba és Kummuhu országba (Anatólia). A korábbi hadjárataihoz hasonlóan, II. Assur-nászir-apli ebben az esetben is végigvonult seregével a birodalom katonai érdekszférájába tartozó területeken, és a hűséges vazallusoktól adót szed, a lázadók városait (pl. Damdammusza) pedig megostromolja.
859	Asszíria a IX. századtól érte el virágkorát, amikor is Asszur-naszir-aplu a későbbi Kalhu falunál felépítette új fővárosát: Nimrudot. A hét szárnyból álló hatalmas nimrudi palotához a vizet a Felső-Zab folyótól csatornákon vezették. Az épületek kőből, téglából és nemes fából készültek. Kr. sz. e. 859-ben volt a palota-komplexum felavatása, amelynek megmaradt a leírása.
858	Urartut már feljegyezték Kr.e 1275 ben, de az első ismert közös királyuk neve csak Kr.e 858 -844, Arame volt.
858	III. Sulmánu-asarédu (Kr.e. 858—824) asszír király trónra lépése.
856	Az asszír seregek Észak-Szíriában elfoglalják az Euphratész keleti partján fekvő Til-Barszipot, Bít-Adini arámi állam királyának, Ahuninak a fővárosát és Kár-Sulmánu-asarédu névre keresztelik át. Ez a város lesz szíriai hadjárataik támaszpontja. Hazatértében elfoglalja Aramu urartui király fővárosát, Arzaskunt, valamint Gilzánut és Hubuskiát.
855	Az asszír király elfogja Ahunit és ergész családját, és Assurba hurcolja őket.
854	Az asszír seregek betörnek a Kasiari-hegységbe és Subriába.
853	Az asszír seregek az Orontész menti Qarqarnál megütköznek az asszír ellenes szíriai koalíció („tizenkét király szövetsége”) seregeivel. A koalíció tagjai voltak többek között Hadad-ezer (Adad-idri), Damaszkusz királya, Irhuleni, Hamat királya, Áháb, Izrael, királya, Matinu-Ba’alu, Arwad királya, Adinu-Ba’alu, Sián királya, valamint Irqanata, Uszanata, egyiptomiak, kilikiaiak, az arab Gindibu és az ammóni Básá is. Az ellenség soraiból 14.000 ember esett el a csatában. A háború azonban ezzel még nem ér véget. Az asszír seregek 848-ban és 845-ben is harcolnak a koalíció ellen.
852	Egy hadjárat során az asszír király seregével eljut a Tigris forrásához, ahol felállíttatja hatalmas szobrát, amelyre felvéseti hőstetteit.
851	Az asszír király egy babilóni trónviszályt kihasználva Babilón királya, Marduk-zákir-sumi segítségére siet és bevonul Babilóniába, és elűzi a lázadó testvért, Marduk-bél-uszátét. A két király közötti szerződéses kapcsolatról tanúskodik egy néhány évvel későbbi asszír tróntalapzat domborműve, amelyen a két uralkodó éppen kezet fog.
850	Az első településnyomok Róma tájáról. Az etruszk városállamok létrejötte.
850	Az asszír király a lázadó Marduk-bél-uszáte nyomában délre vonul Babilóniába, legyőzi a lázadót és áldozatot mutat be Babilónban, Borszippában és Kutában.
849	Az asszír seregek már nyolcadszor átkelve az Euphratészen elfoglalják Szangara (kb. Kr.e. 872—849), Karkemis királyának országát.
848	Az asszír király serege ismét a „tizenkét király szövetségének” koalíciós serege ellen harcol és ismét győzelmet arat.
845	Az asszír sereg harmadszor ütközik meg Észak-Szíriában a „tizenkét király szövetségével” és ismét győzelmet arat.
844	Az asszír király seregével ismét eljut a Tigris forrásához, ahol felállíttatja hatalmas szobrát, amelyre felvéseti hőstetteit.
843	A perzsák (Parszua) első megjelenése az asszír forrásokban. Az asszír királyfelirat a Zagrosz északi részén azonosítja a népet.
841	Az asszír seregek ismét a szíriai koalíció ellen vonultak, amelyet azonban ekkor már Damaszkusz új királya, Házáél vezet. Az asszírok Damaszkusz közelében csatát nyernek (1121 harcikocsit és 470 lovast zsákmányolnak), a várost ostrom alá fogják, majd betörnek Izraelbe, ahol Jéhu, Izrael királya adót fizet nekik. Az eseményt a British Museumban látható Fekete Obeliszk egy jelenete is megörökíti. Az asszír király 838-ban tett még egy kísérletet Damaszkusz bevételére de ekkor sem járt sikerrel.
840	Az asszír seregek betörnek Urartu területére (Kelet-Törökország és Örményország) és elpusztítanak két urartui várost, Szuguniát és Arzaskunt.
839	Az asszír seregek már harmadszor jutnak el az Amanusz-hegységig (az előző két alkalommal (842 és 840) cédrusfát vágtak) és először jutnak el Que (Kilikia) területére, ahol városokat foglalnak el.
838	Az asszír seregek a király 21. uralkodási évében már 21-edszer kelnek át az Euphratészen és elfoglalják Hazaél damaszkuszi király négy városát.
837	Az asszír király a délkelet-anatóliai Tabal országba vezet hadat. Ezt a hadjáratot a következő évben is megismétli.
836	Sulman-Assaredu (görög-héber torzítással “Salma-nassar”) asszír király említi a “matai” vagy “madai” népet az Urmia-tótól keletre 836-ban.
835	A médek (Madai, Amadaiia) első megjelenése az asszír forrásokban. A király a Zagrosz-hegységbe vezeti seregét, ahol Namri ura, Ianzú, sok más környékbeli uralkodóval együtt behódol neki. A király Harhar városában felállíttatja a szobrát.
834—833	A király vezette asszír seregek mindkét évben átkelnek az Amanusz-hegységen, és Que (Kilikia) országába érve városokat hódoltatnak és óriási zsákmányt halmoznak fel. Eljutnak Tarszosz (Tarzi) városáig.
832	Az asszír sereg Urartu ellen vonul. A sereget Dajján-Assur turtánu(főparancsnok) vezeti, és egy csatában legyőzi Szarduri (Széduru) urartui királyt (ez I. Szarduri urartui király első említése az asszír királyfeliratokban). A következő négy évben a már 30 éve trónon ülő III. Sulmánu-asarédu a fővárosban, Kalhuban maradt, és a turtánu vezette helyette a sereget: 831-ben az Amanusz-hegységben fekvő Pattina ország fővárosa, Kinalua, 830-ban Habhu ország, 829-ben a Zagroszban fekvő Hubuskia és Mannai országok ellen. 828-ban Dajján-Assur ismét Hubuskia, Gilzánu, Mannai és Muszaszir ellen vonul.
828	Assur-dánin-apla, a király legidősebb fia vezetésével Asszíria összesn 27 városában robban ki lázadás a király ellen. Assur-dánin-apla, a trónörökös talán megsértődött, hogy őt háttérbe szorítva már évek óta a turtánu vezette helyette az asszír sereget. A főváros, Kalhu kivételével Asszíria szinte minden nagyobb városa (Ninive, Assur, Arrapha, Arbailu és Hindánu) is csatlakozik a lázadáshoz. A lázadást csak III. Sulmánu-asarédu halála (Kr.e. 824) után sikerül leverni.
823	V. Samsi-Adad (Kr.e. 823—811) asszír király trónra lépése. Bár nem ő volt a legidősebb fiú, mégis sikerül a trónt megszereznie és a lázongó városokat pacifikálnia. Valószínűleg apja babilóni szövetségese, Marduk-zákir-sumi siet a segítségére. Ennek azonban ára volt. V. Samsi-Adad szerződésben kénytelen elismerni a babilóni király fölérendelt szerepét.
822	V. Samsi-Adad 1. hadjáratán Urartu ellen vonul.
821	V. Samsi-Adad 2. hadjáratán Mutarrisz-Assur, a főeunuchja és bizalmi embere, a harcedzett parancsnok Urartu ellen vezeti az asszír sereget. Az asszír források ekkor említik először Ispuini (Uspina) (kb. Kr.e. 830—811) urartui királyt.
820	V. Samsi-Adad 3. hadjáratán a Zagrosz északi területeire vezette az asszír sereget. Sarcot kapott Hubuskiától, Mannaitól és a perzsáktól (Parszua). Bevonult a médek (Mataia) területére és csatában megölte a méd Hanasziruka 2300 katonáját.
819	V. Samsi-Adad 4. hadjáratán átkelt a Zábon és bevonult Babilóniába. Elfoglalta Mé-Turnatot. Ezután ostrom alá vette Dúr-Papszukkal városát, ahol az ostrom során 13.000 katonát ölt meg. Marduk-balasszu-iqbi Káldea, Elám, Namri és Arám seregeit összevonva megütközött az asszírokkal a Daban-folyó mentén. Az asszírok 5000 emberét megölték, 2000-et pedig fogságba hurcoltak.
813	Az asszír király megtámadja Babilónt és azzal köszörüli ki a becsületén esett csorbát (rövid időre Marduk-zákir-sumi vazallusa lett), hogy legyőzi, majd fogságba hurcolja Marduk-zákir-sumi fiát, Marduk-balasszu-iqbit, majd a következő évben annak utódját, Baba-aha-iddinát is. Elfoglalja Dért, Lahirut, Gananátit, Dúr-Papszukkalt és Mé-Turnatot, és áldozatot mutat be Kuthában,Babilónban és Borszippában.
810	Menua (kb. Kr.e. 810—790) urartui király trónra lépése. Uralkodása alatt Urartu sikeres terjeszkedik Asszíria északi határa mentén keleti (Mannai) és nyugati irányba, Anatólia belseje felé.
810	III. Adad-nirári (Kr.e. 810—783) asszír király trónra lépése. A király kiskorúsága idején, öt éven keresztül anyja, V. Samsi-Adad özvegye, Szammuramat (Szemirámisz) ül az asszír trónon. A hagyomány az ő nevéhez köti a függőkertek megépítését.
806	Az asszír király seregei Damaszkuszig vonulnak és a városban ostrom alá veszik Márit, Damaszkusz királyát, aki 100 talentum aranyat és 1000 talentum ezüstöt fizet hadisarcként. Az asszírok emellett hadisarcot kapnak Szidóntól, Türosztól, Edómtól, a filiszteusoktól és Izrael királyától Jóástól (Iu’asu).
800	III. Hadad­nirari leverte Kana­Zirukát, a médek Matiene­vidéki “királyát”, a Káspi­tó délnyugati vidékén. A mada (méd) vidéktől keletre az Urmiye (Urmia) tó partjai mellett volt a parsuas nép, a pártusok ősei, akik 27 fejedelem alatt éltek.
VIII. század	A 8. századtól kezdve egy új nép vagy törzsszövetség váltotta fel a kimmereket a délorosz steppevidéken, akik a 7. század végére már az egész egykori kimmer területet ellenőrizték. Ez a nép a szkíta volt
797	Hatalmas birtokadományt és több tartományt ajándékoz Nergal-érisnek, Rasappa és Hindánu helytartójának, akinek hatalma jelentősen megnő a királyság rovására.
789	I. Argisti (Kr.e. 789—766) urartui király trónralépése. Apja Menua nyomdokain járva keleti és nyugati irányba is terjeszkedik. Nyugaton kiterjeszti befolyását Gurgum, Kummuh és Meliddu újhettita királyságaira, és Észak-Szíriában veszélyezteti Asszíria befolyási övezetét. Az asszír királyok helyett az a nagyhatalmú Samsi-ilu vette fel vele a harcot és győzte le, aki három asszír király alatt is (Kr.e. 810—755) betöltötte a turtánu rangot.
782	IV. Sulmánu-asarédu (Kr.e. 782—773) asszír király trónralépése. Mindössze két felirata ismert, és mindkettő egy-egy nagyhatalmú hivatalnokának, Samsi-ilunak (turtánu) és Bél-Harrán-béli-uszurnak (nágir ekalli, palotahírnök) dicsőségét zengi. Ez utóbbi még egy várost is elnevezett magáról.
780	Samsi-ilu hadjárata I. Argisti urartui király ellen.
776	Trója bukása csak előhírnöke volt a teljes partvidék meghódításának Phoinikiától Milétoszig. Görögország ázsiai részének ión városai a jelek szerint már a ión betörés előtt is álltak, és korábbi lakosaik száműzetésbe mentek vagy beolvadtak. Valamikor Kr. e. 776 előtt igázták le őket a görögök.
776	Az első feljegyzett olimpia – a görög időszámítás kezdete.
773	IV. Sulmánu-asarédu nagyhatalmú turtánuja, Samsi-ilu Damaszkusz ellen vezet hadjáratot.
772	III. Assur-dán (Kr.e. 772—755) asszír király trónralépése. Mindössze egy építési felirata ismert, illetve valószínűleg neki tulajdonítható egy töredékes,Samsi-ilu limmujára (Kr.e. 770) keltezhető„istenlevél”, amelyben talán a babilóniai Marad elleni hadjáratról emlékezik meg.
770	Samsi-ilu limmujában az asszír hadsereg a babilóniai Marad ellen vonul.
765	II. Szarduri (Kr.e. 765—733) urartui király trónra lépése. Uralkodása alatt érte el Urartu legnagyobb kiterjedését. Keleten az Urmia-tó környéke, nyugaton pedig Észak-Szíria jelentős része is befolyása alá került. Nyugati hegemóniáját majd csak III. Tukulti-apil-Ésarra (Kr.e. 745—727) asszír királynak sikerült megtörnie (Kr.e. 743).
763	763. június 15. Teljes napfogyatkozás volt látható Ninivéből.
754	V. Assur-nirári (Kr.e. 754—745) asszír király trónra lépése. Uralkodásáról alig tudunk valamit. II. Szarduri egy feliratában azt állítja, hogy legyőzte őt, és ismert egy Mati’iluval, Arpad királyával kötött töredékes szerződése. Hatalmának egy katonai hatalomátvétel vet véget, amely III. Tukulti-apil-Ésarrát segíti az asszír trónra.
753	Róma feltételezett alapítása.
750	A görög gyarmatvárosok kialakulása, a görög abc kialakulása.
747	Nabú-nászir (Kr.e. 747—734) Babilón királya.
745	III. Tukulti-apli-Ésarra (Kr.e. 745—727) asszír király trónra lépése. Valószínűleg egy lázadás során, katonai hatalomátvétellel szerezte meg az asszír trónt.
744	Az asszír seregek Namri és a Zagrosz északi részére vonulnak, mélyen betörnek a hegyvidékre és számos várost megostromolva egy évszázadra kijelölik Asszíria keleti befolyási övezetének határait.
743	Tiglath Pilesar asszír serege megverte az Arpad vára melletti csatában Sarduri urartui királyt. A szövetséges Arpad várát is feldúlták az asszírok.
741	Az asszírok Mati’ilu városát, az észak-szíriai Arpadot három évi ostrom (Kr.e. 743—741) után elfoglalják.
740	Az asszír hadsereg Észak-Szíriában elfoglalja Unqi fővárosát, Kinaluát.
739	Az asszír király Ulluba (az Asszíriától északra fekvő hegyvidék) ellen vezet hadjáratot és az ország 29 erődjét sikerül elfoglalnia.
738	Az asszír seregek Észak-Szíriában kijutnak a Földközi-tenger partjáig. Itt egészen Türoszig hódoltatják a föniciai városokat (Arwad, Szidón), amelyek ettől kezdve vazallusi függésbe kerülnek Asszíriától. Menachem, Izrael királya (Kr.e. 743—738) ekkor 100 talentum ezüstöt fizetett az asszír királynak, amelyet adó formájában szedett be Izraeltől: minden tehetős embertől 50 sékelt (2Kir 15:17-20). Ugyanebben az évben a király egyik eunuchja a Záb-folyón túl élő Ahlamu arámiakat hódoltatja.
737	Az asszír király a keleti arámiak és Média ellen vezet hadjáratot. Ennek során az asszírok 14 nagyvárost és a környékükön fekvő több száz kisebb települést foglalnak el.
735	Az asszír seregek Urartu ellen vonulnak és több, mint 30 várost ostromolnak meg.
734	Az asszír király seregei élén Fönícia érintésével Izrael ellen vonul. A királyságról levágja és tartománnyá szervezi a tengerparti Dórt, majd a filiszteus városok (Ekron, Asdód, Askelón, Gáza és Gát) hódoltatásával az egyiptomi határig jut. Ezzel több, mint 100 évre kijelöli az Asszír Birodalom és Egyiptom határát. Izrael királya Pekach (Kr.e. 737—732) behódol. Izrael lakosságának jelentős részét Asszíriába hurcolják (2Kir 15:29).
733	A Manda királyság, ámbár I. Ruzsa (733-714) idejéig megtartja függetlenségét, örökös készenlétben és aggodalomban él, hisz az asszírok déli szomszédaik, márpedig ez örökös remegést jelent még akkor is, ha egy hegylánc a határ.
733	Izraelről levágják Megiddót és Gileádot és asszír tartománnyá szervezik. Júda Asszíria vazallusa lesz.
732	Az asszírok elfoglalják Damaszkuszt, és területét tartományokra osztják: Szubite, Manszuate, Damaszkusz, Karnaim és Hauran. Izrael maradéka Szamaria központtal bábállam lesz. Pekachot, Izrael királyát Hóseá (Kr.e. 732—724) megöli és behódol az asszíroknak (2Kir 15:30).
732	I. Rusza (Kr.e. 732—714) urartui király trónra lépése.
731—729	Az asszír király Babilóniába vonul, hódoltatja az arámi törzseket és elfogja Nabú-mukin-zérit (Kr.e. 731—729) Babilón királyát. Púlu néven elfoglalja a babilóni trónt.
726	V. Sulmánu-asarédu (Kr.e. 726—722) asszír király trónralépése.
724	Az asszír király ostrom alá veszi Izrael fővárosát, Szamariát, és bár Izrael királya, Hósea (Kr.e. 732—724) behódol, a város két évi ostrom után elesik.
722	II. Sarrukín (Kr.e 721—705) asszír király trónra lépése. Szamaria ostroma.Marduk-apla-iddina (Kr.e. 721—710) elfoglalja a babilóni trónt.
722	Asszíria bekebelezi Izraelt.
721	Sarrukin Asszíria uralkodója.
721	Az asszír király seregei élén nyugatra vonul, hogy leverje a szíriai—föniciai—izraeli koalíció lázadását. Először Qarqarnál legyőzte a Iaubi’di vezette koalíciós sereget (Hamat, Arpad, Szimirra, Damaszkusz és Szamaria seregeit), majd a Földközi-tenger partvidékén délre vonulva és Gázát érintve elérte az egyiptomi határt, ahol Raphia (Rapihu) mellett legyőzte a Re’e tábornok vezette egyiptomi sereget. Ezzel újabb évtizedekre megszilárdította az asszír-egyiptomi határt. Hazafelé vonulva megostromolta Szamariát, amivel kezdetét vette Izrael népessége Asszíriába hurcolásának hosszú folyamata (2Kir 17:5-41).
720	Az asszír seregek a Tigris bal partján délre vonulva Babilóniát fenyegetik ahol az asszír uralkodóváltás idején Bít-Jakin káld törzsfőnöke, Marduk-apla-iddinaelfoglalta a babilóni trónt. Dér mellett az asszír sereg megütközött az I. Humban-nikas (Kr.e. 743—717) elámi király vezette elámi sereggel. Az asszír királyfelirat ugyan győzelemről szól, de a hadjárat nem folytatódott, és az asszírok tíz éven keresztül nem jöttek Babilóniába. A babilóni seregek lekésték a csatát.
717	Sarru-kin asszír uralkodó felszámolja Urartu függet-lenségét véres háborúban. I. Ruzsa maroknyi csapatával öngyilkos lesz. Urartu megmaradt lakossága a Kaukázus felé húzódik. Ez volt Assziria utolsó hódítása. Sarru-kin utódának már szövetséges után kell néznie védekező háborúiban “északi barbárok” - ezeket fogja Herodotosz szkítáknak nevezni háromszáz év múlva - ellen. Ezek pedig a Káspi-tenger környékén élnek, Ispakai nevű királyuk Bartatu nevű utódával kötnek szövetséget. Sarru-kin fia, Szin-aré-hib leányunokáját adja Bartatuhoz. A szövetség a második generációban is folytatódik Bartatu fia Madyes és Asszur-ban-apli között a mada birodalom ellen, míg Madyes szövetségese ellen nem fordul és végigpusztítja Asszíriát. A médek megölik Madyest. Özvegye borzalmas bosszút áll és 28 év szereplés után e nép elvonul.
717	Az asszír király seregei elfoglalják Karkemist. Pisziri, Karkemis királya ugyanis jó kapcsolatokat ápolt Midásszal, Phrügia királyával, Asszíria ellenségével. Az asszírok ezzel egy esetleges szír-phrüg-urartui koalíció létrejöttét igyekeztek megakadályozni. Ebben az évben kezdi el Sarrukín építtetni az új asszír fővárost, Dúr-Sarrukínt (Khorszábád), az új asszír főváros építésének kezdete.
715	Az asszír király ismét Mannai és Média ellen küldi a főemberek vezette sereget, de elfoglalják Urartu 5 tartományának 9 új erődjét is. Az asszírok eközben Que (Kilikia) tartományban is háborúznak. Legyőzik Midászt és visszafoglalnak tőle több várost. Ezzel egy időben az asszír-föníciai flotta Kilikia partjainál elsüllyeszt egy ión görög flottát, amely valószínűleg Midásszal összehangolt hadműveletet végez.
714	II. Sarrukín leghíresebb, 8. hadjárata során harmadszor vonult Mannai területére. Az asszír vazallus állam nyersanyag forrásként és az Urartu és Média területe között elfoglalt stratégiai fekvése folytán nagyon fontos volt Asszíria számára. Az asszír expedíciós sereg Mannaiból ismét elküld egy különítményt Médiába, hogy beszedje a sarcot, majd Az Uaus-hegynél megütközik II. Rusza urartui király seregével és vereséget mér rá. Az asszír királyfelirat szerint a vesztes csata után Rusza öngyilkos lesz. Az asszír seregek betörnek Urartuba, de elfoglalják és kirabolják Muszaszirt, és az urartui királyok koronázó szentélyét, a Haldi-szentélyt. Hatalmas zsákmánnyal térnek haza.
713	Az asszír király Karallába vonul és legyőzi Amitasszit, Karalla királyát. Ugyanebben az évben II. Sarrukín legyőzi és Asszíriához csatolja Tabal országát (Délkelet-Anatólia), amelynek asszír vazallus királya, Ambarisz korábban követséget küldött Asszíria ellenségeihez, II. Ruszához, Urartu királyához és Midászhoz, Phrügia királyához. Az asszírok Melidduban (Délkelet-Anatólia) is hadakoznak és hadjárat során legyőzik Tarhunazit, Til-Garimmu királyát. Egy asszír sereg Filiszteába vonul és megostromolja Azuri városát, Asdódot. Asdód bábállam lesz.
712	Az asszír hadsereg ismét Filiszteába vonul a lázadó Jamani ellen és Asdód mellett megostromolja Ekront és Gátot is. Asdód asszír tartomány lesz.
711	Az asszír király Babilóniába vonul a régi lázadó, Marduk-apla-iddina ellen. A hadjárat során az asszírok az Uqnu-folyó menti csatában legyőzik a Gambulu törzs csapatait, de Jadburu területén Sutur-nahhundi elámi király erődjeit is beveszik.
710	Az asszír király Babilóniában legyőzi Marduk-apla-iddinát és megostromolja fővárosát, Dúr-Jakint. Eközben egyik eunuchja, Que (Kilikia) tartomány helytartója legyőzi Midászt, Phrügia királyát. Ugyanekkor egy a király eunuchjai által vezetett sereg Melidduban és Kummuhban (Délkelet-Anatólia) harcol és legyőzi Mutallut, Kummuh királyát. Egy további sereg, amelyet 7 eunuch vezet, a Zagrosz-hegységben fekvő Ellipi területét folytat hadműveleteket.
709—708	Az asszír seregek Babilóniában folytatnak hadműveleteket, és beveszik Dúr-Jakint, Marduk-apla-iddina támaszpontját.
708	A méd Arphaxad vezér alatt a médek törzsszövetsége felszabadult az asszírok alól. Hérodotosz a médek első királyaként Diéokészt (Kr.e. 728-675) nevezi meg, akit az asszír források Dajakku formában említenek, mint helyi főnököt. Diéokészt birodalom-alapítóként tartják számon, Dajakkut viszont csak, mint jelentéktelen uralkodót. Ez megkérdőjelezi Diéokész személyét és 53 évig tartó uralkodásának tényét. A történet szerint a médek falvakban éltek, s Dajakku (Déiokész) a maga falujában afféle bírói szerepet töltött be. Igazságossága révén mindig hozzá fordultak peres ügyeikben az emberek és ez által nagy tiszteletet vívott ki magának. Ennek köszönhette, hogy a későbbiekben a nép felruházta bizalmával, s királlyá választotta őt. Miután hatalomra jutott egy város építését rendelte el, mely az Ekbatana (jelentése: gyülekezőhely) nevet kapta, s ez lett a médek fővárosa. A méd állam hat törzs egyesülésével jött létre: „Ide a buszékok, parétakoinoszok, sztrukhatok, arizantoszok, budiszok és a mágusok törzse tartozott, ezek alkották a méd népet.”
707	Felavatják Asszíria új fővárosát, Dúr-Sarrukínt (Khorszábád). A templomokba beköltöznek az istenek. Egy asszír expedíciós sereg partra száll Cipruson. Járvány tör ki Asszíriában.
705	Az asszír király Anatóliába, Tabal országba vezeti hadseregét, de egy csatában életét veszti és a holtteste sem kerül elő. A birodalom számos területén asszír ellenes lázadások robbannak ki. Babilóniában ismét Marduk-apla-iddina, Szíria-Palesztina területén pedig Júda királya, az Egyiptom támogatását is élvező Hiszkija áll a lázadás élére.
704	Szín-ahhé-eriba (Kr.e. 704—681) asszír király trónra lépése.
703	Uralma megszilárdítása céljából Szín-ahhé-eriba hozzálát a lázadások leveréséhez. Először Babilóniába vonul, ahol egy hatalmas koalíciós sereggel kerül szembe. A sereg Marduk-apla-iddina, Imbappa és Tannanu, két elámiturtánu, 10 elámi parancsnok, Nergál-nászir a Szutu törzs főnöke, Baszkunu, az arabok királynőjének, Jati’ének a fívére, valamint a káldok és arámiak 80.000 íjászából és több ezer lovasából állt. Az asszír főemberek először vereséget szenvednek Kis város kapui előtt, de az asszír királyi sereg megostromolja Kuthát, majd a Kis városa mellett vívott csatában legyőzi a koalíciós sereget. Ezután Bít-Dakkuri, Bít-Sza’alli, Bít-Amukkanni és Bít-Jakin káld törzseinek összesen 88 fallal körülvett városát, és több száz kisebb települését foglalja el. Összesen 208.000 embert telepít át Asszíriába. A babilóni trónra egy helyi embert, Bél-ibnit (Kr.e. 702—700) ülteti.
702	Az asszír király az iráni Zagrosz-hegységbe vonul seregével és hódoltatja Kassúországot, Jaszubigallai törzset, Bít-Kilamzah városát és Ispabara Ellipi királyának két városát, Marubistit és Akkuddut.
701	Az asszír seregek a lázadás másik központja a levantei partvidék (Szíria-Palesztina) azon belül is Júda ellen vonulnak. A föniciai tengerparton, Szidón, Szarepta, Türosz, Akzib és Akkó érintésével vonulnak Júda felé. Luli, Szidón királya Ciprusra menekül. Júdába érkezve az asszír király – mint az a palotadomborművein is látható – Lákis alatt építteti fel táborát és hozzálát a város ostromához. A hadjárat során Júda 46 városát (köztük Timnát, Libnát, Gátot és Ekrónt) ostromolja meg és pusztítja el. A Hiszkija felmentésére érkező egyiptomi (núbiai és egyiptomi) sereget Eltekénél legyőzi, és a ráb saqé (főpohárnok), turtánu (tábornok) és ráb sa-rési (főeunuch) vezetésével sereget küld Jeruzsálem alá, amely ostromgyűrűbe fogja a várost. A Biblia szerint azonban az ostrom nem sikerül és az asszírok hazavonulnak. Az asszír királyfeliratok mellett a Biblia is részletesen tárgyalja az eseményeket (2Kir 18-20; Iz 10:28-32, 36-37; 2krón 32:1-23)
7. század	Kastaritu “mada” fejedelem seregében “sapardai”-ak is harcolnak.
700	A Földközi-tengeri parti települések mögött, a száraz-föld belsejében terült el Szardeisz lüd királysága, mely talán egy korábbi nyugatról érkező népvándorlás eredményeként jött létre és Kr. e. 700-tól félelmetes hatalommá nőtte ki magát.
700	Negyedik hadjáratán az asszír király ismét Babilóniába vonul és Bittuttunál legyőzi Marduk-musézib (Suzubu) káld törzsfőt
699	Szín-ahhé-eriba Babilónban meneszti Bél-ibnit, a város asszír vazallus királyát és helyette Assur-nádin-sumit, saját trónörökös fiát ülteti a babilóni trónra.
698	Az asszír seregek Sulmu-béli limmujában (eponümátusa idején) Que tartományba (Kilikia, asszír Hilakku) vonulnak és legyőzik a helyi csapatokat és a tartományba betörő görögöket (iónokat). Ugyanekkor a kilikiai partok mentén elsüllyeszt egy görög flottát is.
697	Az asszír király 5. hadjáratát északi irányba, a Nipur-hegyhez vezeti.
695	Az asszír seregek Assur-bél-uszur limmujában (eponümátusa idején) Tabal országba (Délkelet-Anatólia) vonulnak és Til-Garimmunál győzelmet aratnak. A legyőzött ellenség soraiból több tízezer embert soroznak be az asszír hadseregbe.
694	Hatodik hadjáratán az asszír király föníciai vazallusai által épített és kezelt hajókon lehajózik az Euphratészen a Perzsa-öbölbe és partra száll Elámban. Itt az Ulaj-folyó mellett nagy csatát vív az elámi hadsereggel és győzelmet arat. Az elámi király, Hallusu-Insusinak azonban azt kihasználva, hogy az asszírok a Perzsa-öbölnél táboroznak, Déren keresztül betör a csaknem védtelenül hagyott Babilóniába, elfoglalja Szippart és a babilóni trónról elhurcolja az asszír trónörököst, Assur-nádin-sumit. Helyére saját emberét Nergál-usézibet (Suzubut) ülteti.
693	Az asszírok a Perzsa-öböltől visszatérve bevonulnak Urukba. Nergál-usézib az elámi sereggel ellenük vonul, de Nippur tartományában vereséget szenved tőlük és fogságba esik. Babilón trónját Musézib-Marduk foglalja el. Az elkövetkező két évben Elámnak két királyát is elűzik.
692	Hetedik hadjáratán az asszír király Déren keresztül ismét Elám ellen vonul és a határ mentén 34 elámi várost ostromol meg és vesz be. Az asszír sereg végigdúlja az elámi határt. A hátában, Babilóniában azonban újabb lázadás robban ki.
691	A babilóni (káld és arámi) illetve elámi koalíció seregei (150.000 ember) Babilónia felől Asszíria ellen vonulnak, és a Tigris mentén, Halulénál megütköznek az asszír sereggel. A babilóni és elámi koalíciós sereget a káld Musézib-Marduk (Suzubi), ekkor Babilón királya, és Umman-menanu, Elámkirálya vezeti, de csatlakozik hozzá Parszuas, Anzan, Paseru, Ellipi országa, Iazan, Lakabra, Harzunu, Dummuqu, Szulai és Szamuna törzsei, valamint az időközben meghalt Marduk-apla-iddina fia, továbbá Bít-Adini, Bít-Amukkani, Bít-Szillana, Bít-Szalatutu-akki Puqudu, Gambulum, Halatum, Ru’ua, Ubulum, Malahu, Rapiqu, Hindaru, Damunu törzsei és Lahiru városa. Az asszír királyfelirat szerint a csatában az asszírok megállították az elámi támadást, bekerítették az ellenséget ée megtizedelték őket. Humban-undasa, az elámi tábornok főembereivel együtt elesett. A menekülőket az asszír lovasság és a harcikocsizók vágták le. A Babilóni Krónika szerint a csatát a babilóni koalíció nyerte.
689	Az asszír király a lázadásokért és fiának elhurcolásáért úgy állt bosszút, hogy ostrom alá vette Babilónt, és miután 15 havi ostrom után elfoglalta, lerombolta a várost és templomait, köztük az Észagilát, Babilón főistenének, Marduknak a templomát. Az istenszobrokat összetörette, a város palotáit és házait is leromboltatta, sőt, néhány csatornán keresztül a város területét az Euphratész vizével is elárasztotta. A törmelékből a birodalom minden részébe küldött elrettentésül. Babilón királyát, Musézib-Mardukot (Kr.e. 692—689) Asszíriába deportálták. Babilónnak nyolc éven keresztül nincs királya. A következő évekről szinte alig van adatunk.
683	Az első asszír trónörökös, Assur-nádin-sumi Kr.e. 694-es elhurcolása ésElámban bekövetkezett halála után a következő legidősebb fiú valószínűleg Arda-Mulisszi volt, akit vagy kineveztek trónörökösnek, vagy joggal reménykedhetett abban, hogy őt fogják kinevezni. Ebben az évben azonban Szín-ahhé-eriba a negyedik legidősebb fiát Assur-ah-iddinát nevezte ki trónörökösnek, aki felvette az Assur-etelli-iláni-mukin-apli nevet, amit ritkán használt. A trónörökössé való kinevezésben valószínűleg kulcsszerepet játszott anyja, Zakútu (Nakia).
681	Idősebb testvéreinek sikerül a királyt a már trónörökössé kinevezett Assur-ah-iddina ellen fordítaniuk, aki száműzi őt (Kr.e. 681. I. hó, valószínűleg északnyugatra, talán a turtánu tartományába). Hogy Arda-Mulisszi ezután végre megkapta-e a trónörökösi címet, vagy sem, nem tudjuk. Az azonban a Bibliából ismert (2Kir 19:37), hogy miközben Szín-ahhé-eriba egy templomban (Niszroch-templomban) imádkozott, két fia, Adrammelech (Arda-Mulisszi) és Szarecer karddal leszúrta (Kr.e. 681. X. 20.). Assur-ah-iddina azonnal hazaindult. Az apagyilkos fívérek serege átállt hozzá, a bűnösök pedig a Biblia szerint Ararát (Urartu) földjére menekültek. A hatalomátvételt leszámolás követte.
680	680. február 22-23.   Assur-ah-iddina (Kr.e. 680—669) asszír király trónra lépése. Első uralkodási évében azonnal hozzálátott Babilón és a Marduk-templom, az Észagila újjáépítéséhez. Nabú-zér-kitti-lisir, Marduk-apla-iddina, Tengerföld ura ellen vezet hadjáratot. Nabú-zér-kitti-lisir az asszírok elől Elámba menekül, ahol megölik. Testvére, Ná’id-Marduk megszökik Elámból és behódol Assur-ah-iddinának, aki nekiadja testvére egykori tartományait (Kr.e. 677).
679	Az asszír király elfoglalja az egyiptomi határon fekvő Arzát, ami az asszírok egyiptomi politikája változásának biztos előjele. Királyát Aszuhilit bilincsbe verve Asszíriába viszik. Ugyanebben az évben Hubuskia országban (Anatólia) legyőzik a kimmereket.
678	Az Assur-ah-iddina Krónika szerint babilóni hadjáratán legyőzi és kivégzi Samas-ibnit, Bít-Dakkuri káld törzsének fejét. Valószínűleg ugyanebben az évben győzelmet arat Mannai, a gutik (Zagrosz-hegység) és a szkíta király, Ispaka’a seregei felett.
679-678	Az asszír források szerint a kimmérek betörtek Asszíriába. A kimmerek az első, nevén ismert kelet-európai nép, akiket Herodotos szerint a szkíták űzetek el, s így jutottak el északra a Kubán vidékére.
676	Az asszír király nyugati hadjáratán megostromolja a föniciai Szidón városát. Szidón királya, Abdi-milkutti a tengeren menekül, de az asszírok elfogják és lefejezik. Az asszírok elfoglalják Szidón összes birtokát, és megostromolnak16 várost. A tengerparton új várost alapít Kár-Assur-ah-iddina („Assur-ah-iddina kikötője”) néven.
675	Babilóni hadjárat. Az elámiak betörnek Babilóniába és megtámadják Szippart. Kilikiai hadjáratán az asszír király 21 erődített várost vesz be ostrommal, Melidduban (Anatólia) pedig ostrom alá veszi Meliddu királyát, Mugallut.
674	Az egyiptomi hadjáratra készülve Assur-ah-iddina megnemtámadási szerződést köt Urtakuval, Elám királyával, aki visszaad néhány Babilóniából elhurcolt istenszobrot (Agadei Istár). A Babilóni Krónikából tudjuk, hogy az asszír király már ebben az évben sikertelen hadjáratot indít Egyiptom ellen.
673	Talán még az apagyilkos asszír hercegek nyomában megtámadja Subriát. Az asszír király istenlevele részletesen leírja Subria fővárosának, Uppumunak az ostromát, a város elestét és pusztulását, illetve Subria királyának, Ik-Tesupnak kétségbeesett alkudozását, majd halálát. 673. XII. 5-6-án (Kr.e. 672. február 7.-én) meghal Ésarra-sarrat királyné, Assur-ah-iddina felesége.
673	A szkíta-szaka népek ősi földje jelen ismereteink szerint Közép-Ázsiában volt, ahonnan nagy hadjárataikat is vezették, elsősorban délnyugati és déli irányban. Ugyanakkor a szkíta-szaka népek még a Kr. e. VIII-VII. században elindultak északkelet felé is, birtokba véve a Turáni felföldet, az Oxus és a Jaxartész vidékét, Fergánát, az Altájt, a Tuvai-medencét, a Minuszinszki-medencét és a Jenyiszej belső forrásvidékét, azaz Dél-Szibériát. Hérodotosz azt állítja, hogy “az Ázsiában lakó nomád szkíták a masszagétáktól háborúra kényszerítve, az Arax (helyesen: Oxus, azaz az Amu-Darja) folyamon átkeltek és Kimméria földjére vándoroltak”. Hérodotosz hangsúlyozza, hogy a Fekete-tenger partjain korábban kimmerek laktak, akiket a szkíták üldöztek el. Mind a kimmereket, mind a szkítákat az Ószövetség könyvei is említik, a kimmereket gimirri-gómer néven, a szkítákat askenáz néven. A perzsák szakáknak nevezték, a bábeli szövegek umman-manda néven szerepeltetik ezt a népet. Bár egészen pontos írott forrásadatokkal nem rendelkezünk, mégis biztos alapnak látszik, hogy a szkíták Kr. e. 673-ban az asszír király, Asarhaddon (680-669) szövetségeseiként már Médiában hadakoztak, vezérük Ispakai volt. Ismerjük egyik királyuk nevét is (Prothotüész vagy Partatua vagy Barta-tua), akinek fiát Madüésznek hívták. Hérodotosz erről a hadjáratról így számol be: “...egy szkíta sereg jött, amelyet Prothotüész fia, Madüész szkíta király vezetett ... a szkíták sokkal nagyobb úton kerültek ide, jobb oldalon hagyva a Kaukázus hegyet. ”
672	Ez év tavaszán Assur-ah-iddina megbetegszik, és emiatti aggodalmában, illetve saját trónrakerülésének nehézségeire gondolva örökösödési szerződésében (Kr.e. 672. II. 12) megosztja a hatalmat két fia között: Assur-bán-apli a kisebbik fiú lesz Asszíria trónörököse és majd Asszíria királya, idősebb fia, Samas-sum-ukin pedig a babilóni trón örököse és majd Babilón királya, aki azonban alárendeltje az asszír királynak. Kedvenc fiának és trónörökösének, Assur-bán-aplinak Tarbiszu városában palotát építtet. Megesketi Asszíria főembereit és az összes vazallusát az örökösödési szerződésre. Három méd városúr (bél áli) eljön Ninivébe és behódol Assur-ah-iddinának.
671	Tizedik hadjáratán Assur-ah-iddina seregei betörnek Egyiptomba. Valószínűleg ennek a hadjáratnak során elfoglalja Türosz városát, és királyát Ba’álut fogságba hurcolja. (Assur-ah-iddina korábban szövetséget kötött Ba’áluval (ennek a töredékes táblája fennmaradt), de később Ba’álu Taharqával (Tarqú) (Kr.e. 690—664) Egyiptom és Kús (Núbia) fáraójával szövetkezett, és ezzel megszegte az asszír királynak tett hűségesküjét.) A korábbi egyiptomi hadjárat kudarcára emlékezve Arábia minden királyának összes tevéjét elhozzák az expedícióra. Az egyiptomi határon legyőzi az egyiptomi sereget és Taharqát és seregét 15 napon át a sivatagon keresztül egészen Memphiszig üldözi. Taharqa megsebesül, fővárosát, Memphiszt pedig az asszírok fél nap alatt beveszik. A trónörököst, Usanahurut és testvéreit, Taharqa egész családját Asszíriába hurcolják.  Talán az egyiptomi hadjáratokhoz köthető esemény, hogy Assur-ah-iddina visszaküldi az araboknak az asszír udvarban nevelkedett királynőjüket, Tabúát és elhurcolt istenszobraikat. Amikor Házáél, az arabok királya meghal, fiát, Iata’át ülteti a helyére, és amikor lázadás robban ki az új arab király ellen, az asszírok a segítségére sietnek
670	Asszíriában összeesküvést szőnek Assur-ah-iddina ellen, aki azonban felfedi a tervet és kivégezteti a lázadókat. Ezután ismét megbetegszik.
669	Az asszír király ismét Egyiptomba vonul, mert az ország ismét Taharqa uralma alá került. Kr.e. 669. november 1.-én azonban meghal és a hadjárat félbemarad.
669	Assur-bán-apli (Kr.e. 668—627) asszír király trónralépése (669 Kiszlimu hava).
668	Ez év tavaszán Samas-sum-ukint (Kr.e. 668—648) Babilón királyává koronázzák.
667	Assur-bán-apli már első uralkodási évében folytatja apja félbemaradt egyiptomi hadjáratát, Egyiptom és Núbia (Kús) királya, Taharqa (Tarqú) ugyanis visszafoglalta Memphiszt. Az asszír király 22 szíria-palesztinai vazallus királyával együtt, tengeren és szárazon vonult Egyiptomba. Kár-banitinél az asszírok csatát nyernek, mire Taharqa Memphiszből Thébaiba menekül. A még Assur-ah-iddina által a deltavidék városainak trónjaira ültetett 18 egyiptomi vazallus uralkodót (köztük, Nékót, Memphisz és Szaisz urát), akik Taharqa elől elmenekültek, visszaültette a trónjukra.  Ugyanebben az évben csatában legyőzi az elámi királyt, apja egykori szövetségesét, Urtakut, aki életét veszti. Trónját egy uzurpátor, Teumman (Temp-Humban-Insusinak) foglalja el. Urtaku három fia, Ummanigas (Humban-haltas), Ummanappa és Tammarítu Teumman gyilkos haragja elől a győztes Assur-bán-aplihoz menekült.
666	Az asszír király hazatérte után azonban az egyiptomi vazallus királyok is fellázadtak és követséget küldtek Taharqához. A követet a helyi asszír erők elfogták.  Valószínűleg ezekben az években, Assur-bán-apli uralkodásának első éveiben, az egyiptomi hadjáratokhoz kapcsolódóan történt, hogy az asszír király Ba’álu, Türosz királya ellen vonult és szárazon és vízen is ostromzár alá vette a szigetet. Ba’álu végül behódolt és leányát elküldte Assur-bán-apli háremébe. Példáját követte a térség többi nagy uralkodója is. Behódolása jeleként bőséges hozomány kíséretében az asszír király háremébe küldte leányát Mugallu, Tabal ország (Délkelet-Anatólia) királya és Szandasarme, Hilakku (Kilikia) királya is. Jakinlú, Arwad királyának halála után tíz fia is behódolt az asszíroknak., de még a kimmerektől szorongatott Gügész, az anatóliai Lüdia királya is segélykérő követséget küldött Ninivébe. A Lüd király ezután (valószínűleg asszír segítséggel) legyőzte a kimmereket.
665	Az Egyiptomban állomásozó megszálló asszír sereg parancsnokai leverik a lázadást és a hűtlen vazallusokat Ninivébe küldik. Assur-bán-apli Nékó kivételével mindenkit kivégeztet. Az elámi sereg betör Babilóniába de hamar kiverik őket.
664	Meghal Taharqa és Tantamani (Tandamane) (Kr.e. 664—657), Sabakó fia foglalja el utána a thébai trónt. Ostrom alá veszi a memphiszi asszír helyőrséget és a város mellett legyőzi az egyiptomi vazallus hercegek seregét (ekkor hal meg I. Nékó, Szaisz ura).
663	Az asszír király seregével ismét Egyiptomba vonul. Tantamani Memphisz alól Thébaiba menekül, de az asszír sereg ide is utána vonul és elfoglalja a fővárost. Az asszírok hatalmas zsákmánnyal térnek haza.
660 k.	Az asszír seregek Mannai királya, Ahseri ellen vonulnak, aki fővárosából, Izirtuból elmenekül, de népe fellázad ellene és megöli. Fia Ualli lesz helyette a király, aki behódol az asszíroknak. A hadjárat során az asszír seregek Média 75 erős városát foglalják el.
655	Pszammetikosz egyiptomi asszír vazallus király (Szaisz ura) lüd zsoldosok segítségével kiszorítja az asszírokat Egyiptomból. Az asszírok a Babilóniát érő ismételt elámi betörés és a rövidesen kirobbanó babilóni lázadás miatt már nem tudnak reagálni és feladják Egyiptomot. Gügész lüd király elfelejtette az asszíroknak tett hűségesküt, sőt, segítséget küldött Egyiptomba Pszammetikosznak (Pisamilki). Assur-bán-apli ezután az istenekhez fohászkodott, hogy büntessék meg a hitszegő Gügészt. Kérése beteljesült: a kimmerek csatában megölték Gügészt és csontjait szétszórták (Kr.e. 652?). Utódja Ardüsz azonnal segítséget kért az asszíroktól és behódolt Assur-bán-aplinak (Kr.e. 650 körül?).
653	Az asszír seregek az Uláj folyó menti döntő csatában legyőzik Teumman elámi király seregét. Teumman a csatában elesik, levágott fejét az asszír udvarba viszik (a British Museumban található asszír palotadomborművek drámai jelenetekkel ábrázolják a csatát). Az elámi trónra az asszír király Urtaku egyik hozzá menekült fiát Ummanigas (III. Humban-haltas) ülteti. Egy másik menekült elámi herceget, Tammaritut Hidalu ország trónjára ülteti. Hazafelé legyőzi Elám babilóniai szövetségesét, az arámi Gambulu törzs főnökét, Dunanit. Khsathrita méd király ebben az évben támadást akar indítani Asszíria ellen, de az asszír szövetségben álló szkíták már útközben szétverik a seregét és magát a királyt is megölik. A király nélkül maradt Média 28 évre a szkíták uralma alá kerül.
652	Samas-sum-ukin, Babilón királya fellázad öccse, Assur-bán-apli asszír király ellen. A lázadásban támogatja őt Ummanigas (III. Humban-haltas) elámi király, akit az asszírok az előző évben segítettek az elámi trónra, de mellette állnak a Babilóniai arámi és káld törzsek, valamint az arabok is. Az asszírok oldalán áll a Babilóniai városok nagy része. Samas-sum-ukin megtámadja Kutha városát és kiszorítja onnan az asszírokat. A harcok ettől számítva 4 éven keresztül folynak. Eközben az asszírok által trónra ültetett, de ellenük fellázadt Ummanigast testvére, Tammaritu csatában legyőzte és megölte. Ő is a lázadó Samas-sum-ukin pártjára állt, de egyik főtisztje, Indabigas legyőzte őt, mire ismét Asszíriába menekült, ahol Assur-bán-apli megbocsátotta pártütését.
650	Babilón ostromának kezdete.
648	A lázadás Babilón hosszú ostromával és kiéheztetés utáni elestével véget ér. Samas-sum-ukin palotája lángjai közé veti magát. Babilónban ezután egy Kandalánu (Kr.e. 648—627) nevű hivatalnok gyakorolja a hatalmat. Egyes elképzelések szerint maga Assur-bán-apli ült ezen a néven a babilóni trónra, de az is lehet, hogy Kandalánu egy helyi babilóni vazallus volt. Eddig az évig áll rendelkezésünkre az évnek nevet adó asszír hivatalnokok (limmu, eponümosz) Kr.e. 911-től folyamatos listája.
647	Az asszír király büntetőhadjáratot vezet Elámba. Elám királya, Ummanaldas elmenekül, az asszírok pedig Tammaritut ültetik helyette a trónra. Tammaritu azonban megint fellázad, mire az asszírok kirabolják és felgyújtják Szúzát.
644—643	Az asszír seregek büntetőhadjáratot vezetnek a babilóni lázadást szintén támogató arabok ellen. Bár a királyfeliratból ez nem derül ki egyértelműen, az asszírok a qedári arabok több királya ellen, és több fronton is harcolnak. Uaité’t, a lázadó asszír vazallust az asszír seregek légyőzik, mire katonái fellázadnak ellene, és a király az asszírok kezére kerül. Egy másik királyuk Ammuladdin Moáb és Edóm területén lázadt Asszíria ellen, de Kamashalta, Edóm asszír vazallus királya asszír segítséggel legyőzte őt. Az asszír királyDamaszkuszból vonult a harmadik lázadó király, Abijate (és testvére Ajamu) ellen. Hosszú üldözés és kiéheztetés után csatában legyőzte és elfogta őket.
640 körül	Az asszírok Kilikiában legyőzik Lügdamisz (Dugdamme) kimmer király seregét.
640	Az asszírok felperzselték Susa-t kb. Kr. e. 640-ben Madaktu nevű várossal együtt. VII.sz A perzsa törzsek szövetsége a Kr.e. VII. században alakult Parszumasban. A “Perzsia” elnevezés Párszáról, a mai Fársz területéről származik.A perzsák eredete és kiléte tisztázatlan jelenlétük a tipikusan “turáni” etnikumú térben, rejtély. Talán a Kr. e. 1770-1760 körül Elő-Ázsián déli irányban végigvonuló “hatti” népnek, vagy azok egy részének utódai voltak. Történelmi szerepük a médekkel való összeolvadásuk után, Kr. e. 550 körül kezdődik.
639	Assur-bán-apli hadai ismét Elám királya, Ummanaldas ellen vonulnak. Módszeresen és véglegesen elpusztítják a már északról a perzsák által is szorongatott Elámot. Lerombolják a templomokat, elhurcolják az elámi királyok szobrait, a földet pedig felsózzák.Ezzel véget ér Elám több, mint kétezer éves állami léte. Behódol az asszír királynak Kürosz (Kuras), az Elámmal szomszédos Ansan (mai Fársz) tartomány perzsa királya.
631	Assur-etelli-iláni (Kr.e. 631—627) asszír király trónralépése. Egy birtokadomány szövegéből tudjuk, hogy amikor apja, Assur-bán-apli „sorsára ment” (a kifejezés értelme vitatott), Szín-sum-lisir, a főeunuch volt az, aki a királyi sereggel biztosította az ő hatalomra jutását. Uralkodásáról nem sokat tudunk, de valószínűsíthető, hogy öccse, Szín-sar-iskun valamikor 627-ben talán már harcol ellene a hatalomért Babilóniában, sőt esetleg az is elképzelhető, hogy Szín-sum-lisir, a főeunuch is elfoglalja a trónt egy rövid időre Assur-etelli-iláni után.
627	Szín-sar-iskun (Kr.e. 627—612) asszír király trónralépése. Ebben az évben hal meg Babilón helytartója Kandalánu, és egyes elképzelések szerint Assur-bán-apli is. Nabú-apla-usur (Kr.e. 626—605) babilóni király trónralépése. Már trónralépése előtt, káld törzsfőként és Tengerföld asszírok által kinevezett uraként is harcban állt az asszírokkal. Ebben az évben az asszír csapatok ellene vonulnak, és Nippurból kénytelen Urukig visszavonulni, ahol sikerül megállítania az asszírok előrenyomulását. Babilónnál a babilóniak legyőznek egy asszír csapatot. Nabú-apla-uszur ezután VIII. (Arahszamnu) hónap 26. napján (Kr.e. 627. november 22/23.) elfoglalja a babilóni trónt.
614	Méd és babilóni támadás Asszúr ellen.
628-551	Zoroaster - Zarahusthra.
626	Az asszír hódítás birtokba vette Hunnir városát is. Ami a sumír-mágus emigrációból megmaradt a pusztítások rettentő idejében — annak tovább kellett vándorolni. A legkézenfekvőbbnek kínálkozó menedékhelyül Média-hegyei mutatkoztak. Magának „Média”-nak nevét a sumír „Mada” szó változataként tekintik, ami „föld” jelentéssel bír.
626	Nabú-apla-uszur Urukból visszaküldi Elámba azokat az elámi istenszobrokat, amelyeket még az asszírok raboltak el Kr.e. 643-ban és 639-ben. Az asszírok bevonulnak Szallat városába. Az ellenük vonuló Nabú-apla-uszur visszavonul a felmentő asszír sereg elől.
625	Az asszír hadsereg ismét Babilóniába vonul és a Banitu-csatornánál letáborozik. Támadást indít ugyan Nabú-apla-uszur ellen, de nem ér el eredményt.
624	Dér városa fellázad az asszír király ellen. Szín-sar-iskun asszír király bevonulNippurba, majd váltokozó sikerű harcok után visszatér Ninivébe.
620	Az asszírok elveszítik Szippart, a várost Nabú-apla-uszur kezére kerül.
618	Szín-sar-iskun sikeres hadjáratot vezet Médiába és gazdag zsákmánnyal tér haza.
617	Nabú-apla-uszur csapatai bevonulnak Nippurba és Asszíria számára elvész a város.
616	Az Euphratész menti Szuhu és Hindánu tartományok behódolnak Nabú-apla-uszurnak. A babilóni sereg Qablinu területén legyőz egy asszír sereget. A csatában sok asszír és mannai-beli előkelő esik fogságba. A hazatérő babilóni sereg kirabolja Hindánut. Egy asszír – egyiptomi sereg egészen Qablinuig üldözi a babilóniakat, de eredmény nélkül kénytelen hazatérni. Az Arrapha tartományban, Badánu városában megvívott csatában a babilóni sereg legyőzi és az Alsó-Záb folyóig üldözi az asszír sereget.
615	Nabú-apla-uszur ezután ostrom alá veszi Assurt, de az asszír mozgósítás hatására a Tigris mentén egészen Takritig. Az asszírok 10 napig ostromolják a városban a babilóni helyőrséget, majd dolguk végezetlenül hazatérnek. A médek megtámadják Arraphát.
614	A médek királya Küaxarész (Umakistar) Ninive ellen vonul, de nem sikerül bevennie a várost. Sikerül viszont elfoglalnia a közeli Tarbiszu városát, majd a Tigris mentén délre vonulva megostromolja és elfoglalja Assurt. Nabú-apla-uszur késve, Assur eleste után érkezik a helyszínre, és szövetséget köt Küaxarésszel.
613	Szuhu ország fellázad Nabú-apla-uszur ellen. A babilóni sereg megostromolta az Euphratész szigetén fekvő Rahilu városát, de Anati (Ana’) várost már nem sikerült elfoglalnia, mert Szín-sar-sikun asszír király serege felmentette a várost.
612	Küaxarész és Nabú-apla-uszur koalíciós serege Ninive ellen vonul, és 2 havi ostrom után beveszi a várost. Ninivét elpusztítják és hatalmas zsákmányt ejtenek. Szín-sar-iskun, Asszíria királya életét veszti (?) az ostromban. A médek hazatérnek, a babilóni sereg pedig Naszibináig tör előre nyugati irányban. Harrán városában (II.) Assur-uballit foglalja el az asszír trónt.
612	A káldeusok a médekkel szövetkezve megdöntik az aszír birodalmat, és ezután Nabukodonozor királyuk alatt újjáépítették Babilont. Sumír utódoknak tartották magukat. Visszafoglalják az asszíroktól Mitanni egykori fővárosát, Ninivét. 605 A káld-babilóni Nabu-kudurri-uszur elsöpri az asszírokat.  Az asszírok elleni seregek között már ott vannak a szkíták is! VI.sz vége Az Altaj és a Tien San vidékéről érkeztek a délorosz sztyeppére szkíta népcsoportok, amelyek azután egybeolvadtak az itteni őslakossággal. Az elvándorlás fő oka a Kászpi-tótól keletre eső térség elsivatagosodása lehetett.
612—539	Újbabilóni kor
611	Nabú-apla-uszur és babilóni sereg az Euphratész felső folyása mentén, Asszíria északi területein hódít és megostromol több várost (Hazazu, Rugguliti), majd hazatér.
610	Nabú-apla-uszur serege Asszíriába vonul ahol egyesül a médek beérkező seregével és együtt vonulnak Harrán ellen. Az asszír és egyiptomi (?) sereg elhagyja a várost és az Euphratészen átkelve Szíriába vonul. A babilóni—méd sereg bevonul Harránba és kifosztja azt. Helyőrséget hagynak maguk után és hazatérnek.
609	II. Assur-uballit asszír király asszír és egyiptomi seregével átkel az Euphratészen és ostrom alá veszi Harránt. A városból kitörő helyőrséget legyilkolja, de az ostrom nem sikerül. Ennek ellenére nem vonul el a város alól. Nabú-apla-uszur csapatai segítségére siet de nem támadja meg a város alatt állomásozó asszír—egyiptomi sereget, hanem északra fordul és a hegyvidéken hódít. A babilóni sereg (vagy a médek serege?) betör Urartuba. II. Nékó egyiptomi fáraó seregével Szíriába vonul. Útközben Megiddónál legyőzi Jósija júdai király seregét. Jósija elesik az ütközetben.
608	A babilóni csapatok Urartu határvidékén hódítanak.
607	Nabú-apla-uszur a babilóni sereggel és trónörökös fiával, Nabú-kudurri-uszurral, valamint annak seregével északra vonul hódítani. A trónörökös a meghódított országban marad, a király pedig visszatér Babilónba. Nabú-kudurri-uszur befejezi a hegyvidék meghódítását és visszatér Babilónba. Nabú-apla-uszur az Euphratész felső folyása mentén fekvő Kimuhu városa ellen vonul. Átkel a folyón és beveszi a várost, helyőrséget hagy benne, majd hazatér.
606	Az egyiptomi sereg Kimuhu alá vonul, és négy hónapi ostrom után beveszi a várost. A babilóni helyőrséget megölik. A babilóni sereg Nabú-apla-uszur vezetésével az Euphratészhez vonul és a folyó partján fekvő Quramati városában üt tábort. A folyón a szíriai oldalra átkelve elfoglal három várost. A kiráyl ezután hazatér, de a Karkemisnél állomásozó egyiptomi sereg átkel az Euphratészen és kiszorítja Quramatiból a babilóniakat.
605	Nabú-apla-uszur Babilónban marad, de a trónörökös Nabú-kudurri-uszur Karkemisnél szétveri az egyiptomi sereget. A menekülő egyiptomiakat Hamatig üldözi és egy újabb csatában ismét legyőzi, majd meghódítja Hattiországot (Észak-Szíriát). Babilónban meghal Nabú-apla-uszur babilóni király (Kr.e. 605. augusztus 16.). Nabú-kudurri-uszur Ululu hónap 1. napján (Kr.e. 605. szeptember 6-7.) elfoglalja a babilóni trónt. Ezután visszatér Szíriába és folytatja a hódítást.
604	II. Nabú-kudurri-uszur (Kr.e. 604—562) uralkodásának kezdete. A király Szíria-Palesztinába vonul és az egyiptomi határig elfoglalja Asszíria egykori birtokait. Megostromolja és elfoglalja Asqalont.
603	II. Nabú-kudurri-uszur és a babilóni sereg Hatti országban (Szíriában) hadakozik.
602	II. Nabú-kudurri-uszur és a babilóni sereg ismét Hatti országban (Szíriában) hadakozik. Júda királya Jójákim (Kr.e. 609—598) behódol II. Nabú-kudurri-uszurnak és babilóni vazallus lesz (2Kir 24:1).
601	A babilóni király seregeivel Egyiptom ellen vonul, ahol egy nagy mezei ütközetben hatalmas veszteségeket okoztak egymásnak és a babilóniak kénytelenek voltak visszavonulni.
600	A babilóni király nem vezetett hadjáratot, hanem hatalmas mennyiségű harci kocsit és lovat szerelt fel – talán az előző évi egyiptomi veszteségek pótlására és további hadjáratok céljából.
599	A babilóni sereg ismét Szíriába vonul és expedíciós csapatokat küld ki a sivatagba az arabok ellen harcolni.
598	II. Nabú-kudurri-uszur Kr.e. 601-es egyiptomi kudarcán felbátorodva Jójákim, Júda királya fellázadt Babilón ellen (Kr.e. 600). Amíg II. Nabú-kudurri-uszur serege újjászervezésével volt elfoglalva (Kr.e. 600), addig is helyi babilóni erőkkel, arámi és moábi vazallusainak csapataival (2Kir 24:2, Jer 35:11) zaklatta Jójákimot (Kr.e. 599). Kr.e. 598-ban végül a babilóni uralkodó Júdába vonul és decemberben ostrom alá veszi Jeruzsálemet. Jójákim, Júda királya meghal az ostromlott városban (valószínűleg megölik, Jer 22:18, 36:30). Utódja tizennyolc éves fia, Jójákin (Kr.e. 598—597) lett (2Kir 24:8).
597	Jeruzsálem három havi ostrom után, Kr.e. 597. március 16.-án elesik. A királyt, az anyakirálynőt, a főhivatalnokokat és a városi előkelőket a babilóni király Babilónba hurcoltatja (2Kir 24:10-17). Júda új királyává Jójákin nagybátyját, Cidkijját (Mattanjá) (Kr.e. 597—587) nevezi ki.
596	A babilóni király serege Karkemisig vonul és ott folytat hadműveleteket.
595	A babilóni király a Tigris partjára vonul, hogy elhárítsa az elámi fenyegetést. Amikor a babilóniak a Tigris partján, az elámiaktól egy napi járóföldre letáboroznak, az elámi sereg visszavonul.
594	II. Nabú-kudurri-uszur Babilónban marad mert lázadás robban ki ellene. A lázadás leverése során rengeteg katonáját kivégezteti, amiből arra következtethetünk, hogy katonai lázadás robbant ki ellene. Még ebben az évben Szíriába vonult.
594	Szolón reformjai Athénban.
593	Astya­gesz lett a médek utolsó uralkodója. Egy perzsa palota­öszeeskűvés meggyilkolta a méd uralkodó családot és a perzsák átvették a hatalmat. A méd nemesség elmenekült a bekövetkezett káoszban. Közép-Ázsiában, Médiában és Kelet-Európában is voltak úgynevezett szittya nemzetek, melyek méd származásúaknak vallották magukat. A mágusokat is száműzték ekkor, ezek keletre vándoroltak. A Herodotos által tolmácsolt szittya monda, mely eredetükről szól, valóban csak a méd történelem mesés formája, ahol megint szerepel a honalapító Arpoxais vagyis a méd Arphaxad. Különösen ismert lett később a királyi szarmata törzs, mely megint a mata/méd nevet viselte.
593	A babilóni király ismét Szíriába vonul. A Biblia szerint a babilóni zavargások után Edóm, Moáb, Ammón, Türosz és Szidón követei is összeültek Jeruzsálemben, hogy egy esetleges lázadás lehetőségét megfontolják (Jer 27:3). A lázadásból azonban nem lett semmi, Cidkijjá követeket küldött (Jer 29:3) vagy maga ment (Jer 51:59) Babilónba, hogy a királyt hűségéről biztosítsa.
590	A hettita birodalom elvesztette korábbi szerepét.
589	Cidkija, Jeruzsálem babilóniák által kinevezett király is fellázad. Ebben talán Egyiptom II. Pszammetikoszt (Kr.e. 594—589) követő új fáraója, Apriész (Kr.e. 589—570) támogatta, de Szíriában csak Türosz állt mellé és Ammón.
588	II. Nabú-kudurri-uszur babilóni serege azonnal Júdába vonul (2Kir 25:1; Jer 52:4) és ostrom alá veszi Jeruzsálemet (Jer 21:3-7). Az ország minden városát elfoglalja. Az év végére már csak Lákis és Azéká áll (Jer 34:6). Az év nyarán egy egyiptomi felmentő sereg érkezik Júdába, így az ostrom is szünetel, de ezt a sereget a babilóniak gyorsan visszaverik.
587	Az év nyarán (júliusban), egyévi ostrom után a babilóniak áttörik Jeruzsálem falait, és egy hónapon belül az egész város elesik (2Kir 25:2; Jer 52:5). Cidkijjá menekülni próbál, de a Jordánnál elfogják, Riblába, II. Nabú-kudurri-uszur főhadiszállására hurcolják és megvakítják. Jeruzsálemet és a Templomot lerombolják, az ország lakosságának nagy részét Babilóniába hurcolják („babilóni fogság”). Az ország élére a babilóni király Gedalját, aki Cidkijjá uralkodása alatt „első miniszter” volt. Őt azonban Jiszmáél, a királyi család rokona meggyilkolta.
586	Türosz 13 évig tartó ostromának kezdete. Türosz egy a part közelében fekvő sziget volt. Ostroma – mivel tengeren könnyen el tudta látni magát – hosszú ideig elhúzódott és kompromisszumos megoldással zárult.
586	A zsidók babiloni fogága. Valószínűleg itt alakult ki a zsidó nép, mert a papok, hogy egyben tartsák a népet, a Jahve hitet erősítették a népben, miszerint Jahve az egyetlen felsőbbrendű lény, és a zsidók az ő kiválasztott népe, és a zsidó papok az egyetlen közvetítők Jahve és a nép között. És most azért éri őket ez a csapás, mert más felsőbbrendű lényeket is tiszteltek, továbbá mert keveredtek a többi néppel. És a papok megígérik a világuralmat a népnek, és a többi nép szolgaságát, ha kitartanak hitük mellett. Továbbá itt állítják össze a Tóra egy részét, átvéve a sumér teremtés mondát, a vízözön legendáját, és a naptárat.
582	Júdai zsidó lakosság újabb deportálása.
573	Türosz ostroma II. Etbaál király lemondásával, de a névleges függetlenség megőrzésével ér véget.
562	Amél-Marduk (Kr.e. 561—560) babilóni király uralkodásának kezdete.
559	A turáni Kök-türk birodalom kialakulása. Valószínűleg az ókorban elvándorolt dáh-hun-szabir leszármazottakról van szó.
559	Nergál-sar-uszur (Kr.e. 559—556) babilóni király uralkodása.
559	Nagy Kürosz (Kr.e. 559—530) perzsa király uralkodása.
563	Ekkor született Szithárta Guatama (Sákjamuni), a buddhizmus megteremtője.
557	Nergál-sar-uszur Appuasu, a kilikiai Pirindu tartomány ura ellen vonult, aki nagy sereget toborzott és Babilón nyugati tartományait fenyegette. A babilóni király a hegyek között egy völgyben ütött rajta az ellenség gyalogságán és lovasságán. A menekülő Appuasut székvárosáig, Urá’ig üldözte, majd a várost bevette. Ezután Kirsu várost vette be a menekülő Appuasu nyomában, majd hajókon átkelt egy földközi-tengeri szigetre, ahol megostromolta a lázadásban részt vevő 6000 katonának menedéket nyújtó Pituszu városát. Ezután Lüdia határáig feldúlta a környéket. Appuasu elmenekül.
555	Nabú-na’id (Kr.e. 555—539) babilóni király uralkodása. Már első uralkodási évében egy lázadást kell levernie.
553	A babilóni sereg nyugatra vonul, és Amurru országban illetve Edómban hadakozik. Nabú-na’id felirata szerint ugyanebben az évben történt, hogy Kürosz (Kuras) Ansan királya (perzsa uralkodó) legyőzi az ellene vonuló Asztüagész (Istumegu) méd királyt (kb. Kr.e. 585—553), Küaxarész fiát. A méd uralkodó serege a perzsák ellen vezetett hadjáraton átállt Kürosz perzsa uralkodóhoz és átadta neki Asztüagészt.
551	A kínai Konfúciusz(Kung Csiu, Kr.e. 551-479) a hunokat senjün (csenjün) néven említi, mint olyan népet, amely már mintegy 350 éve a Góbi-sivatag peremvidékén él.
550	A Babilóni Krónika szerint Kürosz ebben az évben győzi le Asztüagészt.
550-530	Nagy Kürosz uralkodása Perzsiában. Kürosz egyszer azt mondta: “Sose féltem az olyan emberektől, akik a város közepén elkülönítenek egy helyet, ahol egybegyűlnek és eskü alatt hazudoznak egymásnak.”
549	Nabú-na’id babilóni király az Arábiai-félsziget északi részén, a Temá’-oázisban tartózkodott. A trónörökös, a főemberek és a sereg Babilóniában maradt. A király távollétében az újévi ünnepeket nem tartották meg.
549	A médek elfogadták uralkodójuknak a perzsa Küroszt, aki saját bevallása szerint “harc nélkül” vette be Babilont. Erről az 539-ben történt eseményről számol be Dániel próféta. Belsazár babiloni király lakomát rendezett ezer főemberének, azok feleségeinek és ágyasainak. Ekkor jelent meg a falon a titokzatos írás, amelyet Dániel így értelmez: mene - számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak; tekel - megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál; peresz - elosztatott a te országod és adatott a médeknek és perzsáknak ... Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a káldeusok királya. És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában. Valójában Kürosz hódította meg ilyen könnyűszerrel Babilont, és Belsazár bukása feltehetőleg udvari cselszövés követ-kezménye volt, amelybe alighanem belekeveredett Dániel is. Kürosz azonban előzékenyen bánt a trónfosztott királlyal, és amikor foglya (538-ban) meghalt, mélyen meggyászolta..
547	Nabú-na’id babilóni király az Arábiai-félsziget északi részén, a Temá’-oázisban tartózkodott. A trónörökös (Bél-sarri-uszur), a főemberek és a sereg Babilóniában maradt. A király távollétében az újévi ünnepeket nem tartották meg. Ebben az évben meghalt a király anyja, Adda-guppi’ (a harráni Szín-szentély papnője, aki saját, Harránban előkerült felirata szerint 104 évet élt és még Assur-bán-apli uralkodása alatt született). Kürosz perzsa király Arbela alatt seregével átkelt a Tigrisen és nyugatra vonult Lüdiába, ahol legyőzte Lüdia királyát Kroiszoszt és bevette Szardeiszt, a lüd fővárost.
546	Nabú-na’id babilóni király az Arábiai-félsziget északi részén, a Temá’-oázisban tartózkodott. A trónörökös, a főemberek és a sereg Babilóniában maradt. A király távollétében az újévi ünnepeket nem tartották meg.
545	I. Kosru perzsa király hadjáratot vezetett az országától északra lakó népek ellen és ez alkalommal a szabirok felett megsemmisítő győzelmet aratott. A szabir nép szétszóródott, törzsei a Kubán, Kuma és Terek vidékére menekültek, kisebb töredékei pedig a Kur (Kyros) és Rion folyó mentén húzódtak meg. A Kaukázus északi lejtőire települt szabir törzsek szövetségre léptek az onogurokkal. Legendás királynőjük Tamár volt.
542	Mivel Kürosz lefejeztette a nesztoriánus egyház fejét, ezért Zabergán és szabírjai elhagyják Perzsiát. Később, a türk támadás következtében 557 körül összeomló heftalita Hun Birodalom avarjai követik testvéreiket, Zabergán szabírjait a kelet-európai füves pusztákra.
539	17. uralkodási évében Nabú-na’id babilóni seregei a Tigris mentén Opisz (Upi) városnál megütköztek Kürosz perzsa seregeivel és vereséget szenvedett. Szippar harc nélkül a perzsák kezére került. A Gobrüász (Ugbaru), Gutium ország perzsa helytartója vezette perzsa és tartományi alakulatok harc nélkül bevonulnak Babilónba és körbeveszik az Észagilát (Marduk-templomot). Október 29.-én Kürosz is bevonult Babilónba. A foglyul esett Nabú-na’idból keleten, Karmániában perzsa helytartó lesz.
538	Perzsák elfoglalják Babilont, és hazaengedik a zsidókat. Egyesek szerint a zsidók nyitották ki a kapukat titokban, s Kürosz hálából ezért engedte őket haza.
536	Kurás perzsa király kiterjeszti uralmát Szabiriára, de a Káspi-vidék mozgékony törzseivel nem tud mit kezdeni. A keletre húzódó szabirok adnak nevet Szibériának.
525	Egyiptomot meghódította Kambüszész, így perzsa tartomány lett.
520	I. Darius behisztuni feliratán Media és Sapardia tartományok közvetlenül egymás mellett szerepelnek.
522-486	A perzsa állam adminisztratív rendszerét az ókor egyik legnagyobb uralkodója, Dareios Hystapsis szervezte meg: 20 szatrapiára osztotta az országát. Korezm Dareios XVI. szatrapiájába került. Ebbe a szatrapiába még Szogdiána, Parthia és Ariana tartozott. Korezm önként elismerte a perzsa király fennhatóságát és vállalta az adófizetési kötelezettséget, minden valószínűség szerint azért, hogy fenntarthassa uralmát déli birtokai felett, amelyek közvetlenül ki voltak téve a Baktriában és Margiánában lábukat megvető perzsa hadurak háborgatásának. A gyakorlatilag szinte független Korezm a szaka-masszagéta törzsekhez fűződő régi kapcsolatait (a masszagéta törzsszövetség leghatalmasabb tagjaként elfoglalt helyzetét) arra használta fel, hogy formálisan félreállva, minden lehetőt megtegyen régebbi pozícióinak visszaszerzésére. Kyrosz balsikerű hadjárata Da-reioszt új hadjárat indítására késztette. A perzsa csapatok nemcsak átvonultak Korezmen, hanem behatoltak a hátország északkeleti részébe, az Oxus és a Jaxartes deltájába, az apasziakák lakta területre is. Ez a masszagéta szövetség szívére mért csapás volt. Három szaka király: Szakszafar, Omargész és Tamirisz ravasz tervet eszelt ki Dareiosz megsemmisítésére, ami nem sikerült ugyan, de kudarcot vallott Dareiosz hadjárata is.
513	Dareiosz miután leigázta a keleti trákokat és a gétákat, átkelt a Dunán, és behatolt az európai szkíták földjére.
510	Dárius király perszepoliszi feliratán sorban a következő népek szerepelnek: “Choana, Media, Babylon, Arbela, Assyria, Gutrata, Armenia, Cappadocia, Sapardia, Hunae”. Hérodotosz pedig egy emberöltőn belül ugyanezen területről a következő felsorolást adja: “A perzsák a déli, ún. Vörös-tengernél laknak. Tőlük északra laknak a médek, a médek fölött a szapeirok, a szapeirok fölött a kolkhisziak ...”. Hérodotosz említ egy Mazar nevű méd férfit is, aki hadvezére volt Cyrus perzsa királynak.
510	A Kr. e. 6. század végére a szkíták nagy hatalomra tettek szert, az 510-es években az Akhaimenida Birodalmat fenyegették. Ez időben a perzsák ismert nagy uralkodója, Dareiosz vezetett hadat ellenük. A perzsa források a szkítákat szaka néven említik, amely az iráni nyelvű nomádok általános neve lett a perzsában
510	Az arisztokratikus köztársaság kialakulása Rómában.
500	Arszak Párda első királya. A párni-k (vagy parnok) a daháktól származtak, a dahák pedig a masszagéta törzsszövetség tagjai voltak. A dahák eredeti lakóhelye az ókori források (Curtius, Arrianos) szerint az Oxus és a Jaxartes közötti területen volt, onnan vándoroltak le a Kr.e. III. század első felében a Kászpi-tenger mellékére. V. század A szarmaták megjelenése Európában. Herodotos szerint pusztai nép, asszonyaik férfi módra öltöztek és ők is részt vettek a harcokban. Nyelvük különbözött a szkítákétól s amikor azt eltanulták, akkor is mindig hibásan beszélték. V-IV század A dél itáliai ionok és az etruszkok keveredéséból létrejön a latin nép, elkezdődik Róma fejlődése.
496	A szkíták 496 táján támadták meg Kherszonészoszt, majd nyomultak dél felé, Thrákia felé.
490	A marathóni csata.
480	A korezmiak részt vesznek Xerxésznek Hellasz ellen vezetett hadjáratában.
480	Athermopülai és a szalamiszi csata.
400	Hérodotosz Transzkaukáziában közvetlenül egymás mellett matieni, sapir és makrón népeket sorol fel. Xenophon Erzerum környékén makrón és machar népeket említ.
388	A szarmaták átlépik a Dont.
336-323	Alexandrosz uralkodása.
333	Nagy Sándor hódításai. Szabiria, vagy ahogy az örmény kútfők nevezik, Szibár, az örmény birodalom sorsában osztozik és ez a sors, rövid kivételek leszámításával, örökös háborút jelent. A gyorsan hanyatló ó-perzsa birodalomnak Nagy Sándor adja meg a kegyelemdöfést és ezzel Arménia - és vele együtt Szibár - fél évszázadra macedón uralom alá kerül. Mikor aztán a macedónokat Arszák avarjai és úzai elkergetik (275-250 Kr. e.) és, mint Perzsia, Arménia is a “Parthiának” nevezett avar birodalomnak részévé válik, és avar uralkodóházat kap az “Arszakida”-dinasztiában, Szibár rokonfajú népe egészen jó helyzetbe jut az örmény birodalom népei sorában. A békés, vagy legalábbis aránylag békességes korszak azonban a római imperializmus jelentkezésével két évszázad múltán eltűnik. A római-parthus háborúk több évszázados zaklatást jelentenek s Arménia végülis római provinciává lesz.
331	A szarmata népek szövetségébe a Kr.sz. előtti századoktól beletartozott még a jazig, a roxodán, és az alán. Ez a hatalmas politikai és katonai szövetség átfogta egész Eurázsiát a Dontól a Tobolig vagy az Oxusig, s mielőtt legyőzték volna a szkítákat, nyilván velük együtt harcoltak s eljutottak ők is Elő-Ázsiába, s megtelepedtek a Kaukázusban, sőt Bucharában is.
331-330	Nagy Sándor Zopürion nevű hadvezére Szkítiára tört. A szkíták ekkor még erősek, visszaverik nemcsak ezt, de a következő Lüszimachosz-féle támadást is 292- ben.
329- 328	Nagy Sándorral szemben Korezm teljesen önálló pozíciót foglal el. 329- 328. év telén Paraszmanész, a korezmiek királya, felkínálja szövetségét, egy, a Fekete-tenger mentén lakó kolchok és amazonok ellen indítandó háborúra és elvállalja, hogy a vállalkozásnak vezére lesz. Nagy Sándor elfogadta az ajánlatot, de a háborút India meghódítása utánra halasztotta.
328	Korezm szaka és masszagéta csapatokkal támogatja Szpitamenész makedón ellenes harcát és menedéket nyújt magának Szpitamenész-nek is, aki 328 őszén meghalt. A régi korezmi civilizáció virágkora a Kr. e. IV. - Kr. u. 1. sz. között volt. Ekkor Korezm hatalmas állam, amely lerázta az Achaimenida igát és kimagasló helyet foglalt el Belső- Ázsia politikai térképén.
318	A “hsziungnu” (xiongnu) népnév ebben a formában a Kr. előtti 318-ban jelent meg Észak-Shanxi területén egy ütközet kapcsán, majd Kr.e. 312-ben “xionanu” formában találjuk Loufan területén.
311	Lo-jang kínai fővárost meghódította a hun király (san- jü), akit a kínai források így jellemeztek: 184 cm magas férti volt szőke hajjal, hosszú szakállában vörös fürtök látszottak.
310	Diodorus közléséből tudjuk, hogy a szarmata-szirákok Aripfamész királyuk vezetésével vettek részt Kr. e. 310-ben a boszporuszi pártharcokban, tehát már a Kubán vidékén laktak.
300	A  szarmaták átlépik a Dnyepert, ahonnan a szkíták elvonulnak a Duna-medencébe.
300	Dák Birodalom Erdélyben és a Tiszántúlon, daha-hun, szkíta alapítás, szabirok a Dunántúlon.
285	A kínaiak Nagy Falat építettek a hunok állandó támadásai ellen. A kínai krónikák megemlékeznek - igen bő szövegekben - róluk. Innen tudjuk, hogy léteztek fekete és fehér hunok. Ez a megkülönböztetés azonban nem a bőrük színére vonatkozik, hanem keleten színekkel jelölték a világtájakat. A fekete szín jelentette az északi és a fehér szín a déli világtájat. Így a fekete hunok voltak az északi részen, a fehér hunok pedig a déli részen lakók. Amikor a kínai fal elkészült - ugyanebben az időben érte el a Hun Birodalom lakosságának igen nagy felszaporodását és - mivel a kelet felé való terjeszkedés lehetősége véglegesen lezárult - a már szintén naggyá fejlődött Kínai Birodalom hadműveleti intézkedései és berendezései miatt - nyugat felé kellett terjeszkedniük, és ez a szándék hozta magával következményképpen az eddigi hatalmas Hun Birodalom szétesését. Az eddig egységet alkotó fehér és fekete hunok szétváltak és önállósították magukat. Közép-Ázsia déli részén - az Aral-tó környékén és a beléje délről torkoló folyók mentén megalakult a fehér hunok birodalma és az északi részen pedig a fekete hunoké. Mind a két nép azonban birodalmát már TUR-KU néven jelölte. Ugyanis az ősi nyelven TUR jelentése: a kisebbik, gyengébb, - KU pedig: erő, fegyver.Igy a tur-ku kifejezés - kisebb, gyengébb hatalmat jelent. Ebből a tur-ku névből ered a turk, majd türk népelnevezés is. De a tur-ku megjelölés, mint kisebbik uralom, már él akkor is, amikor a hatalmas Hun birodalom csaknem egész Ázsia ura.
250	Kr. e. 250 táján elsőként Diodótosz baktriai helytartó önállósította magát (Baktria), majd Euthüdémosz Szogdiána (másként Margiana) függetlenségét kiáltotta ki. Az Irán nyelvű tokhár törzs területe a későbbi Tokharisztán.
	A partiai felkelés a a Selaukidák ellen. A párnik (vagy parnok) a daháktól származtak, a dahák pedig a masszagéta törzsszövetség tagjai voltak. A dahák eredeti lakóhelye az ókori források szerint az Oxus és a Jaxartes közötti területen volt, onnan vándoroltak le a Kr.e. III. század első felében a Kászpi-tenger mellékére. Kr. e. 250-ben a belső-ázsiai szatrapiák kisiklanak a Szeleukidák kezéből. A dél-türkméniai pártus törzsek szabadságharca (amelynek élén a pártus-dahák vezérei Arsak és Tridatész, két testvér, állott) a pártus birodalom megalakulására vezetett. Murgábtól keletre, azon a területen, amely a Jaxartes középső folyásától déli irányban a Hindukus déli lejtőiig terjed, a baktriai görög királyság alakult ki. A görög-makedón hódítók baktriai állama a masszagéta törzsek mozgalma következtében kb. 140-ben megsemmisült. A kínai források szerint a baktriai királyságot megsemmisítő barbárok “nagy jüe-csi” néven tűnnek fel. A Baktria- Indus vidéki pártus részkirályságból fejlődött ki a Kr. u. 2-3 évszázadban a Kusán birodalom.
264–241	Az első pun háború. Róma elfoglalja Szicíliát.
249	A Cin-dinasztia (Kr. sz. előtti 249-202) egyik jeles tagja, Sang Jang átszervezte a kínai hadsereget, elsősorban a hunok miatt.
247	Létrejön a Pártus Birodalom, Kr.e. 247. Arsak, a párnik feje lesz, ezzel elkezdődik az Arsakida éra. Arsak meghódítja Pártiát. A történelemírás igyekszik egy hatalmas birodalomnak feltüntetni a macedón Sándornak 13 évig tartó terroruralmát, és “nagy” jelzővel is ellátják, de az 500 éven át békében és jólétben létező Pártos Biro-dalom történetét egyszerűen kihagyják. Meg sem emlékeznek róla. Sanatruq párthus király nisibisi palotájának romjai közt a VII. században fedezték fel azt az oszlopot, amelynek feliratán többek között a következők álltak: Antiochus országlásának tizennegyedik évében a párthusok lerázták a macedónok igáját és az euthaliták királyának ő lett a királyuk, kinek nemsokára Kelet- és Észak-Ázsia minden népei meghódoltak.
230	I. vagy Nagy Arszák II. Seleukos támadása elől meghát-rálni kényszerült, északra, az Aral-tó környékén lakó “aspasiak” néphez vonult vissza.
227	Három, egymással harcban álló királyság szomszédos a xiongnukkal; Li Mu hadvezér távol tartja a xiongnukat (egyes forrásokban hukat) Csao állam   határától.
220-225	A xiongnuk a dun-hu és a (rou zhi) jüe-csi törzsszövetség szomszédai;a xiongnuk vereséget szenvednek a kínaiaktól és Tou-man vezetésével északra vonulnak.
221-207	Qin Shi Huang létrehozta az egyesített kínai császárságot, majd fontos feladatának tartotta az északi irányból nagy veszélyt jelentő xiongnu támadások elhárítását. Ennek érdekében elrendelte, hogy háromszázezer katona és többszázezer civil, jórészt parasztember állítsa helyre, kösse össze és egészítse ki a meglévő falszakaszokat. Több mint tíz évig eltartott, amíg a korábban meglévő, de különálló falrészletet összeépítették és az adott határoknak megfelelően meghosszabbították.
215	A hunok és kínaiak közötti határvonal nagyjából a Sárga folyó volt, de a nagy folyam kanyarulatában, a délre fekvő Ordos puszta is hun terület volt. Kr.e. 215-ben a kínaiak hatalmas erővel támadtak a hunokra, és elfoglalták e tartományt. Majd pedig átkeltek a folyamon, és további területeket hódítottak meg, ahová kínaiakat telepítettek, mely hosszú távon az ázsiai hunok felszámolásához vezetett, mert  Kr.u. 439-ben végleg behódoltak a kínai császárnak.
210	A xiongnuk ismét délre vándorolnak és a Sárga-folyó mellett ismét elfoglalják a régi földjeiket Tou man shanyu (san-jü) vezetésével.
2.század	Mar-Ibas-Katina örmény író évkönyveiben már a Kr. e. II. században bolgárokat említ: “Első Arsaces uralkodása alatt, azon nagy belháborúk következtében, melyek a Kaukázus hegységben, név szerint a bolgárok földjén támadtak ...” Véletlen névegyezésről szó se lehet, mert a többi tárgyalt kútfő is ugyanitt említi többek között a szabirokat ill. az onogurokat, s e népek Zakariás rétor szerint az V. században még ugyanott és ugyanúgy szomszédosak egymással!
	A yuecsik Kina keleti részéről az Oxushoz vonulak, elfoglalják Greko-Baktriát, a tokhár, masszagéta törzs után lesz a neve Tokharisztán.
	Nyerge sem az asszíroknak, sem a perzsáknak, sem a görögöknek nem volt. Ez a szkíták nagy találmánya! Ekkor azonban még nem találták fel hozzá a kengyelt. A kengyel a hunok találmánya (Kr. sz. e. II. század!)
209	Tou man halála, fia, Modu (Mao-tun) kerül hatalomra.  Maotun megszervezte az ázsiai hun törzsek egységes államát, s annak első uralkodója.
209-206	A xiongnuk háborút indítanak szomszédaik ellen, előbb a dong-hukat,majd a rouzhiket (jüe-csi, loufanokat, baiyangokat is legyőzik, a mai Sanxi, Saanxi, Külső- és Belső-Mongólia területén; ugyanekkor ér véget a Qin (Csin) dinasztia uralma Kínában.
202	Kínában megkezdődik a Han-dinasztia uralma.
200	Maotun nagy területszerző hadvezér is volt. Ő alkalmazta először a kengyelt, a zengő nyilat és a hátrafelé nyilazást. A kínaiak rettegtek tőle, sokszor veszítettek csatát ellene. Maotun a népét egyenrangúnak tekintette a kínaiakkal. Kr. e. 200-ban legyőzte a kínai Han dinasztia császárát, Liu Bangot, aki kénytelen volt tárgyalni és békeszerződést kötni vele. Ennek alapján a kínaiak évente küldtek selyemfonalat, ruhát, gabonát és más élelmiszereket a xiongnuknak.
200 után	A xiongnuk több támadást intéznek a Han Birodalom határmenti tartományai ellen; a kínaiak ajándékokat küldenek és hercegnőt ígérnek Modunak, hogy a békét fenn tudják tartani a határoknál
178-192	III. Vologészész (i. sz. 148-192) trónra lépését az ar-szakida újjászületés és a Rómával kötött fegyverszünet felrúgása jelzi. A párthus király, miután a Szíria elleni támadást jól előkészítette, az Eufratészen átkelve benyomult Szíriába, ahol csapatait a lakosság örömujjongva fogadta.
177	Mao-tun Kr. sz. előtti 200 tájától rendkívüli tehetségét birodalmának kiterjesztésére és megszervezésére fordította. Legyőzte a környező népeket (az uszunokat, a jüe-esiket /a kusánokat, a ting-lingeket), összesen 26 népet, s ahogy egyik levelében írta 177-ben: “ezek most mind hunok, mert valamennyi íjfeszítő nép egyesült”.
176	Kr.e. 176-ban a hsziungnu-hunok fejedelme a kínai császárhoz írott levelében néhány nép hódoltatásával kapcsolatban írja, hogy “ezáltal mindezeket hunokká tettük” .
	A masszagéták keleti expanziójának egyik célja a független belső-ázsiai törzsek egységes frontjának megalkotása volt a görög-baktriai királyság ellen. E királyság legkimagaslóbb uralkodója békét és szövetséget köt III. Nagy Antiochosz Szeleukida királlyal. Ugyanakkor Mao-tun hun (ujgur) királyfi, aki a jüe-csiknél túszként tartózkodott, hazamenekül és háborúskodni kezd a jüe-csik ellen. A hunok és a jüe-csik közti küzdelem második szakasza Kr.e. 176-ra esik. Ez az időpont egybeesik a görög-baktriai királyság legnagyobbfokú külpolitikai tevékenységének korával, amikor e királyság határait a kínaiakig és a hunokig terjesztette ki.
174	Az aszik a kínaiak által Tahá-nak nevezett Baktriát foglalják el, s itt megalapítják a sok századig fennállott Indoskita Birodalmat. Az oszunok (kiuszu vagy kuszu-k) pedig Dsungáriában alapítanak hatalmas országot. Mindezek a népek hun (ujgur) fajtájúak, s így a Kaspi- tengertől és az Uraltól Indiáig, keleten pedig Koreáig minden föld hun kézbe kerül. Ekkor kerül hun hatalom alá az ujgur népnek az az ága, amelyet Hokut-nak hívnak. De Maotun nem sokáig uralkodhatott az eggyé kovácsolt rokonnépek tömegén. Meghalt, valószínűleg Kr. e. 174-ben. Ő volt az első, aki az összes turáni népet egyetlen nagy egységbe tömörítette. Utóda: híres hadvezér fia, Kiok lett, aki mint sennyő Losang nevet viselt.
	174 után A xiongnuk legyőzik a rou zhi (jüe-csi), loulan, wusun és hujie törzseket; a rou zhik (jüe-csi) nyugat felé vándorolnak.
171-138	I.Mitridatész vezetésével a partusok tovább hódítanak.
160	160 körül A rou zhik (jüe-csik, tokhárok) a Tien-San-hegység közelében laknak, szaka törzsekkel szövetségben. Egyes szaka csoportok tovább vándorolnak és Indiába mennek.
165	A hun - jüe-csi küzdelem harmadik, végső szakasza 165-re esik, amikor Las-Sang sennyő leveri a jüe-csiket és nyugatra a Tien-San mögé veti őket. Ezek az események a baktriai görögök hatalmának utolsó fellendülésével esnek egybe. A hunok (ujgurok) a további eseményekben már nem vesznek részt közvetlenül. Két katonai szövetség került egymással szembe: az egyik a masszagéta (jüe-csi) - pártus, a másik a baktriai-szeleukida szövetség. Kr.e. 140-ben a baktriai görög királyok hatalma végleg összeomlik. A Hindukustól északra fekvő összes birtokuk, később a Hindukustól délre fekvő területek is, a pártosok által elfoglalt Margiana kivételével (Murgáb medence), a masszagéták uralma alá kerül. A támadásban valószínűleg központi szerepet játszottak a Jaxartész melléki tichárok, akik elfoglalták Baktriát, az Oxus felső folyásának medencéjét, amely később Tochárisztán nevet nyert.
158	Xiongnu támadás Shang és Yungzhong tartományok ellen.
155	A parthusok I. Mithridatés uralkodása alatt (171-138) támadásba mentek át szomszédaik ellen. Mithridatés hosszas harcok árán elfoglalta Médiát.
154	A „hét fejedelemség” felkelése a kínai birodalomban, a xiongnuk egy Kína elleni hadjáratot terveznek, de végül nem támadnak.
154-141	Béke a Han Birodalom és a xiongnuk között, határmenti piacokat nyitnak.
150	Arszakida uralom alatt Szabiria, Masszagéta-Hunország, Örmény-ország, Nyugat-India, a Pártus Birodalom, a közép-ázsiai Hun Birodalom, a belső-ázsiai Hiungnu-Hun Birodalom és valószínűleg a daha-szkíta Erdély.
149	Valarsak, Örményország Arszakida királya szabir vezér lányát veszi el. Az első dinasztiaegyesítő házasság az Arszakidák közt.
141	Az ékírásos dokumentumok adatai szerint I. Mithridatés i.e. 141-ben elfoglalta a Tigris melletti Seleukeiát, Mezopotámia legfontosabb hellenisztikus poliszát, a Seleukidák fő támaszpontját, és ezután Babilónia királyává kiáltatta ki magát.
140	A Han-dinasztia egyik legnagyobb kínai uralkodója, Vu-ti nemcsak a konfucianizmust tette meg hivatalos ideológiává, hanem teljesen átszervezte a kínai sereget a hun hadsereg mintájára. Megnö-velték a császári ménesek állományát és páncélos nehézfegyverzetű lovasságot állítottak fel, mert hiszen a hunok is ilyen fegyverzetűek voltak!
	A szakák egyes törzsei betörtek a Pártus Birodalomba, I. Mitridates pártus király azonban legyőzte őket és a későbbi Szakasztánban adott nekik letelepedési helyet. Majd Kr. e. 130 táján asi, pasiani, tochar és sakauraka népek nyomultak be Szogdiába és Baktriába. Velük együtt említi Strabon a sabarol népet is.
138	Vu-ti nevéhez fűződik az ázsiai ókori világ egyik legjelentősebb lépése, amikor is Kr.sz. előtti 138-ban a császár parancsára Csang -K’ien százfőnyi kíséretével elindult nyugat felé, amelyről addig a kínaiaknak lényegében fogalmuk sem volt. A követség fő célja az volt, hogy az Aral -tó és az Oxus (Amu Darja) mentén élő nagy jü-ecsi népvezetőit rávegyék arra, a kínaiakkal szövetségben, támadják meg a hunokat. Csangot azonban a hunok el fogták és 10 évi raboskodás után tudott csak tovább menni. De eljutott Ferganaba (Tawan), a Kang-kü országaiba, Baktriába (Tahin), és Szogdiába.Itt szerzett tudomást Indiáról (Sentu), Parthia-ról (Anszi), Khotánról, sőt magáról Rómáról (Ta-csín) is. Csang-K’ien beszámolójában részletesen felsorolja földraj-zi felfedezéseit, színes leírásokban ecseteli a bejárt országokat és tájakat. Elmondja, hogy Közép-és Belső-Ázsia milyen csodálatosan gazdag, bőséggel terem itt a rizs, a szőlő, nagyszerű borok és paripák vásárolhatók. A kínai kereskedelmi karavánok eddig nem törekedtek az Aral és a Kászpi-tó felé, mostantól azonban megváltozott a külpolitika iránya! Miután 125-ben Csang hazaérkezett, elsőrendű jelentősége lett a kelet-nyugati nagykereskedelmi útnak, a híres Selyemútnak.
135	A fehér hunok megkezdik dél felé irányuló terjeszkedésüket. Elfoglalják az indiai Kashmirt, Bengalát, Panjab-ot és az Indus folyóig terjeszkednek és ugyanezzel a mozgással egy időben a szarmatának nevezett törzsek és a jászok megtelepednek a Kárpát-medencében.
134	Xiongnu támadás a kínai határvidéken.
130	A Seleukidák egy utolsó kísérletet tettek ázsiai uralmuk visszaállítására. VII. Antiochos Sidétés i.e. 130 táján hadjáratot indított a parthusok ellen. Erős hadseregének élén a parthus vezéreket több ütközetben megverte. A Tigris melletti Seleukeia lakossága- Antiochos sikerein felbátorodva megölte a parthus helytartót és átpártolt a Seleukidákhoz. Antiochos serege győzelmesen vonult tovább Média ellen. II. Phraatés parthus király béketárgyalásokat kezdeményezett, de Antirochos feltételeit a parthusok nem fogadhatták el. Az Antiochos elleni felkelés, amely egész Médiában egyszerre lángolt fel, és amelyet a parthusok támogattak, a Seleukida helyőrségeknek és magának Antiochos Sidétésnek a pusztulására vezetett (i.e. 129-ben].
	Strabon szerint a Kr. e. 2. század második felében a “sakauraka” nép északról, az Aral-tó környékéről jőve elfoglalta Szogdiát és Baktriát. Strabon a népnév jelentését is megadja: “saka-uraka”=”szakák királyai”.” Ez a későbbi fehér hun birodalom területe. A magyar nyelvben az úr szó eredetileg a király szinonímája. Ezek fényében az se igen lehet véletlen, hogy Strabon épp ezen a helyen, a szakaurakkal viszonosságban említi azon szabarolokat. Sztrabón arról is beszámol, hogy a jászok és besenyők az ázsiai hunok elől délre (tehát nem északnyugatra!) húzódnak. Ez Kr. e. 130 körül történt.
129	II. Phraates partus király elesik a szakákkal vívott csa-tában. Keleten közben olyan események zajlottak le, amelyek valószínűleg még I. Mithridatés uralkodása alatt kezdődtek, és amelyek a parthus birodalmat pusztulással fenyegették. Az i.e. II. század közepe táján a belső-ázsiai nomádoknak nagy vándorlásai zajlottak le. Belső-Ázsia és Kelet-Irán letelepedett népeinek régi szomszédai: a massageta és szaka törzsszövetséghez tartozó nomád törzsek két irányban haladtak: délnyugatra és délkeletre. A. massageták keleti ágának döntő szerepe colt a greko- baktriai királyság megdöntésében. A nyugati ág (főleg a szakaraukák és az apasiakák) a parthusok keleti birtokai ellen indult. A szakákkal csak II. Mithridatésnak sikerült leszámolni (123-88). Uralkodása idején a parthusok nem csekély erőfeszítések árán dél felé térítették a szakák mozgásirányának fő tengelyét, aminek folytán az ókori Drangianéban [a Hamun-tó környékén) és ettől keletre, Arachósiában telepedtek le. Ezt a területet azóta hívták Sayistánnak (jelenleg Seistán, Sistán). Itt azután nemsokára önálló királyságok alakultak, amelyek Irán északkeleti és India északnyugati vidékeire is kiterjesztették hatalmukat. Így a parthusoknak az i.e. Il. század végén sikerült keleti határaikat megerősíteniük, ki tudták szorítani a szakákat, sőt bizonyos mértékig még függő viszonyba is kényszerítették őket.
	Kínai támadás a xiongnuk ellen a birodalom északnyugati határainál.
126	A kínai források többször említik a “Kang kü” birodalmat Turkesztán vidékén. Ez a birodalom a Kr. e. II-I. szd. folyamán a későbbi Kusán birodalom északi határán terült el, mint írják, nagyjából Bochara, Szamarkand és Taskent környékén. A kínai írók ismételten megállapítják, hogy lakóik öltözete, szokásai, életmódja, kinézése olyan, mint a hunoké, de nyelvük is igen közel áll egymáshoz. Kölcsönösen megértik egymás nyelvét.
	Junchen shanyu halála. Yizhixie shanyu uralmának kezdete.
124	Kínai csapatok benyomulnak a xiongnuk földjére és legyőzik az egyik alkirály seregét.
123	II. Mehrdad (Mithradates), Párta királya.
119	140 000 fős kínai expedíciós sereg nyomul be a xiongnu birodalom belsejébe és döntő győzelmet aratnak a shanyu csapatai felett, a xiongnuk észak felé vonulnak vissza.
115	II. Mithridatész Kr.e. 115 körül fogadta a kínai császár követeit, és szerződést kötött velük. A szerződés kikötései nagymértékben megkönnyítették a nemzetközi kereskedelmet, melyben Párta, mint elsősorban közvetítő állam, igen fontos szerepet töltött be.
110	Szkilurósz szkíta király fia, Palakósz szövetséget kötött a szarmata -roxolánokkal, Míthridatesz hadvezére, Diophantósz ellen.
109	Csaknem 100 évi ellenállás után Róma bekebelezi Dáciát. A pártos hadvezetés a sarmata-jazig (jász) népet és seregeit ékeli be Pannonia és Dácia római provinciák közé, a Duna-Tisza közére, és ezzel elvágja a két tartomány közvetlen összeköttetését és kapcsolatát. Dácia elfoglalásának évében - Kr.u. 109-ben. A Kárpátok hegyeiből szinte folytonosan le-lecsapó dák seregek 60 év alatt felőrlik a római csapatokat és Marcus Aurelius “áttelepíti” Dáciát a Duna jobb partján és Erdélytől délre eső Moesiába, mely ettől fogva “Dacia Aureliana” nevet kap a Római Birodalomban. A dák-daha néven ismert nép a Pártos Birodalom egyazonos népéhez tartozik, hiszen - miként Strabót írja - a pártos dahákat a birodalom megalapítói. Arra vonatkozólag, hogy az erdélyi dákok a Pártos Birodalom hadvezetésébe tartoztak és Decebál dák király is a központi hadvezetés intézkedései szerint vezette hadait, egy érdekes idézet George Rawlinson, A hatodik keleti monarchia c. könyvéből: “ A dákok, akik Domitian uralkodásának első évében betörtek Moesiába, egy Callidrimus nevű görög foglyot ejtettek, aki rabszolgálója volt egy Liberius Maximus nevű római tisztnek. Ezt a foglyot Decebal elküldte Pacor pártos királynak, akinek szolgálatában állt Decebál hosszú időn át.”
	Kr.sz. előtti II. század végén a szarmata- jazigok elő-renyomulnak a Búg folyó irányába, majd a Kárpát-medencébe.Sztrábón emlékezik meg először a roxolánokról is (i. e. II. század), akik hamarosan a római impérium legelszántabb ellenségei lesznek a jazigokkal együtt.
101	Korezm a II. szd-ban is a Belső-Ázsia görög hódítóinak birtokai ellen intézett támadás vezetője és kezdeményezője. Korezm már 175 körül sikeresen harcol Eukratidész ellen és visszaszerzi régi hatalmát Szogdiána és a Jaxartész középső folyása felett. De Korezmnek nem sikerült megőriznie a masszagéta szövetségben viselt vezető szerepét. Mint Szeisztánban a szakaraukák, ugyanúgy a tochárok és a baktriai aszianok is önálló államot alkotnak, a baktriai masszagéták pedig valószínűleg Korezm szogdiánai birtokai felett is uralkodnak. Korezm azonban hatalmas állam marad: Kr. e. 101-ben beleavatkozik a fergánai-kínai háborúba. A Fergánával szövetséges k’ang-kiüi csapatok közeledése a kínaiakat arra kényszeríti, hogy a fergánai főváros ostromát abbahagyják és hazavonuljanak. A Kr. e. I. szd-ban - amelyet éppúgy, mint a Kr. u. I. szd. elejét is , a korezmi - k’ang-kiüi állam virágkorának kell tekintenünk - K’ang-kiü nemzetközi helyzete megváltozik. A baktriai masszagéták (jüe-csik) hódításai idején alkotott politikai tömörülés alkotó elemeire bomlik szét. A későbbi Han - dinasztia történetében olvashatjuk: “Amikor a jüe-csik uralkodóházát a hunok megsemmisítették, akkor az uralkodói ház székhelyét Ta-hiá-ba (Baktria) tették át. A királyság öt fejedelemségre szakadt”...
100	A fehér hunok népei elfoglalják a mai Afganisztánt is és megalapítják a Kusán birodalmat.
	Burebista (Boirebistas) uralma alatt erős dák birodalom létesül Erdély területén és a Kárpátoktól délre.
I.század	A xiongnu hatalom gyengülése, a birodalom központja északra kerül, miután a kínaiak fokozatosan kiszorítják őket a saját határaikról.
94	A keleti helyzet megszilárdítása után II. Mithridatés úgy határozott, hogy folytatja az elődei által megkezdett előnyomulást nyugat felé. A parthusok a következő csapást az EIő-Ázsiában hadászatilag rendkívül fontos Armeniára mérték.Ezzel egy időre biztosította befolyását Kisázsiának e részén és Transzkaukáziában. Mithridatés ezután a Seleukidák ellen fordult, akik ebben az időben már csupán Észak-Syriát mondhatták magukénak. A parthusok beavatkoztak a Seleukidák ügyeibe, és hol egyik, hol másik trónkövetelőt támogatták. A parthus birtokok nyugati határa az Eufrátesz lett. A parthusok helyenként áthatoltak Parapotamia területére, vagyis az Eufrátesztől nyugatra is.
78	A sakárd időszámítás kezdete Kaniska indoszkíta királytól.
78	A xiongnu alattvaló wu huanok fellázadnak, a xiongnuk megtámadják őket, majd a kínaiak is beavatkoznak.
70	III. Farhad Párta királya.
63	Háború a ting-lingek és a xiongnuk között.
60	A xiongnuk birodalma öt részre szakad.
57-38	II. Orod Párta királya.
1.század	A szicíliai Diodórosz a Kr.e. I. században azt közli, hogy a szarmaták Médiából települtek a Don vidékére.
	A Kr. e. 1. századból pénzérmékről ismerünk két királynevet az indiai szakaurak dinasztiájából. Ezek: 1. TURANNOUNTOS ‘ERAOY; hátlap: SAKA KOGGANOY (egyes érméken: SAKA KOYYANOY) 2. ‘YRKODOY MAKAROY; hátlap: SK’WR (azaz szakaur) Igen fontos itt a kagán cím korai előfordulása, de éppoly figyelemreméltó a makar szó is, különösen azért, mert a szakaur hangalakkal, azaz a szakaurak egyes számú változatával együtt szerepel: míg a törzs neve hasonlóan a királyi szkíták elnevezéshez szakaurak-nak hangzott (többes szám!), addig egy bizonyos király címe szakaur volt (egyes szám!). Ehhez már csak annyit lehet hozzátenni, hogy (az Y betű olvasata lehet í, ú, q ) a második pénzérme YRKODOY szavának valószínű olvasata URKODÓ (azaz uralkodó).
58	A kitört trónviszály a hun népet kettészakította. A lázadó hunok nyugati irányba vonultak, és Csi-csit választották meg nagykirálynak, aki a Talas folyó völgyébe telepítette le népét. A kínaiak ezt megtudták, és meglepetésszerűen rájuk támadtak, szétverték Csi-csi hadait, miközben a nagykirály is életét vesztette. A menekülő hunok az Aral-tó és a Kaszpi-tenger közötti vidéken telepedtek le. A kínaiak ezzel megakadályozták, hogy a kettészakadt hunok ismét egyesüljenek.
55	Crassus hadjárata Párda ellen. Surenas (Szörény) úz lovassága megsemmisíti a római sereg négyötödét. Az Eufrátesz-től nyugatra eső területek, beleértve Galileát és Szamariát is, pártos fennhatóság alá kerülnek, és ez az „Adiabene” tartomány, az oda kinevezett Adiabene nevű pártos királyi herceg után, akinek kormányzói titulusa Pa-Kur (a hegyvidék ura), a biblikus írásokban „Pacor”.
55	A carrhaei csata. E csatában a párthus Suren tízezres seregével tönkreverte Julius Ceasar uralkodótársának, Crassusnak negyvenezres seregét. A párthus sereg gerincét a szakarauka ne-héz lovasság adta, amelynek pikkelyszerű lemezekből összeállított páncélzatát a mervi fegyverkovácsok készítették.
53	A kínai politika mesteri húzásokkal játszotta ki egymás ellen Mao-tun utódait: ellensenyők állításával. A hatodik generációban Hoansza és Csitki (Csi-csi) álltak egymással szemben. Az ország háromfelé szakadt. Csitki lett volna jogosabb a trónra, mint idősebb. A nemzet java és többsége is mellé állott. Megütköztek, Hoansza futva menekül a vesztett csatából és Kr. e. 53-ban elismerte Kína fennhatóságát a hunok fölött. A helyzet mérlegelése érlelte meg Csi-csiben azt az elhatározást, hogy a hozzá hű törzsekkel együtt Kr.e. 56-36 között elhagyja a hun nép ősi, észak-mongóliai szállásterületét és a fojtogató gyűrűből a Dzsungár-kapun átkelve nyugati irányba a közép-ázsiai Turáni-alföld felé törjön ki. Előbb az o-sunok (vuszunok) országát foglalta el, majd az ok’utokra (a későbbi ogurokra), a kienkunokra (kirgizekre) és a tinglingekre került a sor.
51	Huhanye shanyu behódol a kínaiaknak.
50-30	Pártus-római háboruk, a pártusok benyomulnak a Palesztináig.
44	Caesar meggyilkolása.
43	A Turáni-alföld a Dél-Urál, a Kaszpi-tenger, az Aral-tó és a Tien-san közötti ma hatalmas sivatagos terület. Valaha a négy világtáj kereskedelmi útvonalai találkoztak e térségben; keletről a Selyem Út egyik elágazása, dél-nyugatról Mezopotámia, illetve Bizánc felől induló, délről pedig a perzsa útvonalak futottak itt össze és találkoztak a keletről jövő nagyállattartó lovas népekkel. Chichi shanyu nyugatra vándorol és egy új birodalmat alapít a Kazak-steppe keleti részén; uralma alá tartoznak a hukie, tingling és kienkun törzsek.Megerősödve innen indultak európai hódító útjukra.
	A déli xiongnuk a kínaiak szövetségesei lesznek, az északi xiongnuk megőrzik  függetlenségüket.
40	A szicíliai Diodórosz írja: “Mert nagyon megsokasodott az a nép (a szkíta), s nevezetes királyai voltak, kiktől némelyek a szaka, mások a masszagéta, ismét mások az arimaspi nevet kapták. Egy másikat, amely Médiából a Don vidékére települt, szarmatáknak hívnak.”
40	A déli xiongnuk a kínaiak szövetségesei lesznek, az északi xiongnuk megőrzik függetlenségüket.
42	A Pártos birodalom királya - Bazapran - Kr.e. 42-ben meglátogatja Adiabene tartományt. „Nakeb Adiabene” pártos herceg, kormányzó és „Grapte Kha-rax” pártos hercegnő házassági évfordulója ünnepére. Ugyanebben az időben megerősíti a zsidó Hasmoneus-dinasztiához tartozó „Antigonosz” (Mathatias) fiát „Arisztobulo” néven Jeruzsálem királyának és szabad vallásgyakorlatot biztosít a zsidóknak.
36	Marcus Antoniust tönkreveri a pártus-avar-úz lovasság, ezúttal az úz Pacenus (Becse) vezetésével. Orodes pártus király egyik feltétele az volt, hogy a Galileaként is ismert terület Adiabene néven a Pártos Birodalomhoz tartozzon, tekintve, hogy lakosai szintén “aram” nyelvűek és a pártosokkal azonos szkíták voltak. Vallási központjukat Bit-sa-an (Beth-san)-nak nevezték, de az idegenek Scythopolis néven ismerték.(Scythopolis vászonkészítűiről volt messze földön híres, kereskedők hordták szét termékeit mindenfelé.
	Egy kínai expedíciós hadsereg legyőzi Chichi seregét és megszünteti államát;  Chichi halála.
35	Róma haditervet változtatott, és elfoglalta Moesiát, és onnan támadta Pannoniát és Transsylvániát. A baktriai és krími pártos központok irányítják az ellentámadást, megerősítve az Erdélyben települt “dák” (daha) hadakat. Pannoniát csak 44 éves háború útján tudja végleges birtokba venni Róma Kr.u. 9. évben. Dácia viszont csaknem 100 évig ellenáll.
31	Az actiumi csata. Octavianus legyőzi Antoniust, s megszerzi az egyeduralmat.
30	Róma harapófogószerűen támadja a Pártos Birodalmat. Pannonia után most a kisázsiai térből és hajóhaddal a partra szállított csapatokkal, a palesztínai parton, Joppa-nál (a mai Jaffa) szán-dékozik visszafoglalni az elvesztett területeket. Ezúttal Antonius (Cleopátra kedvese) a fővezér. De a római seregek sorsa ugyanaz lett, mint 25 évvel előbb Carhae-nál. A pártos haderő megsemmisíti Antonius légióit, és ő is ott marad holtan a csatatéren.
10	Ismét erőteljes dák támadásról hallunk: a portyázó harcosok a Duna jegén átkelve törtek be a már római provinciává szerveződő Dunántúlra, azaz Pannóniába. A Krisztus születése körüli időben a korábbi baktriai királyság területén a mindmáig rejtélyes nevű és eredetű kusánok hatalmas birodalmat hoztak létre, új kevert írással (eleinte görög abc-vel írtak, majd indiai abc-vel karósthi nyelven) önálló pénzveréssel, új vallással és király-kultusszal. A kínai források “nagy jüe-csik”-nek nevezték őket. Kiválóan megszervezett államukhoz tartozott Észak-India és Kelet-Turkesztán is. A mai ismereteink szerint a kusánok szkíta-szaka eredetű néptörzsből valók, bár az érméiken görög feliratokat alkalmaztak, azonban a királyalakok nomád öltözéket viselnek. Korezm területét is felügyeletük alá vonták, legalábbis egy időre. Az I. században mindenesetre ellenőrzésük alatt tartották a Kína-India-Róma közötti nagy selyem utat, sőt 99-ben követséget is küldtek Rómába.
	Ü Krisztus Születése előtt