Krisztus Születése után
1.század	Az alánokról először a Kr. születése utáni időkben Lukiánosz tesz említést, aki szerint az alánok a szkítákkal megegyeznek mind nyelvükben, mind fegyverzetükben mind a viseletükben, éppen csak a hajuk rövid, nem úgy, mint a szkítáké, akik hosszú hajat viselnek. 6 Pannoniában felkelés tör ki a rómaiak kiűzésére. E fel-kelést a rómaiak az ő “Pannon-háborújúknak” nevezték, a legnagyobbnak, amit Hannibál óta viseltek.
1.század	A Kr. u. I. szd-ban öt pártus részkirályság fölött uralkodtak Arszakidák. Ezek voltak: Pártia, Média, Örményország, Szkítia és Baktria. A Baktria-Indus vidéki pártus részkirályságból fejlődött ki a Kr. u. 2-3. évszázadban a Kusán birodalom. A szkítiai, azaz Pontus-Kaukázus-Káspi vidéki korábbi pártus hűbéres királyság trónján - Faustus Bizantinus szerint - a IV. szd. elején még Arszakida király ült: Sanesan - “a maszkitok és a hunok” királya, - aki az örmény király - szintén Arszakida - rokona volt.
	Plinius római történetíró (Kr. u. I. század): “A perzsák által szakának nevezett szkíta népet általában a hajdani arameusokhoz legközelebbi nemzetnek tartják.”
	Plinius római író Bajburt környékén machoron népet, Transzkaukáziában pedig saspeir népet említ. Arrianus közlése a Kr. u. I. századból: “A szkíták ... hajdan gabonaevők és szántóvetők voltak, házakban laktak és városokat bírtak ...”
12-38	II. Ardavan Párta királya.
15	I. Kadphiszész Szogdiána és Baktria egyesítésével vereséget mér a Hindukustól délre uralkodó párthus és szaka királyokra, meghódítja Kasmirt és a Kabul-darja medencéjét, a Kusán királyság határait északon Szogdiánától dél felé az Indus felső folyásáig és keleten a Pamírtól nyugat felé Parthia határáig terjeszti ki.
25	A hunok belső ellentétei kiéleződtek és Kr. u. 25-ben végleg megszakadtak az egymás közötti kapcsolatok és kettéváltak: északiakra és déliekre. A déliek behódoltak a kínaiaknak, az új chanyu Huhanye lett, aki bebetört a környező kisebb törzsek területére, majd a kínaiakhoz fordult segítségért, hogy az északi xiongnukat legyőzze, ahol egyébként a saját bátyja: Zhizhi volt a fejedelem, aki Kr. u. 36-ban szenvedte a végső nagy vereséget a kínaiaktól a Chu folyó mellett. Az északi xiongnuk megkezdték nyugatra vonulásukat. A déliek utolsó nagy vereségüket Kr. u. 91-ben szenvedték el a xianbei csapatoktól. Közben a saját déli testvéreiktől is megtámadott északiak nyugat felé vándoroltak, kivérezve, megfogyatkozva arra kényszerültek, hogy végleg feladják ősi területüket: Külső Mongóliát, és központjuk Dzsungária lett. Az északi xiongnuk (ekkor már hunok) egyesítették erőiket, lassan bekebelezték Turkesztánt. Dzsungária és az attól délre eső terület uralmuk alá tartozott, s a később érkező ujgurok, yugurok őket tartják őseiknek. Valószínűleg már Dzsungáriában kettéváltak: ismét északi és déli ágra. Az északiak, tudjuk, eljutottak először a Kaukázusig, majd Bizánc, Görögország, a Balkán volt hódító hadjáratuk útvonala, a többit már a több szerzőtől megírt és megzenésített dicső Atilla-történetből tudjuk. Az újabb déli ág: a fehér hunok, vagyis a heftaliták elfoglalták az Oxusz és a Jaxartesz – ma Amu Darja és Szir Darja folyók – közötti területet, az úgynevezett Transzoxiánát. Bekebelezték a sivatag oázisaiban megtelepült kis városállamokat, átvették azok szokásait, életmódját, s többé már nem voltak a régi nomád horda. Egyébként a görög Prokópiosz azt írta róluk, hogy a “fehér hunok” bár rokonai az Európát legyőző Atilla hunjainak, azoknál civilizáltabbak.
35	Sanatruk pártus király uralkodása.
37	Josephus Flavius két munkájában is megemlékezik az alánokról. A zsidó háború c. művében ez olvasható: “az alán nép a Tanais folyó és a Maionitisz tó között lakó szkíta néptörzs.
45-78	Vima Kadphiszész tovább folytatja a birodalom határainak kiterjesztését és támadást kezd az Indus medencéjében fekvő indo-parthus és indiai görög államok ellen. A kusán birodalom területe délen Benáreszig terjedt.
48	A hunok északi és déli részre szakadtak. A déli törzsek közvetlenül kínai fennhatóság alá kerültek, az északiak nyugat felé vonultak s birtokba vették az Orkhon, a Szelenga és a Tola folyók vidékét, a Tárim-medencét,vagyis azt a területet, amely a Turkesztán nevet kapta. Egy jeles fejedelem, Csi-csi nyugaton ismét jelentős országot hozott létre, akit azonban Kr. sz. előtti 36- ban Csen T’ang kínaihadvezér expedíciós seregével legyőzött, maga a san-jü is elesett.
50	A jazigok alföldi megtelepedéséről először Tacitus tudósít, aki az i. sz. 50. év eseményeinél úgy említi őket, mint akik már az Alföld régi lakói.
51-78	I. Valash Párta királya.
54	A Dunántúl tényleges birtokbavétele befejeződik. A rómaiak ekkor elérték a Duna vonalát északon és keleten és Dunántúl egész területe felett megszerezték a katonai és politikai uralmat. A rómaiak dunántúli védőbástyájukat mintegy négyszáz évig birtokolták s csak a hunok közeledtére adták fel 409 és 433 között.
63	A párthus és a római császár 63-ban Rhandeia-ban egyezséget kötöttek, mely szerint Arméniában ezután csak egy király uralkodik, akit a párthusok neveztek ki, de a római császárnak a személyét jóvá kell hagynia. Innen veszi kezdetét a Kaukázusban a párthus Arszakidák uralma.
68	Az első biztos értesülésünk a jazigokról a Kárpát-medencében Kr-sz. utáni 50-ból való, ekkor azonban már hosszabb ideje itt éltek. Erről az írott kútfők egyértelműen szólnak, sokszor rendkívüli katonai demonstrációkat kellett végrehajtani megfékezésükre. 68-69-ben már támadnak a szarmata jazigok, Traianus uralkodása idején pedig megjelennek a roxolánok.  Erejükre jellemző, hogy 89-ben a híres XXI Rapax legiot teljesen megsemmisítették. A jazigok és roxolánok összehangolták hadműveleteiket s így lassan az egész Tiszántúlt birtokba vették
78- 123	II. Kadphiszész utóda, Kaniska alatt a kusán birodalom eléri hatalmának tetőpontját. A kor négy nagyhatalmának egyike lesz és egy sorba kerül Rómával, Parthiával és Kínával. Kaniska hatalmát kiterjeszti és megerősíti Észak-Indiában is. Sikeres háborút folytat Parthia ellen, beavatkozik Kelet-Turkesztánba is. A Kusán Birodalom viszonylag rövid életű volt. Kaniska utódainak, Huviská-nak és Vászudévá-nak uralkodása után, akik a II. század harmadik negyedében uralkodtak, a közép- keleti antik birodalom mélységes hanyatlásnak indult. A III. században a kusáni uralkodók elvesztették indiai birtokaik jelentékeny részét és hatalmuk csupán a Kábul-Darja medencéjében maradt szilárd.
85	A dákok betörése katasztrofális következményekkel járt: a moesiai helytartó elesett, és egy teljes légió elpusztult. Domitianus (i. sz. 81-96) császár személyesen ment a dák frontra, s fontos intézkedéseket foganatosított a moesiai határvédelem átszervezésére. 86-ban újabb súlyos ütközetre került sor, s csak 88-ban sikerült Tettius Julianus parancsnoknak a dákokat leverni.
89	Az északi hunok teljes katonai veresége a kínaiaktól.
91	Az északi xiongnuk egy csoportja nyugat felé vándorol és a Tien-san hegység érintésével eljutnak a Kazak-steppéig.
99	Kusán követség látogat el Rómába.
II. század eleje	A xianbei (szienpi) törzsszövetség a mai Mongólia területén, három vezető törzsük: tuoba (topa, tabgacs), yuwen, murong.
100	A hagyomány Kaniská-nak tulajdonítja a kezdeményező szerepet a buddhista zsinat összehívásában. Ez a zsinat az északi buddhizmus dogmatikájának megfogalmazásában nagy szerepet játszott.
	A dákok ellen tervezett háború céljára helyreállítják a még Tiberius császár által készíttetett, az al-dunai Kazán-szoroson átvezető, sziklába vágott hadiutat.
101-105	Az új uralkodó, Traianus (98-117) kezdettől fogva a legerősebb ellenfél, a dák királyság felé fordult. 101-ben két oldalról támadta meg Decebal központi területét, a dák főváros, Sarmizegethusa környékét. A háborúban a rómaiak oldalán a jazigok is részt vettek, valószínűleg azért, mert Decebal terjeszkedése az ő területeik elfoglalásával is járt. Az első dák háború (101-102) nehézségeit fokozta, hogy az al-dunai roxolánok, akiken a római seregnek át kellett vágnia magát, Decebalt támogatták. A háború eredményeként Traianus megadásra kényszerítette a dák uralkodót, aki azonban még korántsem mondott le nagyhatalmi terveiről.
107	A későbbi császár, Hadrianus Pannonia Inferior helytartójaként legyőzi a Traianus császárral szembeszálló szarmata jazigokat.
105	A jazigok kárára újból terjeszkedő dák királyságot másodszor - ezúttal véglegesen - elfoglalták Traianus légiói. A hősiesen védekező dákok felmorzsolása igen súlyos harcok árán sikerült (a hadjárat részleteit a Traianus-oszlop domborművei örökítették meg), s hogy a dák törzsek egyesülését egyszer s mindenkorra megakadályozzák, Dácia provinciává való szervezését kellett választani.
135	Bar Kochba felkelése 135-ben vérfürdővel végződött és ennek következményeképpen utasították ki egy ideig a zsidókat Jeruzsálemből is. A Szentföldön a következő évszázadokban egészen az 1900-as évek elejéig nem tud a zsidóság számottevően letelepedni.
147	Kr. u. 147-ben a nagy jüecsik országából jutott el Kinába az egyik legfontosabb buddhista mű, az Amitaba szutra. A buddhizmus Huang-Ti császár (147-167-ig) udvarában a kusáni hittérítők tevékeny-ségének eredménye volt.
154-222	Az első nagy szír vallás-filozófus és tudós, Bardeszán párthus származású volt és előfutára lett a párthus főúri családból származó, ktésziphóni születésű Mani-nak.
155	A xianbei törzsek Tan Sihuaj vezetésével legyőzik a tinglingeket és a wusunokat (vuszun); a hiung-nu birodalom egykori területei az uralmuk alá kerülnek. A xianbei hegemónia a 4. század végéig tart az egykori xiongnu területen.
166	A Balti-tenger vidékéről elinduló gótok a római határok felé szorítják a markomannokat, kvádokat, cotinusokat és egyéb törzseket. Az Elba-vidéki longobárdok és obiusok Pannóniára támadnak. Megkezdődik a markomann háborúk másfél évtizedes időszaka.
166-200	Kevéssé ismert az a nagyfontosságú történeti tény, hogy a világ első keresztény állama a kaukázusi Arménia, azaz Örményország volt, amelynek egyik királya, Abgár, majd később Szanatruk (166-200) már keresztény volt, III. Tiridates (287-330) pedig 301-ben nemcsak megkeresztelkedett, hanem Megvilágosító Szent Gergely tanácsára és késztetésére, aki meggyógyította a hitetlen királyt, a ke-reszténységet államvallássá nyilvánította! Az apokrif hagyomány szerint Abgár súlyosan megbetegedett, “nem voltak képesek őt meggyógyítani. Az Üdvözítő Jézusnak egy levelet küldött, hogy jöjjön el hozzá és gyógyítsa meg. “ Tamás apostol Jézus megbízásából válaszolt a levélre és egyúttal elküldte Tádé apostol révén egy kendőn Jézus arcképét, amelyet Edessza városban őriztek. Tádé apostol hirdetni kezdte az igét Abgárnak, aki e szavakat intézte Tádéhoz: “Én hittem Jézusban és az ő Atyjában, ezért akartam seregeimet összegyűjteni és elmenni, hogy a zsidókat, akik Őt felfeszítették, megsemmisítsem. A rómaiak azonban megakadályoztak ebben.”
174	A jazigok és a roxolánok összehangolták hadműveleteiket s így lassan az egész Tiszántúlt birtokukba vették. A II. század végén a jazigok támadásai megélénkülnek. Kr. sz. utáni l74-ben 100 ezer római hadifoglyot engedtek szabadon!
179	Dácia határai mellett egész sor néppel, többek között a szarmatákkal és az asding vandálokkal folyt a küzdelem. A több fronton egyszerre viselt háború Marcus Aurelius (161-180) személyes irányítása mellett is 179-ig húzódott. Legutoljára került sor az alföldi jazig törzsekkel való békekötésre. A béketárgyalásokon kialkudott feltételekből értesülünk arról, hogy korábban a jazigok hajóztak a Dunán, amit a vesztett háború után a császár megtiltott nekik, s ezután csak meghatározott napokon kereshették fel a kijelölt határ menti vásárhelyeket. Jelentős engedmény, hogy engedélyezték számukra az Al-Dunánál élő rokon törzsekkel, a roxolánokkal való kapcsolatot Dácia helytartójának felügyelete alatt.
180	Papak lett a papi fejedelem, a Parthus király.
197	Ktésziphón Septimus Severus idején a rómaiak kezére került, a pártus fővárost harmadszor is kifosztották és felégették. De a feldúlt országban a császári sereg olyan nehéz helyzetbe került, hogy el kellett hagynia a várost. Visszavonulása során a császár, Traianus útján haladva, kétszer is ostrom alá vette - sikertelenül - Hatrát, majd visszavonult Szíriába. Caracalla idején, az V. Vologészész és IV. Artabanosz között dúló polgárháború során, melyet Róma is bátorított, a rómaiak ismét elözönlötték Mezopotámiát. A római császár meggyilkolása azonban megváltoztatta a helyzetet. IV. Artabanosz két ízben is győzelmet aratott Macrinus császár felett, és Rómával súlyos hadisarcot fizettetett. Ismét az Eufrátesz lett Irán határa, és úgy tűnt, csak idő kérdése, hogy a pártusok mikor rohanják le Szíriát. Siralmasan végződtek tehát Rómának azok a két és fél évszázadon át meg-megújuló törekvései, hogy Pártiát fennhatósága alá kényszerítse.
190-210	Szurhab-Venaszep, az első hun uralkodó neve. Az első örmény adatok “hun” határzaklatásokról szólnak és az első konkrét név, amely felbukkan, egy “Szurhab-Venaszep” nevű hun “király” neve a Kr. u. 190-210 közötti időből. Aztán felbukkan egy adat egy bizonyos “Juluf”-ról - amely egész biztosan a “Gyula” méltóságnév torz formája - aki “17 volgai nép felett uralkodik” s aki a főkirálynak, a tanhunak egyik közvetlen alárendeltje lehet. Ekkor alakulnak ki a városok kezdeményei: Itil a Volga torkolatánál, Madzar a Kuma partján, Balangyar.
215	Szinte törvényszerű, hogy az első nagy szír vallásfilozófus és tudós, Bardeszán (154-222) párthus származású volt és előfutára lett a párthus főúri családból származó, ktésziphóni születésű Mani-nak (216-276), aki a régi perzsa zoroaszter vallásból és a kereszténységből egy új vallást hozott létre, a manichaeizmust. Maní magát Zarathustra (Zoroaszter), Mózes, Buddha és Jézus utáni utolsó prófétának tartotta és úgy vélte neki kell írásban rögzítenie az igazi új vallás eszmerendszerét. E küldéstudat szerint vörös és zöld sávos kék köpenyben, magasszárú csizmában, kezében bottal, hóna alatt könyvvel járt és így is szokták ábrázolni őt. Zoroasztertől átvette a Fény, a Világosság és a Sötétség ősellentétét, mert e két ország öröktől fogva létezik. A fény teremtménye az ember, a Sötétségé a Sátán. A keresztény tanításokból teljesen elvetette a zsidó Ószövetséget, az Újszövetségből az apostolok cselekedeteit, de az evangéliumokról is azt állította: valamennyit meghamisították. Megőrizte a keresztelést és az úrvacsora szertartását, de elutasította, hogy Jézus isteni teremtmény lett volna. Hierarchiájában 12 magiszter és 72 püspök szerepelt, valamint papok és diakónusok. Mani gyorsan kihívta maga ellen a sorsot, üldözték a zsidó keresztények és a perzsa mágusok. I. Sápur még az udvarában tartotta, utódja, Bahrum azonban elfogatta, elevenen megnyúzatta, bőrét pelyvával kitömette, majd a testét kettévágatta. Tanítása a gnoszticizmust (gnószisz: ismeret) alapozta meg, amelyet a római judeo-kereszténység a legsúlyosabb eretnekségek táptalajának tekintett.
218	Caracalla császár a párthusok elleni hadjáratára jelentős katonai erőt vezényel el Pannóniából, amelyek csak Elagabalus császársága idején (218–222) térhetnek vissza eredeti, pannóniai állomáshelyükre.
220	I. Sapor Kr. u. 220-ban legyőzi csatában az utolsó parthus uralkodót, és Kr.u.224-ben magát koronáztatja meg, meg-alapítja a Sassanida dinasztiát. A vallásban felülkerekedik a sassanida budhista zoroastrizmus.
226	A parthus Arsag dinasztia bukása. Iránban a hatalom a perzsa Szaszanidákra száll át. A szasszanida Ardashir vezetésével a perzsák megölik Artabán pártus királyt és a perzsa területeken átveszik az uralmat.
235	Válságos helyzet alakul ki az illyricumi határok mentén, ezért a rómaiak pannóniai csapatokat is bevetnek a szarmaták és a szabad dákok elleni háborúban.
243	A Kr. sz. utáni 243 körül létrejött a szír kurzív írás is. A szír egyház igen jelentős térítő tevékenységet folytatott a közép-ázsiai Szogdianaban és a türkök között.
250-270	A III. szd. közepe egész Belső-Ázsiában a nagy politikai fordulatok kora. Nemcsak a Kusán Birodalom omlik össze. Ugyanekkor hanyatlik a pártus Arszakidák uralma is. De azok a III. századi politikai megrázkódtatások, amelyek két belső-ázsiai ókori birodalmat tettek tönkre, a korezmi államot nem döntik romba. Ellenkezőleg, a korezmi állam a III. szd-ban kihasználva vetélytársai gyengeségét, világhatalmi szerepre pályázik. Korezm, felszabadulva a kusán fennhatóság alól, hatalmas állammá lesz, amelynek világhatalmi igényeit tükrözi a paikuli felirat is. Ezen a korezmsáhok a kusán királyok és a római császárok között szerepelnek.
260	A 260-as évek végén a Kárpát-medence északkeleti részén, a gótok nyomában, Skandinávia felől egy újabb nagy germán nép jelent meg: a gepidák. Dácia birtoklásáért, mely ekkor már a barbár törzsek szabad prédájává lett, valahol a Keleti-Kárpátok vidékén összeütközésbe kerültek a gótokkal. A gepidák legyőzése után a gótok dáciai letelepedésének nem volt komoly akadálya, s így a tartomány feladása Aurelianus császár uralkodása alatt (271-ben) a barbároktól elözönlött terület valódi helyzetének elismerése volt.
270	A gepidák Kárpát-medencében való letelepedése kiszorította előző szállásterületeikről a vandálokat, akik 270-ben megtámadták Pannónia határait.
271	Róma kiüríti Dáciát. Csapataikat visszavonják a Duna vonala mögé, a Balkánra. Mivel a római uralom az Erdélyi-medencében csak rövid ideig tartott, történetére távolról sem rendelkezünk annyi adattal, mint Pannoniára. Annyit azonban mégis tudunk, hogy az ország utolsó független királya DeceBál volt, neve szerint Bál isten társa (Társa Bál), tehát szokásos keleti uralkodói címet viselt. Értjük a tartomány Dácia nevét is: Társ-ország. Azt is tudjuk, hogy ez az ország a római uralom alatt is megmaradt “Napországnak”, közigazgatási központja a Napisten nevét viselő Szamos folyó mentén épült Napoca (Kolozsvár) volt, első szótagjában a Nap, másodikban a Kő (ország) értelmű magyar szóval. Itt is a határok őrzése volt a fő feladat és az őrhelyeket a mocsarak közti átjárók előtt építették fel. Ezt a célt szolgálta például a legjobban ismert Sár-Misegeth-Usa, azaz Sár-Mezőket-Őrző tábor is.
275	Mani vértanu halála.
II-III.sz	Perzsa, arab és bizánci utazók és történészek a Kr. utáni II.-III. századok éveiben leírják, hogy a nagy hegyektől északra eső vidéket, a Kuban és Volga völgyétől — a MEOTIS-i mocsarakig — a scytha népek, mint törökök, hunok, ogorok, ugorok, unogurok, kutugurok, saragurok, ephtialiták, fehér-hunok, sabirok, bolgárok és egyéb népek lakták.
284	Diocletianus római császár (284-305) birodalmát két nagy részre osztotta fel: a nyugati részt Imperium Occidentale-nak, a keletit Imperium Orientale-nak nevezte el.
285	Agathangelos, II. Tiridates arszakida örmény király (285-314) titkára írja: ... és így egész Örményországban hirdeté az evangéliumot, annak egyik végétől a másik végéig, a madaghok váro-sától ... a masszagéták határszéléig, ... Assyria határvonala hosszában mindenütt, Ujsirág és Makerdán földjén ...
287-330	III. Tiridates 301-ben nemcsak megkeresztelkedett, hanem Megvilágosító Szent Gergely tanácsára és késztetésére, aki meggyógyította a hitetlen királyt, a kereszténységet államvallássá nyilvánította Örményországban.
294	A Pártos Birodalom bukása után Róma a már “Sasanida-perzsa birodalmat” is megtámadja. Valerius újra Carhae-nál ütközik meg. A csata megint római vereséggel végződik és a rómaiak történetéből tudjuk meg, hogy valójában nem a perzsák, hanem a régi Pártos Birodalom újjáéledésével, Berozamad, az Arsak nemzetség egyetlen maradéka győzi le Valeriust. Igy a Pártos Birodalom - ha rövid időre is, de - visszaállítódik a baktriai Bahl fővárossal, mert Berozamad legyőzi a sasanida-perzsa I. Saport, és csak 326-ban tudják a perzsák átvenni véglegesen az uralmat.
300	Dionysius Periegetész Kr. sz. utáni 300 táján írta: “Megmondom mind a népeket, amelyek a caspiumi tenger körül laknak, elkezdvén a nyugati részről észak felé. Elsők a szkíthák, króniumi tenger mellékét lakják a káspiumi tenger torkolatánál. Azután a hunok. “
	Az Észak- és Északnyugat-Kínában letelepített xiongnuk fellázadnak és önállósodnak.
4. század eleje	„Az öt barbár törzs tizenhat királysága”. Politikai széttagolódás Kínában, a xiongnu, xianbei, jie, qiang és di törzsek önálló államai.
	Kb. Kr. u. 300-ban a hunokon kívül más türk népek, mint pl. a mai magyarok délnyugat felé húzódtak és elfoglalták a mai Kirgiz sztyeppét, majd az Altáj és az Ural közötti területeket, főképpen a turáni síkságot.  A 700 körül író névtelen Ravennai Geográfus a Meotisz és Kubán vidékén említi Patria Onogoriát, hozzátévén, hogy ezt az adatot a IV. századi Libaniosból meríti. Tehát az onogurok a 300-as években a Meotiszban tartózkodtak. Ehhez jól illeszkedik Agathias VI. századi bizánci író közlése egy Onogur nevű kolchiszi erődről, amely az író szerint az onogurok egy hajdani vereségének emléke.
303	Nagyszabású keresztényüldözés kezdődik az egész Római Birodalomban. Ennek legismertebb pannóniai mártírjai Quirinus sisciai püspök, Ireneus sirmiumi püspök és Demetrius sirmiumi diakónus.
304	A xiongnuk Han nevű állama.
305	A szászánida királyok barbár kegyetlenséggel támadtak a keresztény örményekre és grúzokra, akik között már 305-től a keresztény hit államvallássá vált.
310	Krisztus isteni és emberi természetének vitatása Antióchiából indul ki, ahol Áriósz püspök a 310-es években kezdte hirdetni, hogy Jézus nem lehet isteni teremtmény, az Atya, a Fiú és a Szentlélek hármas egysége nem valós.
311	Liu Chong xiongnu vezér elfoglalja Lojangot (Luoyang).
313	Bizánc alapítása. Örmény Arszakida bizánci császárok:Basilius, VI. Leo, (Bíborbanszületett) Constantinos Porphi-rogenitos, II. Romanus, II. Basilius, VIII. Constantin. A keresztények üldözése Kr. sz. utáni 313-ban véget ért, a felosztási elnevezéseket azonban a keresztények is átvették. A keresztény egyházon belül kezdettől megvolt a keleti és nyugati területek közötti különbség, az az éles szembenállás azonban, amely később több felekezetre osztotta az egyetemes (katolikus) egyházat, csak a VI. század után alakult ki.
316	Liu Yuo xiongnu fejedelem elfoglalja Csangan (Chang’an) városát.
322	Rausimodus szarmata király támadta meg a Római Birodalmat, majd a támadások megismétlődtek 356-ban és 358-ban. Súlyos csapás volt a limigantes (szolga-szarmaták) felkelése 334-ben. A gótok ellen ugyan támogatták a légiók a szarmatákat, ám ez sem tudta megmenteni a szarmatákat politikai súlyuk megtartását illetően. Egy rendkívül nagy lélekszámú nép él tehát a Kárpát-medencében legalább 400 éven keresztül, akiknek nagyszámú emlékük kellett maradjon. Maradt is! A Magyar Alföld a későbbi Szerémségtől a Felső-Tisza-vidékéig zsúfolásig van szarmata temetőkkel és leletekkel. 325 A „Níceai zsinat” úgy dönt, hogy: „Jézust Istennel egylényegűnek kell tekinteni!“, így Jézus már azonos a Napistennel - a „Fény Atyával “. A zsinat jegyzőkönyvében még nincs szó a „Szent-háromságról.” Jakab edesszai szír püspök részt vett a 325. évi nikaiai (niceai) zsinaton.
325-337	Nagy Konstantin császár, aki - amikor Kr. u. 321-ben elrendelte, hogy a bíróságok zárva legyenek a „Nap Szent Ünnepén” és munkaszünetet is rendelt e napra - tulajdonképpen a júdaizmus gyökerétől távolodott el. Ugyanis Jézus születésnapját azelőtt január 6-án ünnepelte a júdai gyökerű egyházszervezet, a „Sol Invictus” napja pedig december 21, mely nap egyben a „Nutalis lnvictus”, vagyis a Nap újjászületése is. Ezzel tulajdonképpen Jézust, a „Fény Fiának” nyilvánította, anélkül, hogy ezt írásban is rögzítette volna.
327	Ketrehon hun uralkodó elesik az örményekkel vívott csatában. Az örmény király rokonaként siratja el. Arszakida volt mindkettő.
334	A szarmaták felkelése Róma ellen.
340	A szentté avatott Gergely örmény püspök nem adott semmi tiszteletet a Hun-Magyarok Jézushitének. Elindult hozzájuk a Kaukázus fölé Kr. u. 340 körül, arra a Saul rabbi szerinti ideológiára támaszkodva, hogy mindenki pogány, aki nem ezt vallja.
342	“A masszagéták királya Sanesan vala az Arszakidák nemzetségéből, mert tudnunk kell, hogy az örmények és masszagéták királyai vérrokonok, és azon egy Arszakida nemzetségből származnak. Gergely tehát a masszagéták királyának, a számos hun had fejedelmének jelenlétében hirdetni kezdé népének Krisztus evangéliumát ... 342-ben Krisztus után.” (Faustus Byzantinus: Historia Armeniae) Faustus Byzantinus ugyanezen régióban hétzmadagokat emleget: ... Sanesan egybegyűjté hunjainak nagyszámú hadait és hozzájuk csatolá a phoch, thavasbar, hétzmadag, ismach, kukár,silp, palasz, ekerszun és más népségek csapatait ...
343	Az ariánus Photinos sirmiumi püspökké választásával Pannónia a kereszténység ariánus ágához csatlakozik.
344	Szanesan hun uralkodó halála.
351	A sirmiumi zsinat eretnekké nyilvánítja és száműzi az ariánus Photinos püspököt.
358	A bizánci központú kereszténység a régi római „Legyőzhetetlen Istennek” ünnepét, a názáreti Jézus a Világ Világosságának születésnapjául törvényesíti. Tehát Gurusúny-Karácsony kozmikus tüneményét a Kr.u. 358. év óta ünnepeljük Jézus születésnapjaként.
359	I. Constantinus 359-ben hadjáratot vezetett a mai Bácska területére, hogy a szarmata belháborúba beavatkozzon. A háború után egy magas töltésről beszédet mondott a katonáinak. „Amikor a császár megjelent az emelvényen, és barátságos hangon éppen megszólítani készült, s úgy akart hozzájuk beszélni, mint a jövőben engedelmes alattvalóihoz, egyikük éktelen haragra lobbanva az emelvény felé hajította a csizmáját, és ezt kiáltotta „marha, marha”, ami náluk csatakiáltásként hangzik. Erre az egész gomolygó tömeg arrafelé tódult, és hirtelen magasba emelve a barbár zászlót, vad üvöltéssel egyenesen a császár felé rohant, aki a magasból letekintve mindenféle ide-oda futkosó tömeget látott feléje közeledni dárdákkal, kivont kardokkal, kopjákkal.” Ammianus Marcellinus Róma Története
370	Az alánok a Dontól a Fekete-tenger északi partján keresztül a Kaszpi-tengerig s az Ural hegység déli lejtőjéig, majd a Kaukázus északi előteréig terjedő síkságon, a korábban a szarmaták által lakott területen tűntek fel a Kr. sz. utáni 1-4. század között. Balambér, az ázsiai Hun birodalom királya kiterjeszti hatalmát a Fekete-tengerig. A szabir-magyar Nimród fia, Hunor (Arszakida) feleségül veszi Balambér lányát. Létrejön a Hun-Szabir Birodalom, szkíta-pártus és hun-szabir dinasztiaegyesítés. Az alánok birodalma a hunoktól elszenvedett vereség következtében három részre szakadt. A nyugatiak, akik a vandálokkal és a vizigótokkal elérték Pannóniát, majd innen 406-ban tovább vonulva a Rajnán át Galliát, Hispániát, sőt 429-ben Afrikát, idővel beolvadtak a környező lakosságba. A keletiek letelepedtek a Kaukázus lábainál, földművelést és szarvasmarha tenyésztést folytattak. Fővárosuk Magasz volt. A 10. század elején a bizánci térítőktől felvették a kereszténységet A 11. század elején államuk Derbentig és a Volga torkolatáig terjedt. Az alánok harmadik helyben maradt csoportjának csak a nyoma őrződött meg: a Krímben Kaffa 500 körüli időszakból való alán neve: Abdarda, illetve valószínűlleg rájuk utal a magyar eredetmondának az az utalása, amely a Meótisz mocsarai vidékén Dula alán fejedelem két lányának elrablásáról beszél. Máig élő leszármazottaik az oszétek.
374	Egyértelműnek látszik Marcellinus Ammianus írásaiból következtetve, hogy a hunok 373–374 körül átjutottak a Volga alsó szakaszán, Jordanes feljegyzése szerint Balamir (Balamber) törzsfőnökük vezetésével a Don folyón is. Vereséget mértek és leigázták a Terek és a Kubán folyók vidékén élő alánokat. Ezt követően a Dnyepertől nyugatra élő ostrogótokat – keleti gótokat – rohanták le. A keleti gótok többsége meg is hódolt nekik. A vizigótok – nyugati gótok – a vereségüket elkerülendő a Duna folyón átjutva menekültek nyugatra, s az akkor még egységes Római Birodalom határain belül telepedtek le.
373-374	A hunok 374 táján jöttek a Kárpát-medencébe. A Duna bal partján elterülő vidék Ister-Gamtól a Pontusig (Fekete-tenger) és aztán keletre Közép-Ázsiáig Hunnia néven volt ismeretes. A mai Dunántúl a Vág torkolatától a Dráváig húzott É-D irányú egyenes vonal határig: Valeria, a Bécsi-medence - ettől a határ-vonaltól számítva a Mura torkolatáig: Felső-Pannonia és a Dráva-Száva köze: Alsó-Pannónia nevet viselt. Ettől nyugatra - a Duna alatti területek (a mai Ausztria és Bajorország) volt Noricum. Hunnián kívül eső - említett területek mind a Nyugat-római Császárság provinciái voltak.
375	A hunok a Dnyeszter folyónál Balambér vezérlete alatt legyőzik a nyugati gót (vizigót) sereget. Maradékaik Athanarik király vezetésével hiába kérnek bebocsátást a Római Birodalomba, ezért Erdély területére húzódnak vissza. A nyugati gótok Alavivus és Fritigern vezette csoportja az Al-Dunán átkelve, a rómaiak engedélyével szövet-ségesként telepedhetett le a Balkán északi részén.
378	Urnajra, hun uralkodó, Atilla dédapja.
381	Antióchiai volt Nestor is (perzsiai születésű, 381-451), aki kimondta Mária nem Istenszülő (Theotokosz), hiszen Jézus ember volt. Ezért bizánci főpapi székéből leváltják és híveivel együtt száműzik. Így jött létre a szír-káld egyház, amely a nagy perzsa keresztény-üldözés után az V. században megerősödik, majd az örménnyel és a grúzzal együtt véglegesen leszakad a római katolikus tömbről és függetlenségét mindmáig megőrizte, noha a VII. századi arab invázió súlyosan megroppantotta a keleti egyházakat. Az első arab támadás a Kaukázusban 642-ben volt.
383-412	Uldin a hunok uralkodója.
387	Amint a Kínát a bizánci birodalommal összekötő kereskedelmi utak is mutatják, Transkaukázia jelentős szerepet játszott az ókori világban, különösen Arménia, amelynek birtoklásáért ádáz küzdelem folyt az akkori világ két nagyhatalma: Perzsia és Bizánc között. Kr. sz. utáni 387-ben felosztották maguk között a területet: a nyugati Lázia Bizánc fennhatósága alá került, míg Kardia és Albania az irániaké lett. Mivel azonban a kereszténység már Krisztus halála után másfélszáz esztendővel hatalmas területen elterjedt, a szászánida királyok barbár kegyetlenséggel támadtak a keresztény örményekre és grúzokra, akik között már 305-től a keresztény hit államvallássá vált. Különösen II. Jezdigerd perzsa nagykirály tervezte a keresztények kiirtását és a zoroasztrizmus bevezetését.
394	Uldin hun vezér (regulus) megjelenik hadaival az Al-Duna vidékén, és támadást intéz Moesia ellen.
395	A szír történeti iskola az V. században jött létre, de felhasználta a korábbi szerzőket, így mindenek előtt Bardeszánt (Bar Dajszán-t, 154-222), akit “párthus”-nak neveztek s aki Mani keresztény tanait vallotta a magáénak. Történeti művét elsősorban a későbbiek, Korenei Mózes és Barhaebreus őrizte meg. A derbenti kapu erődítményéről és a nagy 395. évi hun támadásról sokat írt Kyrillónasz, az V. századi eseményekről Karcha de-Bet-Szeloh (Karkel de Ret Slok ). A IV. században élt Szent Ephraem (306-373) már- írt a hunokról.
395	A hun előnyomulás olyan gyors folyamat, hogy Kr. u. 395-396 után a hun császári székhely 1500 km-rel nyugatabbra, a Jajk-vidékről Meotiszba kerül, a “kisebbik királynak”, a horkának a főha-diszállása pedig a mai Belgrád közelébe, a Duna partjának arra a pontjára, ahol a Morava folyó a Dunába torkollik.
399	Az Edessa-i Krónika leírja, hogy amikor a Római Birodalom kettészakadt úgy, hogy a nyugati fél székvárosa Ravenna lett és a keleti Birodalomé Bizánc lett - a hunok azonnal megszállták a Kelet-római Birodalom nyugat felé eső határait és nem engedték be a római vallás papjait. Megszállták Antiochiát, Szíriát, Mezopotámiát, Cappadociát és Armeniát. Ez a krónika “villámháborúnak” nevezi a hunoknak ezt a hadműveletét.
	Szent Jeromos így ír levelében: “A hunok zsoltárokat énekelnek és Szittyaország hidegét a hit melege tölti be”.
IV-V. század	Fehér hun vagy eftalita név alatt élnek mind a jászok, mind a besenyők valahol a Kaspi-tó délkeleti partvidékén. IV.sz. IV. századi örmény forrásokban (ill. Pliniusnál) Örményország területén újra és újra makacsul feltűnik egy madagh,hétzmadag, machor ill. gud-makar nevekkel illetett nép, amelyekben nem nehéz megsejteni a későbbi hétmagyar nevet. 400 Stephanus Byzantinus közli, hogy “A Szapeir-ok a Pontus (Fekete-tenger) vidékén lakó nép, akiknek nevét jelenleg sz betűvel ejtik.” Zakariás rétor szír nyelven fönnmaradt egyháztörté-netében pedig a Kaukázusban egymás mellett említi az onogurokat, ugorokat, szabirokat, bolgárokat, kuturgurokat, abarokat, kazárokat, saragurokat, kálizokat és eftalitákat, mint Quardusat (Theokletész) örmény püspök által az V. században megtérített népeket.
400	Uldin megverte véres csatában a gótokat a konstantinápolyi “áruló” fővezér csapataival együtt, aki a gótokkal tartott - annak ellenére, hogy a hunok szövetségben voltak a Kelet-római Birodalommal. Gainás volt a neve ennek a kelet-római generálisnak és ő is elesett a hunok elleni csatában. Ebben az időben Illyria (a mai dalmát tengerparti vidék) a vizigótok uralma alatt állt, akiknek törzsfőnökük Alarik nevet viselte. Ide jöttek sokan a gótok közül és javarészük csatlakozott a Felső-Pannoniában tanyázó ostro-gótokhoz, akiknek törzsfőnökük Radagasius volt.
401	A xiongnuk Északi Liang nevű állama.
404	A hunok arról voltak híresek, hogy mindig betartották adott szavukat. Ez különösen állt Uldin hun királyra, aki megtartotta a kötött szerződését a Kelet-római Birodalommal is. A szerződés azért történt, mert Kr.u. 404-ben a Balkánon és főleg Thrákiában történtek lázadások és kiújult egy vallásháború az “eretnek”-nek nevezett keleti keresztyének és az “ortodox-hitű” - római vallású, judai-keresztyének között. Ezt a vallásháborút az akkori alexandriai pátriárka - Theophilus (384-412) - és Chrysostom János vetélkedése okozta. A két hívő sereg között a véres küzdelem már 403 őszén megkezdődött és egyre nagyobb méreteket öltött. Legvéresebb volt a 404. évben. Arcadius kelet-római császár fordult a hunok királyához megint és igen magas összegű adófizetést ajánlott fel Uldin hun királynak annak fejében, hogy a Thrá-kiában garázdálkodó gótok ellen őt megsegítse. Uldin a 404. év őszén hatalmas sereggel jelent meg Thrákiában, 404-405. évek telén rendet teremtett és védelmet adott a keleti keresztyén hitet követő népnek. Az egyháztörténelem a thrákiai “első hun invázió” - nak nevezi Uldin király eme hadműveletét, de inkább politikai színezetűnek ismerteti ezt a hun “villámháborút”, mely kiverte a gótokat Thrákiából és megszabadította a görögöket a műveletlen, barbár gót hordától.Uldin 405 tavaszán jött vissza seregeivel a Balkánról és ugyanebben az évben a nyugat-római csapatok segítségére is ment. A Nyugat-római Birodalom megsegítésének az volt a feltétele, hogy elfoglalták az északi gótok által megszállt területeket. Vagyis a Valeria és Felső-Pannonia nevű volt római tartományokat. Igy Hunország nyugati határát kiterjesztette a mai Bajorországig. 405 Wardapet Meszróp püspök is a szír (arameus) írás mintájára alkotta meg az örmény abc-t az V. század elején. Az arameus írás első emlékei a Kr. sz. előtti 1500 tájáról ismertek, az V. századra pedig teljesen kiszorította ez a nyelv az addigi akkádot. 405 A hunok elfoglalják a későbbi Bánátot. A térség korábbi lakói – a Godegisel vezette vandálok, a hozzájuk csatlakozott szvébek és alánok, valamint a Szilézia környékéről származó siling-vandálok – a hunok elől nyugatra menekülnek, s elözönlik Gallia, majd Hispania és később Africa provinciákat. Radagaisus vezetésével a keleti gótok Itáliába vonulnak.
406	A nyugati alánok, akik a vandálokkal és a vizigótokkal elérték Pannóniát, majd innen 406-ban tovább vonulva a Rajnán át Galliát, Hispániát, sőt 429-ben Afrikát, idővel beolvadtak a környező lakosságba.
406	Atilla születése.
Augusztus 23.	Stilicho – Uldin vezetése alatt álló hun segédcsapatokkal – Fiesolénál legyőzi a keleti gótokat vezető Radagaisust. - A későbbi nyugatrómai hadvezér, Aëtius túszként él a hunoknál.
407	Uldin segít Stilicho nyugat-római főparancsnoknak Firenzénél a vandálok szétverésében.
408	Arcadius császár halálával véget ér a hun–keletrómai szövetség. Uldin megtámadja a Keletrómai Birodalmat: a hunok az Al-Duna északi partján felégetik a római ellenerődöket, elfoglalják Castra Martis (Kula) erődjét. (Uldin ezután nem szerepel többé a forrásokban.)—Alarich és Athaulf nyugati gótjai Pannóniát elhagyva Itáliára támadnak.
409	Aetius megtanulta a hunok nyelvét. Megismerte harcmodorukat és fegyvereiket és velük együtt élve igen megszerette őket. A hunok is szerették Aetiust és támogatták is, annyira, hogy tekintélyes hun sereggel látták el, amikor a 409. évben az északról Itália felé támadó gótok ellen indult. .. Stilicho ... áruló lett és Alarik gót törzsfőnökkel állt össze. Igy a rómaiak ereje szétforgácsolódott. Hadseregüket újra kellett szervezni és csak akkor tudtak valamiképpen megerősödni, amikor Stilichot elfogták és kivégezték. A legnagyobb bajuk azonban az volt, hogy a Kelet-római Császársággal is háborús viszonyban voltak.
410	Uldin hun király halála. Utána a három fia uralkodott. Oktár és Ruga a Kárpát-medencei központból az európai hadszíntéren, Mundzuk pedig Ázsiában volt a vezető. Uldin halála után a Hun Birodalmat átszervezték és Aetius megsegítésén kívül a rómaiak dolgába nem avatkoztak bele. A nyugati írók nem sokat írnak Aetius (gótok elleni) hadjáratáról, mert azt a hunok segítségével végezte. A gótok visszahúzódása azonban mutatja győzelmes eredményeit, mert Alarik gót törzsfőnök elesett az egyik csatában a 410. évben.
412	A Keletrómai Birodalom ellen vívott hun háborúkat Olympiodorosz békekövetsége zárja, aki a Don torkolatánál keresi fel Karaton hun nagykirályt.
412-433	Ruga vezetésével a hunok betörnek a Balkánra (Moesia), és a trák tartományokat dúlják. Ruga és testvére, Oktar a hunok vezetői.
415-416	A gótok kirabolják Dél- és Nyugat-Itáliát és a 411. évben észak felé húzódnak. Törzsfőnökük Alarik fia - Athaulf - lett, aki törzseit a mai Franciaország területére viszi és innen átkelnek a Pireneusokon és a 414-15. években a mai Spanyolországba érkeztek. Aetius visszatér a hun király udvarába és a történetírók úgy mondják, hogy a Kr.u. 415. évben a hun királynál van.
418	Orosius arról emlékezik meg, hogy “Hunok töltik meg a nyugati és keleti templomokat”.
420	Heftál a fehér hunok királya, elfoglalják Baktriát, Perzsiát, Indiát - sahan sahi, felesége Khatun. A perzsák erősen sanyargatták a Pártos Birodalomból ott maradt hun népeket és ezek ázsiai testvéreiktől kértek segítséget. Az ázsiai hunok seregei - Mundzuk rendeletére - lerohanják Perzsiát és elfoglalják. A perzsák II. Theodosiustól kérnek se-gítséget, akivel szövetségi viszonyban voltak. Theodosius intézkedéseit azonban megelőzik a kárpát-medencei hun birodalmi székhely uralkodói - Oktár és Ruga - akiknek csapatai a 422. évben megszállják egész Thrákiát és megteremtik a kapcsolatot a Perzsiát elfoglalt hun véreikkel.
422	Bizánc 422-től adót fizet a hunoknak.
424	Ruga a hun birodalom székhelyét a Dontól a Tisza vidékére helyezi át. Ruga békét köt a Keletrómai Birodalommal. A békéért a birodalom évi 350 font aranyat fizet a hunoknak.
425	A fehér hunok átlépték az Oxust /Amu-Darja/, elfoglalták előbb Kashgáriát, majd Szogdiát, s Baktria meghódítására törekedtek. Baktria egy része ekkor Perzsiához tartozott, ahol az erőskezű Szászanida dinasztia uralkodott. Egyesítették csapataikat az Oxusz mellett, legyőzték a jüecsiket és elfoglalták Baktriát. Firdauszi perzsa író említi őket; szinte összes nevükön – heftalita, eftalita, naftalita, haytal – hívja a törzset, de az egyszerűség kedvéért általában turkoknak nevezi a fehér hunokat. 425-ben egyesítették csapataikat az Oxusz mellett, legyőzték a jüecsiket és elfoglalták Baktriát. Ellenfeleik bátor és kegyetlen lovasoknak írták le őket, akik halálos taktikával győzték le ellenségeiket.
426	Aëtius a zsoldjába fogadott hun segédcsapatokkal felmenti a vizigótoktól ostromlott Arelate (Arles) városát.
427	A ravennai udvarban kikiáltják Rómának Konstantinápolytól való függetlenségét és egy magas rangú katonát választanak meg nyugat-római császárnak. Ennek a nevét a történetírók csak “János”- nak mondják. A keleti császárság csapatai megtámadják Ravennát és megint testvérharc van a rómaiak között. Ez a “János császár” Aetiustól kér segítséget, aki meg is indul Ravennához 60.000 hun harcossal. Azonban közben a kelet-római csapatok elfoglalták Ravennát és kivégezték János császárt. Miután a gótok a mai Franciaország területéről megint a római provinciák ellen indultak, Aetius ezzel a nagy sereggel a gótok ellen fordult. Visszaverte támadásukat, melyet Pannonia ellen intéztek és 427-ben tért vissza a hun sereggel Hunországba. ... Ruga, a hunok királya és a ravennai központú, Nyugat-római Császárság “magister militum” címet ad neki. Erre a nyugat-római birodalmi határozatra két okból volt szüksége a ravennai udvarnak: egyrészt, hogy ne kelljen nekik írásban elismerni a Hun Királyságot, és másrészt, hogy a hun királynak fizetett hatalmas összegű szövetségi, évi adónak a fizetésére valamilyen törvényes jogcímük is legyen.
	Az eftaliták első betörése Chorászánba 427-re esik. Ellenük vívta szívós harcát V. Barahrán (“Bahrám Gúr”, 420-438) és II. Jezdegerd (438-457). V. Barahrán Merv mellett tönkreverte az eftalitákat, megölte királyukat. II. Jezdegerdnek még szintén sikerült feltartóztatnia az eftaliták nyomását és megőrizte a kelet-chorászáni és tochárisztáni birtokait. 457-ben bekövetkezett halála után azonban az eftaliták, élükön Ashunvár nevű királyukkal meghódították Csagá-niját, Badachsánt, Balchot, Tochárisztánt és Gardzsisztánt.
430	Ruga testvére, Oktar sikertelen hadjáratot indít a bur-gundok ellen, s a hadjárat közben meghal.
	A hunok 430 körül megindultak Behram Gór (420–438) szászanida uralkodó seregei ellen. Az első csatát Herát városánál vívták, ezt indiai források Badhagíznek említik, s később a fehér hunok egyik központja lett (ma Afganisztán területén van). Ezt a csatát Behram Gór megnyerte, ezt a tényt Firdauszin kívül Tabari arab író is megemlíti: “Behram egyik hun király ellen viselt háborújában a hun fejedelem feleségét, a katunt foglyul ejtette, és mint hadifoglyot az azergushapi nagy tűztemplomba küldte templomi szolgálattételre.”
431	A Kr. u. 431-ben megtartott „Ephezusi zsinat”-ot nevezhetjük az első „reformációnak” ebben az erősen zsidógyökerű ortodoxiában, mely Irenaeusi alapokon nyugodott. Ugyanis ez az „ephezusi zsinat” szavazza meg Máriának az „ISIS”-i titulust, így: „ISTENANYA”.  A zsinat tagjai, akik így szavaztak, nagyon jól tudták azt, hogy: ”ISIS” az egyiptomi „fény-vallás” szentháromságába tartozott, mely:„OSIRIS” = Fény-Atya, „lSIS” = Fény Szűze”, és „HORUS” = Fény fia összetételben volt az ,,ISTENl EGYSÉGE”, vagy „EGYISTENE”. (OSIR = Ős-Úr = Öregisten, ISAS = Ős-Asszony, HOR = kor-gor-gyor-gyer(mek))A „niceai zsinat” Jézusra vonatkozó döntése, az ephezusi megállapítással, az „Isis”-i lényeg-nek Máriára való átruházásával, Mária is egylényegű lett az Atyával, amiként Isis is egylényegű volt Osirissel.
433	A ravennai udvar elmozdítja állásából Aetiust, mint legfőbb római parancsnokot. Aetius Rugához menekül, aki hatalmas hun sereggel látja el és helyezi vissza méltóságába. Ugyanebben az évben meghal Ruga. Aëtius a nyugat-római kormányzat nevében Pannonia Prima és Valeria tartományokat átadja a hunoknak.
434-445	A hunok támadást indítanak a Kelet-Római Birodalom ellen, amely Ruga halála miatt félbeszakad. Ruga utódai testvére, Mundzsuk fiai, Bleda és Attila.
434-447	A hunok pusztítják a Keletrómai Birodalom balkáni területeit, Konstantinápoly adófizetéssel menekül meg az ostromtól.
435	Bleda és öccse, Attila a hunok számára előnyös békét köt a kelet-rómaiakkal Castra Constantia erődjénél a Duna bal parti Margusnál (Orašje Dubravica). A keletrómai követség vezetője Plinthas. A hunok évi 700 font arany tributumot kapnak, és a nyilvános piacokon a kelet-rómaiakkal egyenlő jogokat élveznek. A menekülteket ki kell adni a hunoknak, a római hadifoglyok 8 solidusért válthatók ki.
435	Zakariás rhétor (VI. század) a krónikáját 436-től írta 491-ig s ő az, aki eléggé egyértelműen szól a hunok kereszténységéről, a szabirokról, az alánokról, az avarokról, a heftalitákról.
436	Aëtius hun segédcsapatokkal győzelmet arat a Gunda-kar vezette burgundok felett, és feldúlja Worms várát és városát. E támadás emlékét őrzi a Niebelung-ének.
440	Bleda sikeres hadjáratot vezet a kelet-rómaiak ellen. Ahunok elfoglalják Viminacium (Kostolac), Margus (Orašje Dubra-vica) és Singidunum (Belgrád) városokat.
441	A római és nyugati történetírók csak azokkal a hun hadjáratokkal foglalkoznak, amelyek az ő területükön zajlottak le, de pl. meg sem említik azt a hadjáratot, amit a hunok 441-ben indítottak Perzsia ellen, és a keleti kútfők “első perzsiai” hadjáratnak neveznek. Atilla vezérkara irányította, de ő személyesen nem volt ott, hanem az akazir és kaukázusi hun seregekkel végeztette. A perzsiai hadjárat elindításának oka: a Pártos Birodalom bukása után vagyunk kb. 150 esztendővel és a pártosnak nevezett - de szintén hun nép - leszármazottai visszamaradtak az ősi területen, mely most perzsa fenn-hatóság alatt volt. Az Eufrátesztől keletre - a kis Persi provincia kivételével - csaknem az Indusig hun eredetű nép szenvedte el - a nagyon sokszor kegyetlen - perzsa uralom még kegyetlenebb rendelkezéseit, melyek főleg vallási szempontból voltak elviselhetetlenek. Ugyanis a Sasanida (perzsa) uralkodóház államvallássá tette a zoroastrianizmust. A pártosok birodalmában keletkezett Péter-i keresztyén egyház főpapját, Manit Kr.u. 275-ben a perzsák kivégzik. Ettől az időtől kezdve a Perzsiában lakó hunvérű nép, mely a Közép-Ázsiában működő hun püspökségektől várta a segítséget és azért nem tért át zoroasteri hitre, mert a Péter-i Jézushit, nemzeti vallása, állandóan háborgatva volt a perzsáktól. A népességi helyzet ugyanis az abban az időben, hogy a nagyobb számú és nem perzsa lakosság kénytelen volt elszenvedni a kisebb számú - de uralmon lévő - perzsa nép és államhatalom üldözéseit, mely a másik fajú és másik vallású nép pusztítására törekedett.
441	Attila, a hunok, masszagéták és dákok királya elfoglalja Sirmiumot, ezzel Pannonia Secunda is birodalmának része lesz.
441-442	Bleda és Attila közös hadjárata a Keletrómai Birodalom ellen.
443	A hunok és a keletrómaiak békét kötnek. A kelet-rómaiak által fizetett tributum évi 2100 fontra emelkedik, és 6000 font aranyat kell fizetni az elmaradt tributumokért. A keletrómai hadi-foglyokat 12 solidusért lehet kiváltani, és minden hun területről elmenekült személyt vissza kell küldeniük.
445	Bleda halála.
447	Földrengés Konstantinápolyban. A theodosiusi falak leomlásának hírére Atilla a Keletrómai Birodalom ellen vonul, és csatát vív az Utus (Vit) folyónál. A hunok megszállják Dacia Ripensis és Moesia Prima tartományokat. A hadjáratban részt vesznek a keleti gótok Valamir és a gepidák Ardarich király vezetése alatt.
449	Maximinus és Priszkosz rétor keletrómai követséget vezet a hunokhoz. Priszkosz éles szemű leírása a legbővebb forrás a hunokról és Attila környezetéről. Vigila görög tolmács a keletrómaiak felbujtására merényletet tervez Attila ellen, amelyet a szkír Edika, a testőrség parancsnoka leplez le.
450	Egise a Kr. sz. utáni 450-es években azt írja, hogy az Elő-Kaukázus vidékén a hajlandurok laktak, akik ekkor még nem vesztették el a kapcsolataikat a közép ázsiai kusánokkal vagy fehér hunokkal, azaz a heftalitákkal (hioniták vagy kidarita hunok) és Csór országán keresztül vonultak dél felé II. Jezdigerd (Jazdagird, 438-449) uralkodása idején.
450	Pharb-i Lázár örmény író világosan megírja, hogy Avarország 450 körül Hyrkánia tőszomszédságában volt: “Izdegard országlásának 16-ik évében temérdek hadi erővel táborba szállt a chusok ellen; Örményország egyházi és világi nagyjait rabszíjra fűzve, Hyrkánián és Abarországon keresztül mindenütt magával hurcol-tatván ... szemlét tartván az általa kitűzött helyen Abarországban örmény, ibér, albán és más hadak felett. ...” Procopios a VI. században még Hyrkániában jelzi az eftalita fehér hunokat. Pharb-i Lázár szerint 450 körül ugyanitt terült el Abarország.
450-490	Zakariás rétor VI. századi egyháztörténetíró közlése, aki 450 és 491 között a Kaukázusban együtt említ tizenhárom népet; köztük kazárokat, avarokat, bolgárokat, szabirokat, onogurokat, ugorokat és eftalitákat.
	Attilát törekvései (Honoriát, III. Valentinianus nyugat-római császár [425– 455] nővérét követeli feleségül) szembeállítják Aëtiusszal, a hunok korábbi szövetségesével, ezért Atilla Gallia ellen vonul. Április 7-éna hun király serege elfoglalja Metzet, s eljut a vizigót (nyugati gót) királyság határáig. Aureliani (Orleans) városát I. Theoderich vizigót király seregei és Aëtius csapatai felmentik, Attila meghátrál. Június 20-a mauriacumi vagy catalaunumi csata napja. (Troyes közelében). Attila hun seregében keleti gótok, gepidák, rugiak, szkírek, herulok, szvébek, thüringek és szarmaták, Aëtius és I. Theoderich seregében nyugati gótok, frankok, burgundok, szászok, alánok harcolnak. I. Theoderich elesik a csatában, de a hunok nem tudnak győzni. A szemben álló felek másnap a harc folytatása nélkül elhagyják a harcmezőt.
451	A perzsák ellen fellázadt Wardan Mamikonjan, akit a hunok is segítettek, 451. június 2-án így szólt katonáihoz: “Aki hisz az értünk élő Krisztusban, azt a hite, mint valami ruha védelmezi, amelyet épp oly kevéssé lehet tőlük elvenni, mint a bőrük színét!”
454	Tavasz–nyár folyamán Atilla hadjáratot vezet Itáliába. A hunok elfoglalják Aquileát, Veronát, Bergamót és Milánót, valamint harc nélkül beveszik Paviát. A hun sereget éhínség és járvány pusztítja, ezért zsákmánnyal megrakva visszaindul. Atilla a Mincio folyónál találkozik I. Leó pápával és fegyverszünetet köt.
	Atilla agyvérzésben meghal, utóda legidősebb fia, Ellák. Ardarich gepida király vezetésével hunellenes szövetség jön létre.
	Az azonosítatlan Nedao folyó menti csata (Szerémség?). Atilla fiainak a keleti gótok által támogatott serege vereséget szenved a hunok ellen felkelt, Ardarich gepida király által vezetett, számtalan népből álló (rugiak, szvébek, szkírek, szarmaták) seregtől. Ellák, Atilla legidősebb fia és utóda a csatában elesik, a hunok különálló egységei a Fekete-tenger melletti pontusi sztyeppékre húzódnak vissza.
455	Az első Indiát ért hun támadás 455-ben történt, amikor Szkanda Gupta még legyőzte őket. Valójában a fehér hunok két időpontban indítottak inváziót India ellen, az elsőt 455-ben. Ekkor Észak- és Nyugat-Indiában és India középső részén is a késői Gupta királyok uralkodtak, akik közül nem mindegyikük volt olyan erős, tehetséges uralkodó, mint elődeik. Kumaragupta is ilyennek számított, Ő uralkodott a hunok 455-ös betörése idején; Pandzsábban az első csatában vereséget szenvedett. Azonban fia, Szkandagupta, aki ekkor még koronaherceg, tehetséges hadvezér volt. Országa belső viszálytól sem mentes: apja főparancsnoka: Pusjamitra hatalomra tört, s a fiatal hercegnek minden erejét össze kellett szednie, hogy legyőzze. A győzelem után tudta meg, hogy országát északról a hunok inváziója fenyegeti, ezek nyilván kihasználták az indiai belviszályt. Szkandagupta összeszedte hadseregét, ekkor még visszaverte a hunokat, helyreállította a Gupta dinasztia hatalmát. A veszély elmúltával Szkanda anyjához rohant Ajodhjabeli palotájukba, hogy értesítse őt a győzelemről, de már könnyező özvegyként találta otthon anyját. Míg Szkanda harcolt, idős apja, Kumaragupta meghalt. Így Szkanda lett a király. Ez 455-ben történt.
	Avitus nyugatrómai császár hadjáratot indít Nyugat-Pannónia visszaszerzésére, de csak átmeneti sikereket ér el Saviában és Pannonia Prima déli részén (Savaria?). — A gepidák benyomulnak a későbbi Erdély területére.
456	A keleti gótok Markianosz keletrómai császár (450–457) szövetségeseként Valamir főkirály vezetésével megszállják Pannóniát a Balaton és a Szerémség között. Az újabb gót betelepülés fokozatosan eltünteti a római uralom utolsó nyomait is. Szeptember 7-én éjszaka Egy nagy erejű földrengés romba dönti Savariát.
457	A római birodalom bukása után egy ideig Nyugat- Európában az ún. germán kliens-királyságok léteztek: a spanyol földön a vandál és a gót királyság, Itáliában Ravenna székhellyel Teoderich gót királysága, dél-francia földön Gundobad és Sigismundus burgund állama, az ókori Galliában pedig a frankok királysága. Childerik (457-481) és fia, Chlodvig (481-511),
	Atilla fiai, Dengitzik és Ernak első támadása a pannóniai keleti gótok ellen. A támadást Valamir keleti gót főkirály visszaveri. A hunok visszaköltöztek a Pontus fölé és a Maeotis környékére, ott összetalálkoztak az onogurokkal, akik éppen 457 tájban költöztek oda a Volga-Ural közéről.
5.század	Az V. században élt örmény történetíró, Égise, saját szemével látta a derbenti erődöt, amelyet a perzsa és az örmény csapatok megoltalmaztak a hunoktól. Azt írja, hogy II. Jezdigerd király a “hunok földjének a határán” felépített egy erődöt, ahová tízezer perzsa lovast helyezett. Itt beszél a hajlandurok népéről, akik - amint később majd látni fogjuk - azonosak az onogurokkal, akiktől a hungurus nevünk származik!
457–474	Behram Gór unokája Firoz először jó viszonyban volt a heftalitákkal. Fivére trónkövetelőként lépett föl, ekkor Firoz a hunok-hoz fordult segítségért, akik mellé álltak. Firoz legyőzte testvérét és király lett. Később azonban – valószínüleg nem teljesítette a támogatásért ígért ellenértéket – megromlott a viszonya a fehér hunokkal. Ez odavezetett, hogy Firoz megtámadta a hunokat, akik legyőzték és a csatában Firoz is meghalt. Így a hunok egy időre vazallusaikká tették a szászanidákat. A győzelem olyan hatalomhoz juttatta a heftalitákat, hogy a már korábban elfoglalt Baktrián keresztül, Gandhárát is lerohanva, India ellen vonultak.
457-511	Childerik (457-481) és fia, Chlodvig (481-511), illetve utódai azonban legyőzték az alemannokat, a gótokat, majd a burgun-dokat (534), s így létrehoztak egy erős frank királyságot, amely 496 óta már keresztény volt.
457	“Hunnia elérhetetlen volt a rómaiak számára a 457. évben”. Jordanes
458	A hivatalos történettudomány az V. században nyugatra vonuló avarokat a Kína északi határvidékéről származó zsuan-zsuan néppel azonosítja. Ezen azonosítás célja a Nyugat-Szibérián keresztüli útvonal tartani tudása, indoka pedig a zsuan-zsuanoknak a 458-ban a kínaiaktól elszenvedett vereséget követő állítólagos fejvesztett menekülése nyugati irányban. Ennek azonban semmi történeti alapja sincs. Ligeti Lajos írja: “Téves, hogy 458-ban a zsuan-zsuanokat a kínaiak annyira megverik, hogy azok hazájukba nem mernek visszatérni. Visszatérnek, és 552-ig zavartalanul ott is maradnak...” Ha viszont nincs szó nagymérvű vereségről, akkor arról sem lehet, hogy ijedtükben elfutnak az Uralig, aztán vissza, csupán hogy egy sor népet Szibériából Európába szorítsanak.
459	Dengitzik és Ernak újabb támadást indít a pannóniai keleti gótok ellen. A dél-Kaspi régióból viszont már a 460-as években is indultak ki nagyobb népmozgások, amint azokról Priszkosz rétor be is számol (az avarok erről a területről kiindulva űzik maguk előtt a szabirokat és onogurokat)
463	Priszkosz rhaetor - aki nemcsak Atilla nyugati udvarában járt, hanem a Káspi-környéki hun birodalom székhelyén is - említi a szabir nevet, mint a hunok egy nagy csoportját. “a szaragurok, ugorok és onogurok követeket küldtek a kelet-rómaiakhoz. Ezek a népek csatát vívtak a szabirokkal, akik elűzték őket ősi lakóhelyükről, a szabirokat pedig az avarok szorították ki, ezeket pedig azok a népek kényszeritették vándorlásra, amelyek az Óceán partján laknak. “ A hivatalos tanítással ellentétben a szabirok 463 körül egyáltalán nem Nyugat-Szibériából törtek be Kelet-Európába, mert már jóval korábban a Kaukázus vidékén laktak. Az avarok csak a Káspi-tó déli oldalán vonulhattak s így szorították a szabirokat és onogurokat a Kaukázuson keresztül Délkelet-Európába.
467	Atilla fia, Dengitzik átkel a Dunán, de hun seregét Bassianae (Petrovci) városánál a keleti gótok legyőzik. Később Dengitzik elesik a keletrómaiakkal vívott csatában.
468	Kungkhasz, a belső-ázsiai kidarita hunok királya, a bizánci források szerint, 468-ban háborút indított a szaszanidák ellen, s az iráni sahtól, Péroz-tól vereséget szenvedett.
V.század	A szabirok megjelennek a Kaukázus-Volga-Don háromszögben.
469	Jelek, Atilla fia elesik egy, az Anagastes kelet-római katonai parancsnok elleni hadjárat alkalmával. Levágott fejét Konstantinápolyba küldik.	Térkép
476	Augusztus 28: Odoaker germán király megfosztja trónjától Romulus Augustulust, az utolsó nyugatrómai császárt. Ezzel megszűnik a Nyugatrómai Birodalom.
479	A fehér hunok (heftaliták) királya - Asunvár - legyőzi a sassanida-perzsákat, akik évi hadisarcot fizetnek az őket legyőző fehér hunoknak. Száz évvel később a Kárpát-medence ura az ugyancsak fehér-hun Baján nagykirályunk, akinek Bizánc fizet békeadót.	Térkép
484	Atilla halála után a súlypont Keleten, a heftalita hunok-nál van. Ezek győzik le a Sassanida-Perzsiát 484-ben Peroz (459-484) királysága alatt. Az ő utódja Kavad (488-531), aki a heftalitáknál nevelkedett és az ő segítségükkel került a trónra. Kavad a hun seregek támogatásával támadja a rómaiakat.
484	Toramána, aki tegin, azaz hadvezér alkirály volt, feltehetően 484-től 515-ig uralkodott és meghódította a Pandzsábot (a mai pakisztáni és indiai részt), Kásmírt, eljutott egészen a Gangesz síkságig, sőt attól délebbre, és nyugaton – India középső részéig – bekebelezte azt a területet, amelyet sokáig Huna Mandalának, azaz Hun Köz-pontnak neveznek majd, vagyis Malvát.
486	Edikon, Atilla unokatestvére, ennek fia Odoaker, a császárság utáni Róma első királya. Egy hun Róma trónján 14 évig. VI.század A VI. századi világ nagyhatalmai voltak: Kína, Irán, Bizánc, a frank királyság, a fehér hunok (vagy heftaliták) közép-ázsiai és indiai birodalma és a VI. század derekától a türkök hatalmas országa, valamint az avarok, de nem szerepelt még ekkor Kazária! A római birodalom bukása után egy ideig Nyugat-Európában az ún. germán kliens-királyságok léteztek: a spanyol földön a vandál és a gót királyság, Itáliában Ravenna székhellyel Teoderich gót királysága, dél-francia földön Gundobad és Sigismundus burgund állama, az ókori Galliában pedig a frankok királysága. Childerik (457-481) és fia, Chlodvig (481-511), illetve utódai azonban csakhamar legyőzték az alemannokat, a gótokat, majd a burgundokat (534), s így létrehoztak egy erős frank királyságot, amely 496 óta már keresztény volt. De Itália felé a frankok nem tudtak terjeszkedni, mert arra Bizánc tette rá a kezét, a rendkívül erélyes I. Justinianus (527-565) uralkodása idején. 536-ban elfoglalják Rómát, majd a VI. század utolsó harmadában, a későbbi Lombardia kivételével, Itália bizánci provinciává válik. Bizáncnak óriási hajóhada volt, de szárazföldön is védte magát, kiépítve egy védővonalat a Duna mentén (limes) Belgrádtól (Singidunum) a torkolat-vidékig, 6-10 km-nyi távolságra elhelyezve egy-egy kisebb erődítményt (Prokópiósz 110-et említ!), a fővárost nagy fal oltalmazta, ugyanakkor a császári udvar igyekezett a perzsákkal békében maradni. A szászánida uralkodóház (226-651) tehetséges nagykirályai, - kivált I. Huszrau Anosirván (531-579) és utódai, - azonban hamarosan háborúba keveredtek Bizánccal (528-532), elsősorban a Kaukázus birtoklásáért. Itália földje azonban jóideig Bizáncé maradt, a pápák is engedelmesen szolgálták a császárt.
488-531	Kürosz apját, Kavádot 498-89-ben a hatalmuk tető-pontján lévő hunok ültették Irán trónjára.
491	Zakariás rétor közlése szerint - amit Procopius egyéb adatai is megerősítenek “Ambazuk” a hunok királya a Volga-Don térben 491-ig uralkodott és utána egy “Khabad”, vagy Chabad (Csaba) nevű király következett 491-tőI 514-ig.
496	A szkíták 496 táján támadták meg Kherszonészoszt, majd nyomultak dél fe lé, Thrákia felé
496	Tuman kagán kök-türk birodalmat alapít. Másfél évszá-zados fennállása alatt döntő változásokat idéz elő Európában. Előbb az avarokat mozdítja meg, majd Irnik Onogur birodalmát vetik ural-muk alá fél évszázadra. Ez a támadás az, amely az Észak-Káspi tér szabirjait újra a Kaukázus mögé kényszeríti és ott a népesség felduzzad.
496	Childerik (457-481) és fia, Chlodvig (481-511), illetve utódai legyőzték az alemannokat, a gótokat, majd a burgundokat (534), s ígylétrehoztak egy erős frank királyságot, amely 496 óta már keresztény volt.
497	Perzsiában Kavádot 497-ben a felkelő nemesség megfosztotta trónjától. Kavád erre az eftalitákhoz menekült és az ő segítségükkel tért vissza trónjára. A mazdakita politika folytatása azonban már lehetetlenné vált. Kavád, valamint fia és uralkodótársa Choszrov Anusirván, aki később utóda is lett, megegyezésre jutott az arisztokráciával, kegyetlenül leszámolt a mazdakitákkai és egész sereg politikai reformot valósított meg.
499	Tráciát pusztítják a bolgárok. Ez az első említés róluk. Számunkra az a legfontosabb, hogy a bulgárok az V. és a VI. században már a Fekete-tenger északi övezetében laktak, nyilván együtt a hunokkal s onnan vezettek hadjáratokat a Balkánra. Anianus Sirakaci a VII. század elején nagy tömegű kaukázusi bulgárról beszél. Ugyanebben az időben az úzokat a kök-türk invázió a Jajk folyó vidékére löki. Isztemi (Dizabul) kök-türk kagán felveszi a tanhu címet. Nyelvüket az Orkhon-vidéki feliratok őrizték meg, és ez nagyban egyezik a boghazközi okmányok és a nagyszentmiklósi kincs feliratainak nyelvével.
VI.század	VI. században a Kaukázusban a szaber nevű unn nép egy nyugati törzsének egyik királya Muagyer volt (Teofanész ill. Menandrosz)
506	A Kaukázus vidéke volt ekkor, a VI. században a Bizánc elleni támadások egyik központja, elsősorban a szabirok révén, akik 506 körül már kivívták a hegemóniát a Volga vidékén is. Ez igen fontos körülmény két okból. Egyrészt, mert a kazárok - csaknem bizonyosan -a szabirokkal jórészt azonosak, másrészt a magyarok ősi neve a szabir-szavárd volt.
5-6.század	A Kászpi-tó szintje a Kr. sz. utáni V-VI. században leg-alább 4 m-rel alacsonyabb volt, mint az újkorban. Ez pontosan megfigyelhető volt Derbentnél, ahol a Maszudi (943-947) által is leírt kapu szárnyai és a hatalmas vaslánc-torlasz később a víz alá került, mivel a védmű 300 m hosszan húzódott kelet (a víz) felé. A Kászpi-tó vízszintjének ilyen nagymérvű változásai, ingadozásai szoros összefüggésben voltak a kazár nép sorsával. Valószínűleg a Kászpi-tenger XIV. századi igen magas vízállása semmisítette meg a régészeti emlékek (Itil és környéke) nagy részét a Volga deltájában, amely - a vizsgálatok szerint a II-III. században alakult ki. Azért húzódtak észak felé a kazárok, mert a delta-vidék rendkívül termékeny volt.
	Az alánok országa a Kaukázusban, ahol közel fél esztendeig Julianus barát is tartózkodott a XIII. században, a VI. századtól már biztosan igazi állandó területű állam volt, városokkal, várakkal erődökkel, templomokkal és temetőkkel. A kaukázusi Alania keresztény királyság volt, keleti szomszédai a csecsen-ingusok, nyugati szomszédai az abházok, északnyugati szomszédai a kabard - adügék. Alánia lakói között kereshetjük a szabir-magyarokat is. Az alán jövevényszavak a magyar nyelvben többeket régen is, ma is arra sarkalltak, sarkallnak, hogy újra és újra megvizsgálják: helyes-e az oszét nyelvet, amely a korezmi és a szogd iráni nyelvek legközelebbi rokona, minden további nélkül azonosítani az alánnal.
	Az V. század végén Tóramána, az egyik eftalita vezér, Közép-Indiában meghódította Málava területét. Fia, Mihirakula, aki 510-ben lépett trónra, Pendzsáb-ban Szákala városát tette meg szék-helyévé. Az eftaliták indiai ága félig önálló államot alkotott, amely bizonyos fokig az eftaliták fő uralkodóitól függött, akiknek székhelye Buchara közelében, Peikend-ben volt.
510	Mari Amu manikeista hittérítő útja az avarokhoz.
514	Mikor a hun Ogurd Kr. u. 514-ben apja örökébe lépett, bizánci papokat hívott birodalmába, akiknek térítő munkájukban minden támogatást megadott, annyival is inkább, mert a birodalom Irnik óta Bizánccal barátságos viszonyban volt. Ogurd térítési politikája tragikusan végződött. Hogy a térítés műve sikertelennek bizonyult, annak magyarázata “részben a bizánci körülményekben keresendő. A “homousion” és “homoiusion” körüli hosszú és szenvedélyes harcok után Bizánc is “monophysitává” vált Athanasius császár uralkodása idején, és az Ogurd által behívott térítő papok monophysiták voltak. Mikor azonban 518-ban Justinus trónra került s a monophysitizmust elvetve Bizánc visszaállította az orthodox keresztény tanítást, az Onogoriába érkező újabb térítő papok csúnya marakodásba kezdtek a “monophysitákkal” és a keresztény tanítás gyorsan hitelét vesztette az ősei hitéhez amúgy is ragaszkodó hun, szabir, ogur, bolgár lakosság körében. Mikor aztán Ogurd elrendelte az ősök szellemeit jelképező kis arany és ezüst házi szobrocskák elkobzását és beolvasztását, nyílt ellenállás tört ki, amelynek igen tekintélyes vezére támadt a király öccsének, Muagyernek személyében. A fegyveres összecsapásban Ogurd is életét vesztette és ezzel Muagyer lett a birodalom fejévé, Kr. u. 518-tan, aki a bizánci papokat hazakergette. A bizánci klérusnak azonban roppant nagy politikai befolyása volt ebben a korban, amikor a vallás és egyház a politikai élet középpontjában állt Bizáncban, és retorzióképpen különböző intézkedéseket léptettek életbe Muagyer ellen, amire ez, az eddigi barátságos viszonyt felborítva, Bizánc ellen fordult és fegyveresen kezdte zaklatni a birodalom krimi birtokait, sőt, a Bizánccal hadilábon álló perzsákkal lépett szövetségre.
515	Johannes Malalasz is azt írja, hogy a szabirok hunok és a Kászpi-kapu fölött laktak 515 táján. Ő meséli el a szabir Boa királynő haditetteit is, akinek százezer fős hadserege szállt szembe a bizánciakkal. Theophanész ugyancsak elmeséli a hun-szabirok legendás király-nőjének históriáját, aki férjével, Balachhal együtt harcolt. A XI. századi Kedrénosz elismétli jól-rosszul a fenti adatokat. Tehát a Kr. sz. utáni VI. század elejétől már vitathatatlan adatunk van a magyar népnévre, mégpedig két esemény kapcsán is. Az egyik Muager-Magyar neve, a másik Matzaron erőd neve.
515	Mihira-gula  a fehér hunok királya.
518	Szabirok (hunok) a Kubánnál, királyuk neve Muagerisz (Menander, 518.).
520	Mari Amu manicheus térítő útinaplójában 520 körül azt írta, hogy Khorászán egy nagy határfolyóján (ami csak az Oxus lehet) túl terül el Abarváhr, azaz Abarország. Ez a terület pedig éppen a fehér hunok akkori szállásterülete
523	Zakariás rhétor elmeséli, hogy 523 táján a hunok földjén működő hittérítők hun nyelven írt iratokat adtak ki, sőt a hunok közül sokan megkeresztelkedtek. Ez nem jelenti azt, hogy ősi hitüket feladták volna. Kagankatvaci Mózes leírja, hogy a szavír-hunok főistene Tengrikán volt, de tisztelték a Napot, a Holdat, a Tüzet, (Kuar) és a vizet, valamint a szent fákat, kivált a tölgyet, amelynél áldozatokat mutattak be. Lovat öltek, a vérével megöntözték a szent fát, Isten lakhelyét, az élet fáját, a lókoponyát és a lenyúzott lóbőrt (!) pedig a fára akasztották. Különösen híres volt a varacsáni szent tölgyfa, amelyből később az albániai Izrájel püspök hatalmas fakeresztet készíttetett. S ezen adatnál kinek nem jut eszébe Szent László királyunk egyik törvénye: “aki pogány szokás szerint kutak mellett áldoznak vagy fákhoz, forrásokhoz és kövekhez ajándékokat visznek, bűnökért egy ökörrel fizessenek. “
525	Avar szállásterület a Káspi-tenger déli oldalán, szomszédos a keleti szabirokkal. Utrigur és kutrigur szabir-magyar törzsek csatlakozása az avarokhoz. Az avar ugyanaz a nép, mint a pártus. Uralkodóik Arszakidák.
526	A bizánciak ellen küldött perzsa sereg nesztoriánus vallású vezére, Zabergán/szabír kán.
527	A görög nyelvű források Malalasznál, Theophanésznál, Kedrénosznál maradtak fenn, de ismeri a latinul író Landulfus is, s ezek alapján adta közre Moravcsik Gyula a magyar fordítást: “Ebben az időben (527-ben) a hunok Boszporusz közelében lakó királya, Gorda is a császárhoz folyamodott. Eljött Konstantinápolyba, keresztény lett és megtért. Maga a császár lett a keresztapja és sok ajándékot adván neki, elbocsátotta őt a hazájába, a bizánci érdekek és a Boszporusz védelme céljából. Ezt a várost a hiszpániai Héraklész alapította és úgy intézkedett, hogy a rómaiaknak pénz helyett évente marhában adózzon A hunok eme kereszténnyé lett királya elmenvén a hazai földre, a Boszporusz közelében rátalált testvérbátyjára és elbeszélte neki a császár barátságát, bőkezűségét és azt, hogy kereszténnyé lett. Ezután hun csapatokat maga mellé véve eltávozott. Azokat az ezüstből és elektronból készült bálványokat, amelyeket a hunok tiszteltek (Gorda) beolvasztatta és becserélték ezeket Boszporuszban. A hunok megharagudván, testvérével összejátszva, megölték a királyt, s helyébe tették testvérét, Muageriszt, s félvén a bizánciaktól Boszporuszba mentek és megölték az ottani védőket, Dalmatiósz tribunust és a katonákat. “
528-532	A szászánida uralkodóház (226-651) tehetséges nagy-királyai, - kivált I. Huszrau Anosirván (531-579) és utódai, - háborúba keveredtek Bizánccal (528-532), elsősorban a Kaukázus birtoklásáért. Itália földje azonban jóideig Bizáncé maradt, a pápák is engedelmesen szolgálták a császárt.
529	Mihirakula az indiai fejedelmek közös támadása folytán, már 529 körül elvesztette Pendzsábot és uralmát egy bizonyos ideig már csak Kasmír felett sikerült megőriznie.
531	A perzsa nagykirály Khoszróv Anusirván (531-578) a bizánciak után a kazárok ellen fordult majd az udvarában nagyszámú követet fogadott, mégpedig a türkök, a kínaiak és a kazárok követeit, tehát világosan meg van különböztetve a türk és a kazár birodalom.
531-579	Az avar anyától született Kürosz 557 táján szövetségre lép a türkökkel és legyőzi korábbi szövetségesét, a heftalita Hun Birodalmat.
534	Chlodvig utódai legyőzték az alemannokat, a gótokat, majd a burgundokat (534), s így létrehoztak egy erős frank királyságot.
536	I. Justinianus (527-565) uralkodása idején 536-ban elfoglalják Rómát, majd a VI. század utolsó harmadában, a későbbi Lombardia kivételével, Itália bizánci provinciává válik.
537	Jézus evangéliuma a hunok írásával volt fára róva, és “aranyszájú szent János” maga is a hunoknak prédikál, és Zakariás rétor - ez év körül - hun nyelvre fordítja le a “római szentírást”.
545	I. Kosru 545. évi döntő győzelme Boarich királynő szabir serege felett. I. Kosru perzsa király hadjáratot vezetett az országától északra lakó népek ellen és ez alkalommal a szabirok felett megsemmisítő győzelmet aratott. A szabir nép szétszóródott, törzsei a Kubán, Kuma és Terek vidékére menekültek, kisebb töredékei pedig a Kur (Kyros) és Rion folyó mentén húzódtak meg. A Kaukázus északi lejtőire települt szabir törzsek szövetségre léptek az onogurokkal, s az így kialakult törzsszövetség harminc törzset számlált (uturgur = harminc ogur). Ez a példa más ogur törzseket is erőik egyesítésére késztetett. Így az ücsogurok (három ogur) és az altiagirok (hat ogur) szintén feladták önállóságukat és kuturgur (vagy tukurgur = kilenc ogur) néven törzsszövetségbe tömörültek.
550	Teofilaktosz Szimokatta az általa uar és chunni néven nevezett (ál)avarokról 550 körül azt írja, hogy ezek igazából ogórok, s meg is magyarázza, hogy a népes és hatalmas ogór nép legrégibb fejedelmei Uar és Chunni nevezetűek voltak, s ezekről nyerték az ogórok némely törzsei az uar és chunni nevet. Ezek a uarchunok eredetileg Hyrkániában azaz Varkanában laktak a Káspi-tó délkeleti partvidékén, tehát az ogórokat általában is valahova arra a területre kell lokalizálnunk.
	I. Chosroes Anosirván perzsa király beszámol arról, hogy a besenyőknek legalább három törzse már a VI. század közepén megjelenik Európában. (Ez a Zabargan vezette három “kangar” törzs. A Kaukázuson kelnek át, és a Dnyeper vidékén telepszenek le, amelynek partján rövidesen városokat is alapítanak, úgymint például Aszp-ron, Touggátai, Krakhnakátai, Szalmakátai, Szakakátai és Giaioukátai városokat.
	Jordanes: a szabirok vagy hunugorok egy nép, a hunok utódai.
551	A Kárpát-medencei gepidák a Fekete-tenger melléki török kutriguroktól kértek segítséget a langobardok ellen.
551-552	A hun-fajta eredetű türkök, Bumin vezetésével és kínai segítséggel legyőzik 551-552 táján a zsuan-zsuanokat, Közép-Ázsiában viszont a fehér hunok (a heftaliták) uralkodnak 557- ig, akiket a türkök a perzsák szövetségében győztek le. A VI. század 60-as éveiben Belső-Ázsiában egy új, hatalmas birodalom alakult ki, amelyet az Orchoni türkök, a zsuan-zsuanok korábbi adófizetői teremtettek meg. A VI. század elején került a törökök élére Bumin Kagán, aki 552-ben felszabadította népét az avar uralom alól, megtörte az altájvidéki avar uralmat. Az avar kaganátus megsemmisítése után a türkök kelet felé széles területre kiterjesztették hatalmukat, felléptek a társadalmi és politikai válsággal küzdő Kína ellen, nyugaton pedig Kelet-Turkesztánba és a Szemirecsjébe is behatoltak. Ütött az eftalita birodalom utolsó órája: az ujguroktól származó törökök a perzsa Choszrov Anusirván-nal és a szogd arisztokráciával léptek szövetsége és megsemmisítették az eftalita hatalmat.
552	Bumin kagán felszabadította a türköket az avar uralom alól, az avarok szabírföldre menekülnek, találkoznak a szabir-magyarokkal. A turki népek turániakkal való első nagy összeütközései e században zajlottak le. 552-ben a turkok kicsavarták a keleti hunok kezéből a hatalmat és Dzsungáriától keletre, a Bálkai-tó és az Orkhon vidékét saját fennhatóságuk alá helyezték, megalkotva így Orkhon székhellyel az első nagy Turkesztán államot.
	A bizánci írók szerint 552-ben egy kuturgur sereg Kimial vezérlete alatt a gepidák szövetségeseként az AI-Dunáig nyomult előre, hogy ott a longobárdokkal megütközzék. Azonban a gepida-longobárd ellentétek elsimultak. Erre a bizánci birodalomra tört Kimial a csorbítatlan seregével. A császár sebtében szövetséget kötött Szandil uturgur fejedelemmel. Az uturgurok a Don körzetében találkoztak össze a visszatérő kuturgur sereggel és fényes győzelmet arattak.
	552-ben említik először a szabir-kazárokat a források. Minden ismert adat arra mutat, hogy a kazárok a kaukázusi szabirok, a kaukázusi onogúrok és a barszilok (alánok) törzseiből, jöttek létre, akik viszont a hun népek közé tartoztak. A perzsa pehlevi és az arab források a kaukázusi hunokat mindig kazárnak nevezik. Az örmény források szerint a hajlandurok a kusánok fehér királyának a nemzetségből valók, a bizánci görög források viszont a maszkút-masszagéták királyát a párthus dinasztia négy királya közül az egyiknek nevezik. Egise a Kr. sz. utáni 450-es években azt írja, hogy az Elő-Kaukázus vidékén a hajlandurok laktak, akik ekkor még nem vesztették el a kapcsolataikat a közép ázsiai kusánokkal vagy fehér hunokkal, azaz a heftalitákkal (hioniták vagy kidarita hunok) és Csór országán keresztül vonultak dél felé II. Jezdigerd (Jazdagird, 438-449) uralkodása idején. Általában nem szokták észrevenni vagy legalábbis nem szokták hangsúlyozni, hogy a közép-ázsiai fehér hunok és a kaukázusi szabir hunok között nemcsak rokonság áll fenn, de szoros kapcsolataik is voltak. Ez pedig fontos körülmény, amint majd látni fogjuk. A hajlandurokat a szír források onoguroknak mondják.
553	A türkök szövetséget kötnek a perzsákkal.
555	A zsuan-zsuan-fehér hun (heftalita) vár-hunok (- avarok) legyőzik a szabirokat.
	Avar átvonulás Szabirián. Zabargán (Szabir kán) Arszakida kagán a vezér. Valószínű avar-szabir dinasztikus házasság a szabir királynő és Zabargán apja közt. Anosirván perzsa király önéletrajzában írja, hogy Zabargan fejedelem 50 000 főt számláló kangar népe a nesztoriánus keresztyénséget követte. Ez a kangar név a besenyőkre vonatkozik, de mindenképpen a kazárok testvérnéplistáján szereplő népnevekkel rokonítható.
557	Koszrau (Huszrau Anosirván) feleségül veszi Istemi türk kagán leányát.
	“…És ugyanabban az időben bejött Konstantinápolyba az avaroknak mondott hunok furcsa idegen népe…” – írta Malalas  az első avar követség megjelenéséről 557–558 táján.
558	A türk kaganátus születése egybeesik az avarok első európai szereplésének időpontjával, amikor is egy avar követség, Kandik vezetésével, megjelent Bizáncban. Az 5. szd. vége felé egy Tuman nevű khagán által a közép-ázsiai tér északi felében alapított kök-türk birodalom is, amely másfél évszázados fennállása alatt döntő változások egész sorát idézi elő Európában. Ez a birodalom előbb az Aral-Bajkál- vidéki avar birodalomra nehezedve az “avar” néven ismert várkúnokat mozdítja ki helyükről, (akik a 6. szd. derekán Kelet-Európán átvonulva megszállják a Kárpát-medencét (Kr. u. 568) és ott a 9. szd. elejéig fennálló avar-birodalmat alapítják meg) azután a Volga-Don-Kaukázus vidékén Irnik által alapított onogur birodalmat vetik uralmuk alá egy fél évszázadra (570-620).
558	Zabargán fia, Baján kagán az avarokkal elfoglalja a Kárpát-medencét.
560	Indiából elűzik a fehér hunokat.
562	Egy Kr. u. 562-re keltezett ‘fehérhun’ érmén rovásbetűkkel ‘Kingika’ hun király nevét olvashatjuk, más érméken a ‘kavar’ (kabar) és ‘szabír’ népneveket. A fejedelmi rendelkezések és egyéni végrendeletek totem-állatos pecsétjei a későbbi magyar törzsi címerekkel mutatnak genetikus kapcsolatokat. Az egyik ilyen pecséten - amelyet Frye professzor közöl -a bátorság jelképe, a vaddisznó látható ‘Tonuzoba’ rovásfelirattal.
561-562	Touri Gergely és Paulus Diaconus meséli, hogy 561-62-ben az avarok megtámadták Chlotár frank király fiát, Sigibertet, aki Baján avar kagán seregét visszaverte, ám 566-ban ismét hadjáratot vezettek az avarok Gallia ellen és “hatalmasan fölibük kerekedtek s a franok seregét teljesen szétszórták. “
562	Az avarok a Délkeleti-Kárpátok körül elterülő síkságokat megszállották. Az avarok a byzanci udvarral folyt diplomáciai tárgyalásokkal egyidejűleg nagy súlyt helyeztek joghatóságuk határainak észak és nyugat felé való kiterjesztésére is. A Bug mellett lakó dulebi szlávok leigázása után 562-ben Galliába is beütöttek.
563	Istemi, türk kagán háborút kezdett Kosru perzsa királlyal.
565	Justinianus halála idején az avarok hatalma már a Kárpátoktól északra és keletre fekvő síkságokra is kiterjedt.
	A turkok elfoglalták a Tarim-medencét is, majd szövetkeztek a Sasanida Perzsa Birodalommal, két tűz közé fogták az Oxus mentén visszamaradt hunokat, államukat lerombolták, országukat elfoglalták és az Oxus vidékétől a Tarim-medencéig érő hatalmas tájból Nyugat-Turkesztán néven egy második nagy türk államot alkottak. A turáni haza ekkor végleg elveszett. Akik kellő időben nem menekültek el a katasztrófa elől, azoknak turkizálás lett a sorsuk. Akik viszont kellő időben eltávoztak, mint a nyugati szkíták és az európai hunok, azok az ázsiai népek nyomása következtében Kelet-Európából mindinkább nyugat felé sodródtak és rendszerint behatoltak a Duna-medencébe is.
	A szabir-kazárok a Kaukázusban (Dagesztán) új erőre kapnak és a perzsák ellen fordulnak. Katonai erejüket 50 ezer harcosra becsülik.
567	Bajánnak 567-ben megsemmisítő vereséget mért a gepidákra, a longabardok 568 húsvétján elhagyják Pannóniát, majd rövid úton térdre kényszerítette hatalmas Bizáncot.
568	Az avarok Bizánctól 558-tól 626-ig átlagban évi 4-5 mázsa aranyat kaptak. Eleinte az évi járandóságuk 80 000 solidus volt, 624-ben azonban már 200. 000 solidus! Egyes számítások szerint összesen 6. 5 millió arany solidus, azaz 270 mázsa (8), mások szerint 200 mázsa aranypénz került az avarokhoz, amelyet még kiegészített a foglyokért követelt váltságdíj (fejenként 1 solidus), és a zsákmányolt arany tömege.
569	A longobárdok Itáliába költöznek, ahol lombardi néven élnek tovább.
570	Theofilaktosz Szimokatta: A turkok szentnek tartják a tüzet, a levegőt és vizet tisztelik, a Földet himnuszokkal dicsőítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a mindenséget teremtette.
	570 tájától Baján állandó hadat visel Bizánc ellen, elfoglalja Sirmiumot (582), Singidunumol (583).
581	A türk birodalom 581-ben két részre szakadt és a kínai feljegyzések használják a keleti és a nyugati jelzőt, ám maguknak a türköknek, a saját írásos feljegyzéseiben nincs nyoma ennek a megkülönböztetésnek. Az ázsiai turkok khánja, Türk Sád levelet küldött Maurikiosz császárhoz (uralkodott 582- 602), melyben többek között azt írta, hogy meghódította a nagy és népes ogor népet, amely a FeketeTil (=Volga) mellékén lakik, s melyből egy rész, avar és khun nemzetség. Így értesültek a bizánci görögök az avarok eredetéről és nemzetiségéről. Az avar nép tehát az onugurok egyik ága, mint a történelem színpadán már előbb fellépett hunok, mit az is bizonyít, hogy nyelvük és öltözetük azonos volt a hunokéval. 585 Mihály szír pátriárka az 585-ös évre vonatkozólag írja, hogy az eftalita birodalom területéről három testvérnép indult útnak, s a Káspi-tavat délről megkerülve, átkelt a Kaukázuson. E három népet három testvér vezette. Egyikük, Bulgar népével az al-Dunánál, a másik két testvér - Kazar és Wugur - népei a Don és a Káspi-tó között telepedtek le, nevezetesen Barsiliában, amely az alánok országa volt.
587	A türkök 587 körül foglalták el a Kubán vidékét.
	587-ben említik a források a szabir- szavárd nép Matzaron erődjét.
	Az onogurok részt vesznek Maurikios bizánci császár szvaniai hadjáratában.
	Theophilaktos Simonkattes elmondja, hogy a perzsákkal harcoló bizánci hadsereg Kr. u. 587-ben újra felépítette Armenia délnyugati részében lévő „MATZAR” várát, amelyet az idő rombolt le. Megállapítható, hogy itt kizárólag „magyarok”-ról van szó, akik tisztelik az „elemeket”, de Istennek csak azt hívják és csak az EGYETLENT imádják, aki az eget és földet teremtette.
589	Bizánc Perzsiára támadt. A türkök, mint a bizánciak szövetségese Khorasszánba törtek. A kazárok a Kaukázus szorosain át nyomultak perzsa területre. Patricius aemonai püspök híradására visszamen1 adatnak, amely arról értesít, hogy Aemona (Emona, a mai Ljubljana helyén) városát 590-ben a magyarok elpusztították (Civitas ab Ungaris destructa), a magyarok VI. század végi nyugati betöréseit ugyanis több más forrás is meger1síti.
591	A perzsák elfoglalták a Kaukázust és békét kötnek Bizánccal. A Fekete-tenger feletti területen említik a tarniákok, a kocagerek (kuturgurok) és a szabirok (Zabender) népéi, akik közül az első kettő a Kárpát-medencébe vonul, a szabirok azonban maradnak.
592	Feltűnnek Dél-Oroszországban az onogúrok (bolgárok), akinek vezére, Kuvrát (Cubralus) 619-ben Bizáncban megkeresztelkedik.
594	Procopius 549-re keltezve írja, hogy az alánok már “keresztyének”, sőt már “régóta a rómaiak barátai”.
597	A VI. szd. utolsó évtizedében a kök-türk birodalom hűbéres fejedelmecskéi - erőteljes kínai ügynöki munka eredménye-ként is - összefogtak és fellázadtak a központi főhatalom ellen. Ezt a kísérletet 597-ben még sikerült a kagánnak elfojtania, de azt már nem akadályozhatta meg, hogy a következő évtizedben a keleti és a nyugati türk törzsek között a teljes szakadás felé vezető bomlási folyamat meg ne kezdődjék. A kazárok ekkor kezdik használni nevük perzsa változatát. Egyenlőre még figyelembe vették a Türk Birodalom érdekeit, így 589-ben, amikor Bizánc Perzsiára támadt - ugyanakkor a türkök, mint a bizánciak szövetségese Khorásszánba törtek. A kazárok a Kaukázus szorosain át nyomultak perzsa területre. Ez a látszólagos egység a század első harmadában még megvolt, de amikor keleten a türk törzsek kénytelenek voltak sorra meghódolni a kínai főhatalom előtt, elérkezett a kazárok elszakadásának és függetlenségük megteremtésének ideje is.
599	A kazár nagykagán, hét nemzet uralkodója és hét világtáj ura levelet küld Maurikios bizánci császárnak, hogy uralma alá vetette a fehér hunokat, az avarokat és az ogor népet. Ibn Fadl an, Istahri és Ibn Hauqal arab írók világosan megírják, hogy “a kazárok nyelve különbözik a türkökétől és a perzsákétól, sőt minden más nép nyelvétől külön áll”. Ibn Hauqal is pontosan ezt írja: “A kazár az emberiség egy fajtájának neve.” Biruni közlése, mely szerint a bolgárok és szabirok a türk és kazár nyelv egy sajátos keverékét beszélik, arra mutat, hogy az arabok elég árnyaltan megkülönböztették az egymással rokon kazár, bolgár és szabir nyelveket. Ibn Hauqal tudósítása: “Az igazi kazárok nyelve elkülönül úgy a türkökétől, mint a perzsákétól”. A históriában jártasabbak számára sem magától értetődő, hogy mai Bulgária lakói 13 évszázaddal ezelőtt nem szlávul beszéltek, nem ún. cirill betűs abc-vel írtak és nem őshonosak az országukban. Az azonban még kevésbé ismert, hogy valójában három Bulgária volt a történelem során. A legősibb a Kubán folyótól északra, a Fekete-tenger északi térségében terült el s ennek a neve a Kr sz. utáni VII. században Magna Bulgaria volt. Létezett azonban a Volga folyó középső folyása vidékén egy Volgai Bulgária is, amelynek nemcsak jelentős városai, várai, erődítményei voltak, hanem népessége között ott éltek a magyarok is! Ezt két jelentős történeti tény igazolja. Az egyik Julianus barát 1235-36. évi utazása, amikor is rátalált a Volga bal partján magyar testvéreinkre, a másik pedig az elmúlt évtizedekben feltárt nagy temetők leletanyaga és temetkezési formája.
600	A Nyesztor krónika írja: a kazároktól először a bolgárok jöttek a Dnyeper irányába, majd a fehér ugorok a 600-as években (azaz a ogór -várhun avarok), ugyanezen időben jöttek az (igazi) avarok is, majd a besenyők, utánuk pedig a fekete ugorok (azaz a kazároknál hosszabban időzött wugurok), már Oleg idejében. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy Árpád népe azonos Teofilaktosz ogórjaival illetve Mihály pátriárka wugurjaival, továbbá a magyar őshaza a dél-káspi régióban van, és a magyarok édestestvérei a kazárok, bolgárok és avarok! Istahri és Ibn Hauqal szerint “Bulgár nyelve olyan, mint a kazárok nyelve”. Van tehát egy transzkaukáziai eredetű kazár-bolgár-magyar nyelvcsalád. Tehát maguknak a fehér hunoknak és szkíta elődeiknek nyelvét is elsősorban e kazár-bolgár-magyar nyelvcsaládon belül kell keresnünk. Sőt a szkíták régi és nagyszámú volta miatt e nyelvcsaládot egyenesen szkítának illik neveznünk. A Nyesztor-krónika a besenyőknek a Dnyeper vidékén való 600 körüli megtelepedését sugallja, s Bíborbanszületett Konstan-tinosz és Theophanes Continuatus írásai alapján a besenyők még a 800-as években is ugyanott találhatók. A besenyők és jászok a VII-IX. századokban a Kazária és Avarország közötti területen élnek. Nincs azonban kizárva, hogy ezen az időszakon belül a besenyők egy része már a Kárpát-medencébe költözik. A legtöbb régész szerint ugyanis a nagyszentmiklósi kincs a VIII. század elejéről való, az egyik kannán szereplő besenyő kenéz (+.P.s.ny.ü.j.+.k.n.sz.+) rovásfelirattal együtt. Mindenesetre legalább száz évig a Don képezi a határt Kazária és Besenyőország között; s a kazárok Sarkel erődjét is elsősorban a besenyők ellen építik 830 körül. Később ebben a térségben jelenik meg a honfoglaló magyarság (fekete ugorok), akik talán Kazáriából, talán a Kaukázuson túlról (vagy mindkét területről) érkeztek, de mindenesetre a besenyők után, ahogy arról a Nyesztor-krónika is beszámol.
	A székelyeknek volt egy Kövér-fiai nevű ága, s nagy bizonyossággal mondható, hogy e név a 600 körül fennállott Don vidéki Onogoria utolsó kagánjának, Kuvratnak fiáról, Küverről vette eredetét. Márpedig Küver népe már a VII. században a Kárpát-medencébe vonul, míg Árpád népe még a IX. században is attól keletre tartózkodik. Ibn Ruszta, Gardizi és El-Bakr arab írók egybehangzóan említenek a IX. századi etelközi magyarok szomszédságában egy szkl-bolgár nevű népet (a magyarok a besenyők és szkl-bolgárok között laknak, tehát e szkl-bolgárok Kárpát-medenceiek!). Ibn Ruszta szerint: “A magyar pedig a turkok egy fajtája. Vezérük 20 000 lovassal vonul ki. ... Országuk nagy, egyik határa eléri a Fekete-tengert.” Gardizi változatában: “A bolgárok országa és a szkl-ek között, akik szintén bolgárok, van a magyarok országa.” El-Bakr szerint pedig: “Megemlékezés a magyarok országáról: ... a besenyők országa és a Bulgáriához tartozó SZKL vidéke között laknak.” E legutóbbi idézetben elejétől fogva az etelközi magyarokról van szó. Bulgáriát is egy olyan országként említi, amelynek fennhatósága más vidékekre is kiterjed. Tehát ez sem lehet a volgamenti Bolgárország, mert erről külön emlékezik meg ugyanezen töredékben, mondván, hogy “kisszámúak, mintegy ötszáz család.” Tehát mindenképpen a magyar-bolgár, és nem a baskír-volgai bolgár szomszédságról van e helyeken említés. A szkl-bolgárok pedig ez esetben egy, a IX. században a Kárpát-medencében élő népcsoport. Szóval akár tetszik egyeseknek, akár nem, a szkl-bolgárok bizony székelyek! Más kérdés, hogy Gardizi miért nevezi őket bolgároknak (ha egyszer máig töretlenül magyar nyelvűek). A korábban felhozott érveink alapján valószínűleg azért, mert a IX. században egy magyar nyelvű és habitusú népcsoportot csupán nyelve és szokásai még nem definiáltak automatikusan magyarrá, hiszen a bolgárok is valaha ugyanezen nyelvvel és habitussal éltek! A magyar-bolgár-kazár testvériség melletti korábbi érveink pedig most már minden, a székelység eredetére vonatkozó bizonytalanságot eloszlatnak. A székelyek - éppúgy mint a magyarok - Szkítiából, a szakák, dahák, madák földjéről és népéből, a fehér hunok birodalmából származnak, s ugyanazon anya-nyelv az örökségük. Mindkét nép a Kaukázuson áttörve Dél-Orosz-országba, majd végül a Kárpát-medencébe jutott. A székelyek az V., VI. vagy VII. században, a magyarok nagyobbik része pedig vagy a VII. század közepén, és a IX. század végén.
602	Baján kagán halála.
604	604-től kiújul a háború a perzsák és Bizánc között, s egészen 628-ig tart. Az avar nagykirály (kagán) szövetséget köt a perzsa uralkodóval Konstantinnápoly elfoglalására, a 626. évi hatalmas hadjárat azonban nem hozza meg a vári eredményt, sőt 627-ben a ninivei csatában a bizánciak legyőzik a perzsákat, kazár segítséggel! Az avar nagykagán hatalma meggyengül, a Kárpát-medencében a szlávok Samo vezetésével fellázadnak (623-tól), majd következik a sorsfordító 630. év, amikor Kína véget vet a türk kaganátusnak, amikor megszületik az arab államhatalom s amikor megalakul Kazária. Ugyanakkor a bolgárok a Kárpát-medencében meg akarják szerezni a hatalmat az avaroktól Kuvrát támogatásával. Kuvrát sikereket ér el, ám az avarok nyugaton helyreállítják hatalmukat, elűzik a bolgárokat, akiket Dagobert lemészároltat.
609-619	Kangar-szabir háború. Szabir águnk kettéválása.
VII.század	Megindul az arab hódítás.
620-630	Kurt/Kuvrát bolgár volgai fejedelem. Az onogurok Kurt felléptéig a türkök hűbéresei voltak és a főhatalmat az Ermi nemzetség gyakorolta felettük. Kurt elűzte őket az országból és a hatalmat a maga kezébe vette. Nevéhez fűződik a második, most már eredményes onogóriai térítési kísérlet. Bizánci és örmény papok jöttek, hogy az onogurokat Krisztus tanai számára megnyerjék. Munkájukkal szép eredményt értek el, amit a “Notitia Episcopatuum” is bizonyít. A türk hatalom megingásakor bekövetkezett átmeneti zavarokat az onogurok - kiváló vezérrel az élen - a maguk előnyére kihasználták. A VII. szd. már bizonyos fokú önállóságban találta az onogurokat, amit az is bizonyít, hogy a Ravennai Anonymus 680 után, de a korábbi források nyomán készült művében is már azt írta, hogy a Meotisz mocsarainak vidékén van egy Onogoriának nevezett ország. Itt laktak az onogur törzsek ez időben. Élükön a Gyula nemzetségből származó fejedelmek állottak. Ismerjük Orkán nevét, minthogy kedvelt személy volt a bizánci udvarban. Unokaöccse, Kurt (vagy Kürt) túszként már fiatalon a császári udvarba került, ott nevelkedett fel, 619-ben pedig a keresztyén hitre tért - majd 630-635 körül Herakleiosz császárral megújítván a két nép között eddig is meglévő szövetséget, visszatért hazájába.
622	Mohamed mekkai futása.
623	Az alávetett népek, a szlávok, a gepidák és a bolgárok fellázadtak az avarok ellen Samo vezetésével.
626	Az avarok a perzsákkal szövetkezve 626-ban súlyos vereséget szenvedtek Konstantinápoly alatt, s ettől kezdve a bizanciak megszüntették az évi 80-100-200 000 arany solidus fizetését.
	Herakléósz bizánci császár, miután 626- ban 40 ezer fős kazár sereg segítsége révén győzött a perzsák ellen, Eudoxia nevű leányát ajánlotta fel a kazár vezérnek. Herakléósz Tiflisz közelében fogadta őket és a kazár herceg, nemeseivel, leszállt lováról és leborult, hogy hódoljon a császár előtt. A császár levette a koronáját és a kazár herceg fejére helyezte és a fiának szólította.
627	A ninivei csatában a bizánciak legyőzik a perzsákat, kazár segítséggel.
	Kosroes Anosirvan II. (591-628) sassanida-perzsa uralkodó szövetséget köt - a “szent tüzet” szintén tisztelő avaroknak az uralkodójával - “Baján-Fi”-val és büntető hadjáratként, 627. évben együttesen meg-támadják Bizáncot. A züllött és gőgös Bizáncban már a judai-kereszténység volt az államvallás és Herakliosz császár elrendelte a „Szent-Tűz” meggyalázását azzal, hogy mindenkinek bele kellett köpni abba. Maga is megtette ezt. Kr.u. 627-et írtak, amikor a „Szent-Tűz”  gyalázás megtorlására létrejött az avar-perzsa szövetség Bizánc megbüntetésére és a hatalmas avar haderő egy „Baján-fi” vezérletével legyőzte Bizáncot és a békekötést a harc után beérkező perzsa haderő vezérére - Sarbarazra - bízza a kegyelemért esedező görög  követséghez intézett utasításával, maga pedig hazatér hadával. - Ez az ostrom ékes bizonyítéka annak, hogy avar őseink már Jézus-hitűek voltak és a „Szent-Tűz” nekik azt a „Fény-Szentháromságot” jelentette, ami a gnosztikusok hagyatéka.
630	Ismeretes, hogy Herakleiosz (bizánci) császár korára esik a Szaszanidák utolsó, Bizánc megsemmisítésére irányuló erőfeszítése. Kezdeti sikerek után (magát a fővárost, Konstantinápolyt is ostromolták) Herakleiosz császár Ninive mellett rendkívül véres csatában tönkreverte a perzsák seregét. Ebben a hadjáratban az onogur-magyarok hathatósan segítették a bizánciakat. Megemlítendő, hogy Nesztor orosz krónikája direkt “ugrik”-ról beszél.A perzsa hadjáratok befejezése után sem szakadt meg az értékesnek bizonyult fegyverbarátság, mert arra szükség volt a veszedelmesen terjeszkedő arabok miatt. Bár az arabok a Szaszanida hatalom megdöntésében is részesek voltak, de erejük hovatovább félelmessé vált. Ebben az időben két másik jelenség keltett figyelmet. Egyrészt az avarok pannóniai uralma gyengült meg, másrészt a volgamenti kazárok hatalma bontakozott ki veszedelmes arányokban. Herakleiosz, hogy mindkét történeti tényező várható következményeit ellensúlyozza, a szövetséges onogurokat igyekezett támogatni. Néhány évi kitartó munkával sikerült a bolgár törzsek segítségével 630 táján Kurt fejedelemnek megalapítania a maga onogur-bolgár birodalmát és abban egyesíthette a Fekete-tenger északi partvidékén élő onogur, kuturgur és saragur-barszil bolgárfajta törzseket. Kurt fejedelem nem tudta visszaállítani Atilla egész birodalmát és hatalma sem bizonyult tartósnak. Halála után az ország öt részre szakadt. Ekkor érhette az onogur törzseket a besenyők támadása, amelynek időpontja és körülményei ismeretlenek. Kurt-nak öt fia volt. Mikor Kurt meghalt, mindegyik fiú önálló fejedelem akart lenni és atyjuk intelme ellenére hamarosan szétváltak. Az elsőszülött Bat-Baján a hozzá hű törzsekkel ott maradt az ősi szállásföldeken, a második fiú, Kotrag, a kotrag törzsekkel a Don folyó nyugati oldalára költözött, a harmadik, Iszperich, a bolgár törzsek nagy részével megtelepedvén a Duna alsó folyásánál, megalapítója lett a dunai bolgár birodalomnak. Nevét a híres bolgár fejedelmi lajstrom is említi. Végül az ötödik fiú a ravennai Pentapoliszban táborozott le törzseivel és elismerte a rómaiak főuralmát. Történetírásunk (Németh és Moravcsik) Bat-Baján onogurjait a mai magyarság közvetlen őseinek tekinti.
630	Kína véget vet a türk kaganátusnak, amikor megszületik az arab államhatalom s amikor megalakul Kazária. Minden ismert adat arra mutat, hogy a kazárok a kaukázusi szabirok, a kaukázusi onogúrok és a barszilok (alánok) törzseiből, jöttek létre”, akik viszont a hun népek közé tartoztak. A perzsa pehlevi és az arab források a kaukázusi hunokat mindig kazárnak nevezik.
636	Az arabok a yarmuki csatában megszerzik Felső Mezopotámiát, Szíriát, Palesztinát, 637-ben Ktésziphonnál az arabok legyőzték a szászánida Perzsiát, 640-bcn benyomulnak Örményországba, 642-ben elfoglalták Egyiptomot, 651-ben eljutnak az Amu-Darja vidékére. Az arabokkal együtt támadásba lendült keleten Kína is és 658-ban feloszlatta a nyugati türk kanagátust két protektorátusra.
640	630-642 után nagy számban költöznek be a Kárpát-medencébe onogur -magyarok, és valamivel később (678-80) onogundur  bolgárok a Duna déli oldalára.
642	Az első arab támadás a Kaukázusban 642-ben volt. Az arab támadások miatt megszűnik a Sassanida-Perzsa királyság. Az uralkodóház tagjai Merv-be menekülnek. Az arabok észak felé való terjeszkedésének iránya a volt Hebdali-Hun Birodalom (heftalita), az Aral-térség Chorezm-je és Trans-Oxania.
650	650 táján A kazár hatalom a VII. szd. derekán gyors iramban nyomul előre nyugati irányban. Kezdetben csak Itil (a mai Astrahán) volt kezükben, később elfoglalták a Derbenttől északra fekvő Szemendert és Balandzsárt, majd elvették az onoguroktól Sarkelt (Fehérvár, Bjelavéza), a Don alsó folyásánál épült hatalmas erődöt. A 650-es években hatalomra jutott európai Kazárország központja a Kaukázus, a Don, a Volga és a Kaszpi-tenger által határolt terület volt. A kazárok ezután legyőzték Kovrat kagán bolgárjait. akik innen szétvándoroltak. Fiai: Bat-Baján népével része lett Kazáriának, Kotrag utódai megalapították a Volgai Bolgárországot, Aszparuh megalapította Bulgáriát, Kuber és Alzecco pedig a 670-es években Pannóniában telepedett le. A török nyelvű tielö törzsszövetségből kiszakadt Belső-ázsiai kazárok vagy az ujgur qasaroktól származnak, vagy ogurok esetleg szabírok. Az írott forrásokban először 555-ben szerepelnek; területük az onogur-bolgár berszilekkel együtt ekkor Derbenttől északra, a Kaszpi-tó északnyugati partvidékén húzódott.	Térkép Térkép
651	Az arabok elfoglalják Iránt. A szabir-magyarok és rokon-népeik a Kaukázuson át északabbra költöznek a Kazár Birodalom területére.
652	Az arab hódítás legfőbb ellenfele Kazária lesz, 652-től ismerjük a kazár nagykagán méltóságot, aki ura a Kaukázus északi területeinek, a Fekete-tenger feletti övezetnek (elfoglalja Cherszo-nészoszt és a Krim félsziget egészét, uralmát a helytartó tudun biz-tosítja). Bár a türk Elteris feltámasztja a türk hatalmat (691), a VIII. század első harmadáig csak kapagán (kapkán) uralkodik. Az avaroknál is a kazár nagykagán az igazi uralkodó. Segítséget ad: 630-642 után nagy számban költöznek be a Kárpát-medencébe onogur-magyarok, és valamivel később (678-80) onogundur bolgárok a Duna déli oldalára. Vékony Gábor kiválóan látta meg, hogy a Kárpát-medencében szereplő avar rangok és címek (tudun, tárkán, bojla) kazár kormányzási formát is jelent! Az avarok hamarosan katonailag is megerősödtek, 661-663-ban hadat viselnek Itáliában, Gromuald menedéket kér az avarok itteni kagánjától, az uralmukat kiterjesztik az Enns folyóig, de a fő erőt Kazária jelenti. A 660-as évek elején az arab kalifátusban nyugtalanság tapasztalható, amely hozzájárult a vereségeikhez.678-ban ezért jelennek meg Konstantinápolyban az avar követek is gratulálni a bizánci császárnak az arabok felett aratott győzelemhez.
660	Kurt onogur fejedelem, valószínűleg legkisebbik fia, aki a kazárokkal vívott sikertelen háború vége felé, 679-ben, a bátyjának, Iszperiknek vezetése alatt a Balkánra vándorolt “bolgárok” elvonulása után (678) egy évvel, néhány törzzsel szintén cserben hagyja legidősebb bátyjukat, Bat-Bajánt, és logikus, de vitatott feltevés szerint a Kárpát-térbe költözik, ahol a medence keleti részén - Erdélyben - az avar birodalom keretében helyezkedik el. Ez a Csaba, a székelyek Csabája, akinek alakját a népemlékezet talán Atilla fiával cserélte össze. Ennek a Csabának, akire, mint Kurt (Kuvrat) király legkisebb fiára az óbolgár hagyományok is emlékeznek, bizánci kútfő őrizte meg - szörnyen eltorzítva - a valódi nevét (Kotragos). Kr. u. 660 körül születhetett és fiatalon tűnt el serégével együtt, valami balsikerű hadivállalkozás során.
670	Kurt fejedelem 670 tájban hal meg; a kazárok ebben az időtájban kerültek nagyobb hatalomra az alsó Volga és a Maeotis között. Kurt halálával felbomlott a bolgár hegemónia alatt álló szövetséges állam s népei szétszóródtak. A bolgárok egy része fölment a Volga középső folyásához, másik része 679-ben átkelt a Dunán és megalapította a mai Bulgáriát. Valószínű, hogy az unugurok ekkor költöztek át a Don folyón a Meotis északi részére.
	Bat-Baján bolgár fejedelem.
680	A kazár határőrvidék Kr. u. 680 körül jön létre, mikor a győztes kazárok ide szorítják ki a legyőzött Bat-baján megtépázott törzseinek egy részét s ezt a határőrvidéket majd csak 100 évvel később kezdik Lebediának hívni, a szomszédok.
681	A bolgárok Aszparuch vezetésével elfoglalják a Dung déli területeit, a türkök létrehozzák 680-tól az ún. második türk kaganátust (740-ig tartott), amelyet majd az ujgurok vernek szét.
682	Az örmény források megemlítik, hogy Szuvár neves királya volt Alp elteber. Az elteber méltóság mellett szerepel a jabgu, a tárkány, a kagán, a bek (bég) az isa és a katun. Szuvár hun királyság területén jelentős városok voltak (Varacsán, Belendzser, Szemender, Hamlidzs Szuvár, azaz a dagesztáni hun királyság történetére nézve a legjobb adatok az örmény forrásokban lelhetők fel, bár Prokopiósz is ismeri őket. Agathiasz a nehézfegyverzetű lovas szabirok vezéreit is felsorolja: Baluracs, Kutilzisz és Iliger.
685	I. Justinianus bizánci császár (685-695, 705-?11),akinek orrát az ellenfelei levágták és száműzték Bizáncból (ezért lett Justi-nianus Rhinotmetus a neve), Kherszón városából átszökött a kazárok-hoz, Dóroszba s ott szövetséget kötött a kazár kagánnal és feleségül vette a kagán nővérét Theodórát!
700-730	Az arabok elől menekülő szabirok létrehozzák Dentu-magyariát. Ugyanezen térségben a VIII. század első felében több koraközépkori arab forrás szerint a terület egykori urának leszármazottja, Upas ibn Madar folytat népével felkelést az arab uralom ellen, aki 739-ben a várát ostromló arab túlerő elől észak felé, a kazárok királyához menekül. (Baladhuri)
VIII. század	A Kr. u. VIII. században Kangvar (ma Kangavar) erőd a Tigris egyik forrásvidékén, Ekbatana közelében a magerdán törzs fészke.
702	Martell Károly először alkalmazza Európában a kenygyelt.
711	Az arabok 711 után elfoglalják a Kaukázust, 712-ben Szamarkandot, 717-18-ban ostrom alá veszik Konstantinápolyt, 723-ban ismét Kazáriára rohannak, de a kazárok 730-ban Ardabil mellett legyőzték őket.
712	Az arabok elfoglalják elfoglalják Chorezm államot.A zsidók egy része Kazáriába menekül, ahol befolyásuk egyre nő. A hebdali-hunok Kelet felé terjeszkedtek, mint a Kínai Krónikák írják, és Kasmír, Gandara, Bukhara, Szogdiania, Kasgar és lassan áttérnek a budhizmusra.
712-715	A korezmi irattárat az arab vezér, Kutejba ibn Muszlim 712-715 között megsemmisítette, a hurri tudósokat pedig lemészároltatta.
715	Az arabok Hispániát is megrohanják és nyomulnak előre.
720	Churzád mazdakida lázadás Khorezmben. Bulán az arabokat hívja be Kutejba vezetésével a lázadás leverésére.
720	Tongukuk emlékkövét Ulan Bator közelében, Nalajh bányatelep mellett a Tola folyó partján állították fel 720-ban.
730	A khorezmiek Bulán vezetésével az arabok elől Kazá-riába menekülnek.
731	Az Orkon folyó partján - Koso Caidam település mellet találhatók egymástól mintegy nyolcszáz méterre azok a két és fél méter magas kőoszlopok, amelyek oldalába Kül Tegin és Bilge kagán fényes tetteit megörökítő feliratokat vésték 731-ben, illetve 734-ben.
732	Konsztantin feleségül vette a kazár Csicsak-ot (Virág), aki a keresztségben az Iréné nevet kapta. Az ő gyermekük lett IV. Leó (775-780), aki a kazár melléknevet kapta.
	Martell Károly Poitiers-nél megállítja az arabokat.
735	Kr. u. 735-től 743-ig az arab birodalom északi tartományainak kormányzója a damaszkuszi kalifa megbízásából az uralkodó családnak egy Marwan nevű tagja, aki főleg az északi határt jelentő Kaukázus-vonal védelmével van elfoglalva és több hadjáratot vezet Kazária ellen is. Amint említett arab források közlik, Marwant és hadseregét 737-től 740-ig egy makacs és nagyarányú felkelés katonai vérbefojtása foglalja le. Az arab hódítás óta különböző lázadások úgyszólván napirenden vannak ebben az északi térségben, a szóbanforgó felkelés azonban igen nagy arányú és központilag irányított, nagy területet magába foglaló felkelés, amelynek színhelye al-Lakz s amelynek élén a lakosság egykori urának leszármazottja áll, akinek a neve arab írásban “Upas ibn Madar”. Marwan hadserege, egy hosszú háború eredményeképpen megszállta al-Lakz egész területét. A Magyar-nembeli Opos seregének maradványával bevette magát 739-ben a várába, amelyet Marwan körülzárt s ostrom alá fogott. Mikor aztán a vár helyzete tarthatatlanná vált, Opos még megmaradt maroknyi emberével egy éjjel egy kirohanást rendezett, áttörte az ostromgyűrűt és “észak felé”, “a kazárok királyához” menekült.
740	Bizánc megállítja az arabokat.
742	Az ujgurok, karlukok és baszmilok szövetsége megdönti a Második Türk Kaganátust.
744	Pázmány Péter: “Mikor azért az magyar nemzet másodszor kijőve Szkítiából, Krisztus Urunk születése utáni 744-ik esztendőben, az Atilla halála után 303 esztendővel: csakhamar azután Carolus Magnus az magyarokra jöve és Szent Mártonnak segítségével az magyarokat meggyőzé, az keresztény hitre téríté, Fejérvárott az Boldogasszony szentegyházát építé és abban katolikus papokat hagya. De azután ismét pogányságba esének.”
744	Az ujgurok legyőzik a baszmilokat és a karlukokat; Az ujgurok uralkodója felveszi a Kutlug bilge Köl kagán nevet.
745	A keleti türk birodalmat 745-ben a kínaiak támogatta ujgurok döntötték meg. A világhírű orkhoni türk rovásfeliratok Kül-tegin, Bilge kagán és Tonjukuk dicső tetteit hirdetik 720-730 tájáról. A türkök helyét az ujgur – kínai nevén hujho – törzsszövetség vette át, amely Harbaglan (Ordu-Balik) fővárossal 840-ig e terület ura lett. Uralkodójuk a “kilenc törzs (tokuz-oguz vagy kiu-szing) kagánja” nevet vette föl. A Tang kori kínai feljegyzések szerint az ujgurok ősei a hunok, “akiknek nyelvét is beszélték”. A módosított szogd írásból az ujgurok alakították ki az ún. “hu-írást”, amely később a mongolok és a mandzsúk írása lett. A kínaiak az ujgurokat “Belső-Ázsia arisztokratáinak” nevezték.
747	Kutlug bilge Köl ujgur kagán halála, utóda fia Bajan-csor (Bilge köl) kagán lesz.
751	A talaszi csatában az arabok, tibetiek és karlukok hadereje megveri a kínaiakat és ezzel gátat szab nyugati terjeszkedésüknek.
750	Megalakul az Ujgur Birodalom. A VIII. század közepétől kezd megváltozni a világpolitikai kép! Keleten létrejön egy erős ujgur állam, az ujgurok 757-ben elfoglalják Lo-jangot, a kínai fővárost, felépítik a maguk fővárosát Bajbalikot s hatalmukat 840-ig megőrzik. 840-ben egy lázadó ujgur törzs behívta az ellenséges eltörökösödött kienkun kirgizeket, akik az ujgurokat délnyugati irányú távozásra kényszerítették; ennek ellenére az ujgur kultúra tovább fejlődött. Az ujgurok a 840-es évek után Kelet-Turkesztánba, a Tien-san vidékére érkeztek és városaik (Bes-balik, Turfán, Kashgár és Kucsa stb.) kultúrközpontokká fejlődtek. Az ujgurok egy másik csoportja Nyugat-Kanszuban lelt menedéket és a Selyem Úttól félrevonulva máig megtartotta ősi kultúráját, nyelvét és zenéjét. Ők – ma már csak mintegy 10 569-en – a jugarok (yugurok) vagy yükuk vagy sarig uygurok (sárga ujgurok), akikhez Kőrösi Csoma Sándor is indult. Ma a hegyek szabdalta Sunan Yugur Autonóm Megyében és a “Hexi-folyosó” síkságain élnek. Két csoportjukat yao-huernek és en-geernek nevezik. Ők őrzik legjobban a hajdani hsziungnu, illetve a belső-ázsiai türkök kultúráját; Téli- és nyári szállásaik vannak, jurtjaikban ősi szokásaikat őrzik. Zeneviláguk igen közel áll a magyar népzenéhez, az ősi hagyományokat ételkul-túrájukban is őrzik, halottaik emlékére kopjafákat állítanak.
751	A szabírok az egykorú arab és kazárokra vonatkozó egyéb kútfőkből tisztán kivehetően a 751-i kazár-arab háborúban már említésre érdemes kötelékekkel, önállóan vettek részt, sőt, a háborút egy időben a kazárok nélkül, teljesen függetlenül folytatták Szabiria felszabadítására. Ebben az esztendőben robbant ki a válság az arab birodalom életében, amely kettészakadáshoz s egy új dinasztia megalapításához vezetett. Az afrikai s az időközben Tarik által meghódított pireneusi területek, mint nyugati birodalom, Kordova székhellyel önállósultak, a keleti rész pedig, egy új dinasztiával, Abul Abbasszal és utódaival, és egy új fővárossal a régi Damaszkusz központ helyett, Bagdaddal alakul ki “Bagdadi Kalifátussá”. Mindez súlyos belső zavarokkal, az arab erőt megosztó belső ellentétek küzdelmeivel jár és a birodalom katonai erejét ez jó időre teljesen megbénítja. A belső ellentétek jeleire megmozdulnak a leigázott népek és emigrációik s talán ezek veszik rá az arab imperializmust egyébként is aggodalom-mal figyelő, sőt bizonyos értelemben arab nyomás alatt álló kazár kormányzatot egy háború indítására a saját belső zavaraival elfoglalt arab birodalom ellen. Az arab kormányzó, aki ez időben Mansur, igen nehéz helyzetben van. Omajida-ember, aki a rohamosan tért nyerő ellenkalifa, Abul Abbasz és pártja részéről katonai támogatásra nem számíthat, az egyre kisebb térre szoruló régi rezsimet meg teljes mértékben igénybe veszi az ellenkalifa elleni egyre reménytelenebb küzdelem. Mansur így elveszti a döntő csatát s a harcban maga is elesik. Az Omajida udvar által kinevezett utód helyzete ugyanez s mikor Abbaszida oldalról szorongatni kezdik, átáll a kazárokhoz, akik így elfogadják kormányzónak s az a helyzet alakul ki, hogy a dél-kaukázusi tartományok, kazár jóváhagyással névlegesen megmaradnak a régi dinasztia kezén, kazár szövetségben és ezzel a háború kazár részről véget is ér egy tisztázatlanul maradt státus quo-val. Nem ér véget azonban szabir részről s a szabir csapatok által felszabadított területek továbbra is szabir kézen maradnak néhány éven keresztül. Mikor azonban az arab belpolitikai helyzet Abul Abbasz végleges győzelmével teljesen tisztázódik és az Abbaszida főváros, Bagdad végleg elnyomja Damaszkuszt, az Abul Abbasz után következő új Abbaszida kalifa az északi tartományok ügyét is rendezi, amennyiben új, Abbaszida kormányzót nevez ki Yazid ibn-Usayd al-Sulami személyében, aki megfelelő katonai erővel megkezdi az északi területeken az arab szuverenitás helyreállítását. A 755-ben vagy 756-ban meginduló visszacsatolási hadjárat során a szabirok fokozatosan veszítenek tért. Az előnyomuló arab haderő megtorlásától nem ok nélkül tartó lakosság, különösen azok, aki tevékenyen vették ki részüket a felszabadításban, menekülnek. Egy részük kelet felé a Káspi irányába, más csoportok, tömegesen csatlakoznak a visszavonuló meotiszi csapatokhoz, amelyek védelme alatt egész karavánok indulnak nyugatnak, biztonságosabb terület felé. Elpusztításnak elébe néző vidékek egész lakossága, a Kúr- vidéki állattenyésztők egész törzsei állatállományukkal és minden tartozékukkal együtt indulnak el a véres utóvédharcok fedezete alatt, úgy, hogy a visszavonulás valóságos exodussá vált, különösen a Kubánhoz közelebb eső nyugatibb területekről. Az elmenekülők számát bizonyos források (al-Tabari) 50.000 lélekre teszik. Ez a tömeg Meotiszban keletkező szabir államba érkező második hullám.
751	Bizánc visszaszorul Itália földjén, 751-ben elveszti Ravennát, de szövetségre lép Kazáriával (IV. Leó, a kazár), amely belső válsággal küzd és egyre gyengül.
	A frank királyság fokozatosan erősödik, 751-ben kihal a Meroving-dintisztia és az új hatalom terjeszkedni kezd kelet felé
	751-ben a Talasz-völgyi nagy csatában az arabok, akiket a tibetiek is támogattak, legyőzték a kínai Mennyei Birodalmat és ezzel megnyílt az út a türk befolyás kiszélesedése előtt.
752	Baladzuri, Maszudi egy szijavurdi/szijavardi népcso-portról tudósítanak, akik elfoglalták és romba döntötték a mai Azerdjdzsán területén lévő Semkir városát.
755–763	Kínában kitör az An Lu-san lázadás; a Tang dinasztia az ujgur segédcsapatoknak köszönhetően leveri a lázadást.
756	A  Pápai Állam létrejötte.
758-59	Az északi tartományok újra birtokbavétele után az arab kormányzót Bagdadból arra utasítják, hogy teremtsen békés viszonyt a kazárokkal, amit 758-ban egy házassággal pecsételnek meg. Egy kazár hercegnő és a kormányzó közötti házasság pompázó külsőségek között megy végbe. A következő, 759-ik évben azonban a kazár feleség gyermekszülésben elhal és rövidesen utána hal a csecsemő is. A halál-esetekről gyanús suttogások kelnek szárnyra Kazáriában, amelyekben talán az ez időben igen nagy számú, főleg kovarezmi emigránsoknak része lehet, és a rohamosan konszolidálódó arab erőnek amúgy sem örülő kazár kormány háborúra szánja el magát. Ebben a háborúban a meotiszi szabirság már mint szövetséges, külön katonai főparancsnok parancsnoksága alatt álló önálló hadsereggel vesz részt. Ennek a főparancsnoknak a nevét “Astarchán”-ként adják a források, ez azonban nem személynév, hanem katonai rang és beosztás, “Uz-tarchán”. A szó az “úz-parancsnok” kifejezésnek felel meg.
759	Bajan-csor (Bilge köl) ujgur kagán halála; utóda fia Tengri (I-ti-chien, Mou-yü) kagán lesz, aki alatt éli első fénykorát a birodalom.
759–779	Bajan-csor (Bögü) ujgur kagán uralkodása, az Ujgur Kaganátus fénykora.
762	Mani követői a VI. század végén jelentős eredményeket értek el azzal, hogy megtérítették a nagy Ujgur, ó-török állam fejét Biku kánt, aki egyszersmind államvallássá is tette birodalmában a manicheizmust. Már 762-ben a kolostorok egész során alapították, főképp az ujgur főváros, Turfán vidékén.
764-65	Az arabok újra elfoglalják Szabiriát, ezúttal végleg. Csaba a hadjáratból egy Kazáriában élő kovarezmi származású feleséggel tért haza, aki az emigráció egyik tagja lehetett. Fia Edemen (Edömén). A Csaba nem személynév, hanem a 3., legkisebb fiút jelenti. A kál elsőszülöttet, elöljárót jelent. Eszerint egyébként Árpád kál leszármazása így alakul: Árpád - Lád (Levente) - Bogát - Bulcsú - Szerénd - Koppány.
768-769	Nemzeti dinasztiánk perzsa ősanyjának nevét éppúgy nem tudjuk, mint ahogy nem tudjuk Csaba személynevét sem. Ha azonban a rendelkezésre álló sovány adatmennyiségből levont következtetések nemcsak merészek, hanem helyesek is (s ezt későbbi kutatások és felfedezések el fogják dönteni) , akkor a Magyar-nembeli Oposnak három fia volt, akik közül a két idősebbik meghalt - talán az első felszabadító háború folyamán (751-755) s ezért lett Csaba az utód. Ha házasságának idejét helyesen tesszük a 759-765 évi háború befejezése utánra, fiának, Edemennek valószínű születési ideje 768-769 körüli idő. S ez az idő Dentu-Magyaria teljes önállósulásának időpontja, a kazároktól való teljes elszakadás ideje. Innentől kezdve, együttműködésre valló adatok nincsenek. Innentől kezdve ellenségeskedésre valló adatok következnek.
779	Amikor Bajan-csor (Bögü) ujgur kagán szogd bizalmi embereinek a tanácsára meg akarja támadni Tai-tsung (762–779) halálát követően a Kínai Birodalmat, unokatestvére, Ton baga megöli és átveszi a hatalmat Alp kutlug bilge kagán néven; az új kagán szakít elődje szogd barát politikájával és jó kapcsolatokat ápol Kínával.
782	Az Avar Birodalom határa nyugat felé az Enns folyónál volt 680 óta, s ez a határ megmaradt Szent István magyar király koráig. A 771-től uralkodó Károly 782-ben a mai Paderborn közelében fekvő Lippia-ban (Lippeursprung) gyűlést tartott, ahol megjelentek az avar követek is és hiába a közvetlen szomszédság, miután a frankok legyőzték a langobardokat és a szászokat, az avar követek a leghatározottabban ragaszkodtak ősi határaikhoz. Bár ekkor nyolc évre békét kötöttek, amelyet egy gyenge és szétesett hatalommal nem szoktak kötni, a bajor hercegséget is hamarosan magába olvasztó frankok békét bontottak már 787-ben, amikor is a bajor Tasziló szövetséget kötött az avarokkal. A háborúra azonban nem úgy került sor, ahogyan eltervezték, mert Taszilót elárulták hívei és Károly a bajor herceget, Taszilót, a feleségével együtt kolostorba záratta. Így az avarok, akik most már közvetlen határosak lettek a frank királysággal, kénytelenek voltak a bajor hercegség felé eső határaikat védelmezni. Azon felvetést, miszerint Nagy Károly a 790-es években Pannóniában már “magyarok”-kal háborúzott (ez a frank-avar háború néven közismert), alátámasztja azon frank krónikás-adat, amely Sárvár nevű városunkat 791-ben és 805-ben is mai magyar nevén (Sarwar) nevezi. De Pázmányénál sokkal korábbi adatunk is van: Kun László királyunk a cseh Ottokárt fenyegető, 1276-ban írott levelében visszakövetel több királyi jelvényt,két koronát, jogarokat és egy remekmívű csészét, “amelyeket Atilla óta Magyarországon őriznek”.	Térkép
780	Kazária 780-790-et követően vette fel a zsidó vallást (Obadia kagán zsidó reformjai 799 és 809 között valósultak meg), amely általános elégedetlenséget és lázadásokat váltott ki, valamint ekkoriban robbant ki a krími felkelés.
787	Ugyanezen évben az avarok Friaulban hadakoztak, de ott vereséget szenvedtek.
788	A bajorok és az avarok közt 788-ban az Ybbs folyónál került sor összecsapásra, a frank sereget Grahamannus és Audacrus vezette, de nem értek el sikereket, hiába fest nagy győzelmet a frank évkönyv írója.
790	Kievben Csaba fia - Edemen - megindítja a kardgyártást.
790	Wormsban ismét megjelentek az avar hadi követek (legatos Hunorum), ugyanakkor Károly király is elküldte a maga embereit az avar fejedelmekhez. Az országaik között húzódó határokról folyt a vita. A későbbi háború oka éppen az lett, hogy az avarok egy jottányit sem engedtek a területükből! A közhiedelemmel ellentétben az avarok gyepűje éppen nem a nomád népek jellemzője, hanem sokkal inkább az ún. kazár védelmi rendszer példája, sőt pontos leírásunk van arról, hogy az avarok a Mons Comagenus (Bécsi erdő) tetején álló erős várukat ostromgépekkel védték és komoly sáncokat építettek ki.
791	791-ben halt meg a kazár nagykagán, és ekkor indult újabb támadásra a cordovai arab kalifátus és a szamarkandi emír, részben éppen frank szövetségben.
	791 nyarán Nagy Károly 791 nyarán nagy sereget gyűjtött össze, amelyet személyesen vezetett. Többek szerint “fél Európa vonult az avarok ellen”, az azonban kétségtelen, hogy hatalmas hadi készülődés történt és kiváló haditerv is készült. Az Annales Laureshamenses szerint Károly “megszámlálhatatlan sokaságú seregével indult az avarok nemes és büszke népe ellen”. A haditerv lényege, hogy egy hadsereg Dél-Itália felől indít támadást Pipin vezérlete alatt, átkel az Alpokon és a Dráva-Száva-közén át nyomul előre. Ugyanakkor (szeptemberben) a király által vezetett főhad egyik seregteste a Duna északi (bal) partján vonul, a másik a déli jobb partján, míg a Dunán a flotta kíséri a sereget. Az északi sereget Theodoric és Meginfrid vezette, a délit maga a király. Az avar sereg miután feladta a Bécsi-erdőnél lévő várat, elhagyta erődítményeit és a csapatok színlelt futással vonultak vissza, amelyet természetesen a frankok történetírói gyávaságnak ítéltek, mondván: “az Úrtól egy ijedelem jött rájuk (a Domino eis tenor peryenit), elhagyták fent nevezett erősségeiket s menekülve kiürítették azokat”, holott az ősi keleti harcmodort gyakorolták. A Tulln és Zeiselmaur közötti nagy csata emlékét évszázadokon át megőrizték, amint erről Kézai Simon krónikája tanúskodik: “a hunok seregükkel Tulna felé indultak s velük Zesunmaurnál szembe szálltak.. dühösen folyt az ütközet és negyvenezren elestek. “ A frank sereg eljutott Győrig, a lakosság azonban elmenekült, részben a Csallóköz mocsarai közé, amint erről a XV. században élt Bontori is beszámolt. A király 52 napos hadjárata során azonban semmit sem ért el, sőt ez volt katonai pályafutásának legnagyobb kudarca! Újabb háborúra 795-ig nem is került sor.
795	Ebben az évben belháború robbant ki az avarok között. A kapkánt vagy talán a “tanácsadó nagyvezért”, a jugurt saját népe megölte, amire 300 esztendőn keresztül nem volt példa. A helytartó tudun önként Aachenba ment és felvette a római kereszténységet. 792-ben még arról szólnak a források, hogy az avarok bosszút állnak a keresztényeken s “mint a kutyák az okádékukhoz, az avarok úgy térnek vissza (!) a pogánysághoz”. Ha visszatértek a pogánysághoz, akkor korábban keresztények kellett legyenek. A frank-avar erőviszonyok ismeretében megmagyarázhatatlan az avarok magatartásában beállt fordulat. A magyarázatot Kazáriában kell keresnünk. A 790 után zsidó vallásra tért kazár kagánnak ugyanis az avarok nem kívántak tovább engedelmeskedni. Így kapunk magyarázatot a polgárháborúra. A zsidó vallást nem vállaló tudun beengedte a frank-bajor sereget 795-ben dél felől, a Dráva felől. Sőt, a tudun személyesen elment Aachenba, miközben lehetővé tette, hogy Erik friauli herceg egyik embere, a szláv Vojnomír csapatával kirabolja a pannóniai avarok hringjét, amely védelem nélkül volt és a sok évszázad alatt összegyűjtött régi királyi kincstárból elrabolt kincseket az aacheni palotába küldte, amely portyát még abban az évben (796 tavasza) megismételt Erik herceg és Pipin s amelyen Vojnimir is részt vett. Az avar hring minden bizonnyal Sirmium közelében lehetett. Ismerjük ugyanis Erik friauli herceg útvonalát: Cividale-Aquilea-Isonzó folyó - Timaó (Fiume) -Kulpa folyó - Sziszek-Száva folyó és Sirmium. A szekereken Aachenbe vitt drágaságok (ruhák, fegyverek, ékszerek) zömét a király két kézzel szórta szét hívei között, nagy részét Angilbert apát révén Rómába küldte, Isten földi helytartójának. Szigeti István nézete szerint “Nagy Tudum kagán” vihette magával Aachenbe a Szent Koronát. A tudun távollétében a kapkánt vagy jugurt az övéi megölték (a suis occisis). Nyilván a lázadók tették ezt, mert a jugur nem volt áruló!
796	Nagy Károly fia, Pipin meglehetősen nagy sereggel indult az avarok országába, minden bizonnyal az áruló tudun engedélyével és segítségével. A nyugati források szerint ekkor új kagánt választottak. Pipin azonban nem harcolt senkivel, az avar főemberek, élen a kagán-kapkánnal és feleségével, a katunnal megadták magukat. Pipin az avarokat a Tiszán túlra űzte, a kapkáni székhelyet, a hringet pedig lerombolta.
797	A frank királyságot megtámadták az arabok, fellázadtak a szászok, ugyanakkor az avarok elégedetlensége is nőttön-nőtt a frankokkal szemben. Így kerülhetett sor az avar seregek ellentámadásaira. Miután azonban Erik friauli herceg nagy sereggel vonult fel az avarok ellen 797-ben, általánossá vált az elégedetlenség. “Az avarok népe megszegte a megígért hűséget” Erik herceget Fiume városánál megölték, Gerold gróf, Bajorország kormányzója az avarok elleni csatában esett el.
791-802	Nagy Károly 3. hadjárata. Az altahi kolostor történetét író krónikás így írja: “Nagy Károly az avarok vagy hunok földjét nyolcévi folytonos háborúban elfoglalván, kiqűte az avarokat, és Avaria magát, azaz Felső-Pannoniát, mely most Ausztria nevet viseli egészen Bajorország egyházai közt osztotta fel.”
799	A frank hatalom nyomban igyekezett berendezkedni a meghódított területen, adót szedett, kormányzókat nevezett ki és megkezdődött az egyházszervezés is. 799-ben egyházi zsinat tárgyalta a passaui egyházmegye határait, ám az események azt mutatják, hogy a frankok az avarok országából lényegében csak a határvidéket foglalták el, tehát egyáltalán nem felel meg a valóságnak a szüntelenül nagyot mondó Einhardus dicsekvése, mely szerint Pannónia egészen néptelenné vált.
802	Igen véres csata dúlt az avarok és a frankok között Gunció váránál (ad castellom Guntionis, amely hely nagy valószínűséggel azonosítható a kőszegi felsővárral, s ahol Cadaloc és Goteram grófok ugyancsak elestek, az egész frank sereg pedig csatát vesztett! Az avarok tehát egyáltalán nem voltak elerőtlenedve.
803	Az avar-hun előkelők mellett feltűnnek a szlávok. Károly császár ekkor hozta létre a marchia Orientalis-t.
805	Ismét történik valami nagyon különös és érthetetlen dolog: a hun-gvarok itteni fejedelme, a kapkán megjelent Nagy Kánoly császár színe előtt és népe szorongattatása miatt azt kérte, adjon neki új földet, mert eddigi szálláshelyükön nem maradhatnak. A kapkán keresztény volt és Theodornak hívták, de hamarosan meghalt. Ezután a császár megengedte az avaroknak, hogy régi szokásuk szerint válasszanak maguknak új kagánt (kapkánt), aki a keresztségben az Ábrahám nevet kapta.
809	Maszudi is leírta a kazár fővárost, amely egy szigeten épült s egyik végén emelkedik a királyi palota, amelyet hajóhíd köt össze a partokkal. E város lakossága moszlimokból, keresztényekből, zsidókból és pogányokból áll. A király és udvara a zsidó valláson van. A kazár király Harun al-Rasid uralkodása alatt (809-ben) tért át a zsidó vallásra, amikor a moszlim tartományokból (értsd: Korezm!) és később Rum (értsd: Bizánc) birodalomból zsidók özönlöttek a kazárokhoz. A bizánci császár (I. Romanosz Lakapénosz 921-944) ugyanis erőnek erejével keresztényekké akarta tenni őket, amely erőszak miatt számosan közülük a kazárokhoz menekültek.
810	Kazária keleti térségében is felbolydult a világ. A kabaroknak nevezett törzsek kiváltak a kagán uralma alól és a magyar fejedelem népéhez csatlakoztak, s ezzel tulajdonképpen csírájában megkezdődött az avar-magyar kapcsolatok második korszaka.
	Dentu-Magyariában Ügek az uralkodó, akinek felesége a khorezmi uralkodó családból származó Emese, a Turul mondai Istenanyánk. Ügek születése 784-789 közt valószínű, uralkodásának megkezdése 810-815 közé tehető.
811	Aachenben megtartották a birodalmi gyűlést és a császárnak ekkor sereget kellett küldenie Pannóniába, hogy véget vessenek a hun-avarok és a szlávok ellenségeskedéseinek. Ugyanakkor a pannoniai előkelőségek, nevezetesen a canizauci, az avarok fejedelme és a tudun, valamint más szláv előkelőségek és hercegek, akik a Duna körül laktak megjelentek Aachenben, mert megidézték őket!
817	Az ún. Bajor Geográfus műve, amely 817-843 közötti időben két Moráviáról tud: az egyik Csehország szomszédja 11 várral, a másik a bolgárok mellett van 30 várral.
819-893	Álmos születése.
822	A morvákról először 822-ben hallunk, amikor is a frankfurti birodalmi gyűlésen követeik - az avar követekkel együtt - Marvani néven megjelentek és hűségesküt tettek. Fontos itt megjegyezni, hogy a megelőző harcok Ljudevit herceg Sziszek (Siscia) körüli területén, tehát délen folytak.
825	Harun al Rasid utóda - Mamun Kalifa az arabokkal 825-ben legyőzi a kazárokat.
832	Kajd kagán avar kaganátusa Szombathely mellett.
833	A morvák első fejedelméről 833-ban hallunk, akinek neve Mojmir, s aki elűzte Pribinát Nitraváról, amelyet általában és mindmáig érvényesen, Nyitrával azonosítanak. Ebből az adatból, valamint a sokkal későbbi morva őrgrófságból kiindulva, a kutatók általában azt vallják, hogy Morávia a Dunától északra, a Garam és a Morava folyók közti területen volt. E nézet már a XVIII. században uralkodóvá vált, hivatalos állásponttá azonban csak 1933-ban nyilvánították, amikor is az akkori Szlovákiában nagy hűhóval megünnepelték Nagy Morávia - Szlovákia 1100 esztendős évfordulóját. De Morávia földrajzi fekvése egyáltalán nem egyértelmű.
834	A sarkeli erődítmény nem a magyarok, és nem a besenyők ellen készült, hanem a kazár állam az egyre erősebb és támadóbb rusz-varégok féken tartására emeltette, együtt Bizánccal, a vár védelmét pedig besenyők látták el, akik - amint majd látni fogjuk -a magyar etnikum részét alkothatták évszázadokkal a honfoglalás előtt.
835	Bizánc újra birtokba veszi a már 705 óta független Chersont, amelynek kormányzójául a sarkheli építkezések Petroniusz nevű vezetőjét nevezik ki. Chersonban a kazárok minden valószínűség szerint kereskedelmi preferenciákat kaptak s ez a dentu-magyariai külkereskedelemre vámterheket jelentett.
838	Ügek kagán Kievet építteti ki erőddé.
839	A magyarok, az egykorú görög György barát tudósítása szerint, már a Duna alsó folyása közelében laktak, mert itt a bolgárok felszólítására “nagy hirtelen megjelenve” megtámadták azoknak menekülni akaró macedón foglyait.
	A fekete magyarok felkelése Perzsiában az arabok ellen Mažjar vezetésével. A felkelés leverése után a fekete magyarok elhagyják Perzsiát.
	Ügyek a testvérnépek szövetségében megtámadja a Bizánchoz tartozó aldunai telephelyeket. Ezzel tulajdonképpen arra az “egyességre” felelt, amit Bizánc a zsidó Kazáriával kötött 834-ben.
839	A kemény tél megtizedeli az ujgurok állatállományát.
840-907	Álmos Kievbe viszi feleségét,Mária görög hercegnőt, aki 841-ben világra hozza Árpádot.
840	A kirgizek támadása megdönti az Ujgur Kaganátust. A levert ujgurok egy része Északnyugat-Kanszuba, más csoportjaik Kelet-Turkesztánba menekül.
841	A kirgizek elől kínai területre menekült ujgurok Vukia nevű vezetőjüket kagánná választják.
843	A verduni szerződés – a Frank Birodalom felosztása.
846	A morvai fejedelemség vezetői a dinasztiaalapító Mojmír, Rasztiszláv (846-870), Szvatopluk (870-894) és II. Mojmir (894-906) voltak.
846	Vukia ujgur kagán egy lázadás során életét veszti.
850	Ügyek a megerősített Kievet fiára, Álmosra bízza. Álmos, a Kievi Krónika adataiból kikövetkeztethetőleg, 10 évi kievi tartózkodás után 850-ben veszi át apja örökét.
859	Askold és Dir lesznek Álmos kievi ispánjai.
860	Bulan unokája Obadja a Talmudot teszi Kazária államvallásává. A kazáriai “mazdekista-hitűek” fellázadnak, de ezek felkelését Obadja a besenyő zsoldosokkal fojtja vérbe. Miután ezek afelkelők nagyon jól tudták, hogy az elzsidósodott Kazáriának a rnagyarok oly nagy ellenségei, hogy a “kazárok országukat körülsáncolták a magyarok ellen” (miképpen azt Ibn Ruszta írja), a kazáriai zsidó uralom ellen fellázadt harcosok a magyarokhoz csatlakoznak. Ezek az un. “Kabar”-ok.
	Szabir részről vezetett krimi háború Bizánc ellen.
	A Nyék törzs 860-ban kiválik az onogur közösségből és a szabirokhoz csatlakozik.
862	862-ben a magyarok már Pannóniában hajtanak végre katonai akciókat. Hinkmár érsek megemlékezik egy “ismeretlen ungar ellenség” megjelenéséről Pannoniában. Hinkmár azt írja, hogy a 862. évben már Germániába is beütöttek, ami a legtermészetesebb észjárás szerint már Atelkuzuból történhetett. Azt is tudjuk, hogy ugyanezen időtájban a magyar fejedelem az Al-Duna mellékére ment, hogy Methodius-sal találkozhassék, amit bizonyára nem tett volna, ha akkor még Lebédiában laknak.
867	Kirill Konstantin szerzetes 867-ben Velencében az anyanyelven való hittérítés védelmében beszédet mondott, megemlítette, hogy sok nép már saját nyelvén magasztalja az Urat. Így az avarok, turkok, kazárok és alánok.
867	Bizáncban Makedón dinasztia kerül uralomra, melynek első uralkodója a lovászfiúból lett I. Basileus volt.
869	869-ben Rasztiszláv kérésére II. Hadrián (Adorján) pápa Metódot Sirmium püspökévé szentelte, tehát Metód sohasem működött Nyitrán. Nyitrán 880-ban a sváb Wichinget nevezték ki püspöknek. Metód tehát “valamennyi szlovén ország” érseke lett, ez a Szlavónia azonban az Adriai-tenger és a Dráva között terült el.
870	II.Lajos megvakíttatja Szvatopluk/Zwentibold-ot.
880	880 körül a Kazáriától valószínűleg északnyugatra lakó besenyők háborúba keverednek az úzokkal és a kazárokkal, s miután vereséget szenvednek, lakhelyükről menekülni kénytelenek, s történetesen déli irányban, a magyarok szállásai felé vonulnak. A Don-Dnyeper vidékén élő magyarság ekkor még nincs olyan erős, hogy e támadást kár nélkül elhárítsa, így a pusztítás elől nyugatabbra húzódik. Nagyságrendileg erősebbé válik viszont az eleve Kárpát-medencében lakó magyar-onogur népességgel kiegészülve, amely önmagában szintén gyengévé vált a frankokkal illetve németekkel szembeni védekezésre. Lehet, hogy a magyarok nyugatra húzódásának fő oka éppen az volt, hogy a kelet-európai és Kárpát-medencei magyarság Etelközben egyesítse erejét mind a keletről, mind a nyugatról jövő támadásokkal szemben. Lehet, hogy ama etelközi vérszerződés is nem a régóta amúgy is közös főség alatt élő kelet-európai magyar törzsek között, hanem éppen hogy a kelet-európai magyarság és a kárpát-medencei magyarság képviselői között köttetett. S valóban, a magyarság számára addig félelmetes besenyők a következő években szinte gyepűnéppé szelídülnek, ugyanakkor Nyugat-Európa száz éven keresztül fogvacogva említi a magyarok nevét.
882	A Kijevi Őskrónika 882-i tudósítása, miszerint Álmos építtette a Szent Miklós székesegyházat a kijevi Magyar Hegyen.
885	Második hadjárat Pannóniába. Hadjárat Zwentibold Moráviája ellen. Három avar törzs - Aba, Bors és Őrsúr - Pannoniában már szövetséges.
886-912	VI.Bölcs Leo Bizánc császára.
888	Árpád 888-ban Kievben fogadja az avar küldöttséget. Álmos 70, Árpád 48 éves. Don-Dnyeper köz kiürítése. Kiev megegyezés alapján a normannoké marad.
892	Harmadik hadjárat Pannóniába. Árpád átveszi Álmostól a Megyer törzset, a Nyék törzs élére Levente kerül.  Vérszerződés.
893	Zsolt születése.
894	Negyedik hadjárat Pannóniába.
	Bölcs Leo bizánci császár szövetség kér a magyaroktól a bolgár Simeon cár ellen. Hadjárat Zwentibold (Szvatopluk) ellen. Felkészülés a Kárpát-medence elfoglalására.
895	Levente hadjárata a bolgárok ellen.
	Theotmar azt írta, hogy “pénzt adtunk a magyaroknak, hogy menjenek Itáliába.” Ez a hadjárat igen fontos esemény volt, egyrészt az útvonal miatt, másrészt a Treviso-Fettre- Padova-Verona-Brescia-Bergamo-Milano-Pavia városok miatt, amelyek nagyobb részét megostromolták. Sőt, még kísérletet tettek Velence elfoglalására is! I. Berengar itáliai király 15 ezer fős haddal ment ellenük, a magyar sereg állítólag ötezer fős volt -s az Adda folyó mentén nyomultak előre a veronai mezők felé, majd Brenta-nál ütközött meg a két sereg  899. szeptember 24-én s a magyarok nagy győzelmet arattak.
900	A telet a magyar sereg Itáliában töltötte s csak 900 tavaszán tértek haza, mivel 900. júniusában még egyszer megtámadták Velencét.
	Támadás érte Moráviát, Bajorországot, s a magyarok elfoglalták a területet az Enns folyóig, ahol felépítették a bajorok Ennsburg várát. A visszavonuló magyar seregtest egyik utóvédjét Luitpold és Richarius püspök nekiszorította a Dunának, és 1200-an ott vesztették életüket!
901	Árpád seregei megtámadták Karinthiát, s a nyugati feljegyzések szerint vereséget szenvedtek, ám a magyar krónikák szerint éppenséggel nagy győzelmet arattak Eberhard és Gottfried grófok ellen. Sőt, innen még becsaptak ismét Itália földjére is.
902	Meghódították és felszámolták a Morava folyó völgyében fekvő Moráviát.
903	A bajorok nem nyughattak s ezért újabb összecsapásra került sor.
904	A bajorok csellel és csalárd módon, visszaélve a magyarok előtt szent vendégjoggal, lakomára hívták a magyar sereg vezéreit, élén Kusán-nal s őket orvul legyilkolták. Itália ellen újabb hadjáratra került sor, ám most Berengár király szövetségeseként jelentek meg. Szövetséget is kötöttek Berengárral, amelyet 15 éven át (904-924) betartottak.
906	Szászországban hadakoztak, itt ez volt az első hadjárat. Ekkor a dalamancok hívták segítségül a magyarokat a szászok ellen, de nem csak egy sereget, hanem kettőt! S a két magyar sereg szépen és fegyelmezetten igazodott egymáshoz s bevárta az egyik a másikat. (Widukind). A sankt galleni krónikás ezt jegyezte le a magyarokról: “ez az erős nép, amely hadi erényei által jeleskedett, nemcsak a körülötte fekvő területeken uralkodott, hanem a tengeren is átkelt és porba sújtotta azokat, akik ellenszegültek, de szövetséggel ajándékozta meg a békéért könyörgőket.”
907	A honfoglalás egyik legdöntőbb csatája, a brezalauspurc-i csata (amelyet általában Pozsonnyal szoktak azonosítani).