Hol Korond szép fürdője áll, a völgy felett, két hegycsúcs emelkedett ki. Mindeniken várrom, mindeniken agg bükkök sötétlenek. A két hely neve: Firtos és Tartód.

Mikor Erdély földét még ős tenger boritotta, s hullámai közűl alig emelkedtek ki legmagasbb hegyeink: Firtosan már tündérek laktak.

Firtos a jó szellemek tündére volt. De minthogy e föld a jót rosszal vegyesen termi, vele átellenben Tartód lakott, a rosz szellemek egyik tündére. Két szép nőnek mindig szűk ugyanazon vidék. S mint mikor több nap ragyog az egen, két mellék napnak udvar-szivárványa mindig visszáson áll egymáshoz: ugy e tündérekkel sem lehetett máskép.

Firtosnak szép gondolatai, remek müvei valának: Tartód mint pulya lelkek szoktak, mindent utánozott. A mit amaz birt, azt neki is birnia kelle.

Fejlett a káosz, Firtos elhatározá, hogy várat fog épiteni magának. Össze gyüjté tündéreit, s tudtokra adja, hogy gondolatának ma létesülni kell. Tartód megtudja, ő is ki mondja egy vár épitését, s megizeni Firtosnak, mikép ő nemcsak hogy szebb várat épitend, de egyszersmind oly sebesen fogja végrehajtani hogy éjfél előtt még időt nyerend Firtos várába menni, s várának szegletkövét kifeszitve saját várába vihetni.

A szelid lelkű Firtos nem irigylé társnéja vágyait: ő azért az épitésről le nem mondott. De hogy büszke feltételében ne boldoguljon, a vidék legnagyobb kődarabjaiból rakatta le vára szeglet köveit.

Firtos vára éjfélfelé pompában ragyogott, épitője elégűlten legelteté rajta szemeit. S örvendeze, hogy ellene gúnyos terve dugába dölt. De keveset tarthata öröme, imé tündérek repülnek várába, élökön Tartód.

Egy pillanat, s az új vár roppant szeglet köve ki vala döntve; s két tündér vasrúdon karára emelve, repűlt vele, Tartódvára felé. Útjok Korond felett vitt el. S már őrvendezzetek reptökben a sikernek, mire Korondon a kakasok megszólaltak éjfélre.

Éjfélre fogadta volt Tartód, hogy beérend a kőzel várba. Szóla a kakas: a vasrúd ketté repedt, a követ leejtették.

S Tartódnak, mert fogadását túlfeszitette, lakolnia kellett. Nem volt elég, hogy fogadását elvesztette: az istenek büntetésből várát is összeronták. Mire visszatért, napi munkájának csak romjait találta.

A székelyföld e két várroma ma is fenn áll. Tartód maradványa a fenyvesek közt, szép rom, alatta szakad a Tartód vize a Küküllőbe. Kié volt később? lakták-e vagy nem? nem szól a történet. A Firtost egész az sokáig használták, mig 1773-ban az elüldözött Jésuitáktól a szent Ferencziekre szállott. De a szerzet csak hamar bele unt a felhőkkeli szomszédságba: a várból leköltöztek, felhagyák. S ma már egészen rom.

A szegletkövet a nép most is látja Korond határán. Egy nagy kő hever ott, mint mondják, olyszerű, mintha fúrva lett volna.

Történet  

 A Farkaslakáról Korondra vezetõ útról, a Kalonda aljában balra útelágazás vezet Énlaka felé. A két Küküllõ között, az út mentén, a Firtos-hegy lábánál az elsõ település Székelypálfalva.

A hagyomány szerint a faluban elsőként a kászoni Pál család telepedett le, innen a falu neve.

1455-ben Pálfalva néven jelentkezik az oklevelekben, 1567-ben a regestrum 6 kapuval jegyzi. 1602-ben Pálfalvának írják. A hagyomány úgy tartja, hogy a falu végén, a Firtos felé vezetõ út mentén, a temetõ alsó részén egy régi templom állott. 1661-ben, az akkori tatárbetörés alkalmával pusztult el. Ugyanott újjáépítették, de késõbb a faluban építik fel a ma is álló templomukat, Szent Mihály tiszteletére. Az új templomba átmentettek több korjelzõ gótikus faragványt, melyek a régi templom középkori eredetét bizonyítják. A templom keleti falában, a szentélyben vakfülke kereteként, egy szemöldökgyámos ajtókeretet helyeztek el. Egy darabja a templom mellett látható. A 12 szögû gótikus keresztelõmedence felsõ része és egy szenteltvíztartó felsõ része szintén a gótikus templomból való.

A falu már a XV. század elõtt létezett. Ezt bizonyítja az az 1455–1462-es évek közötti vita is, amikor a falu lakói egy birtok felett vitatkoznak és a vitatott puszta kettéosztásával jutnak békés megegyezésre 1462-ben. Annak ellenére, hogy temploma volt, arra nincs adat, hogy önálló plébánia lett volna. A XVIII. század közepéig Korond filiája. 1772-ben kísérlik meg, hogy önálló plébániát szervezzenek, ami 1775-ben meg is valósul. A középkorban és azután is tiszta katolikus falu, s a reformáció után is megmarad régi hitében. E század elején is csak katolikus temploma és egyháza van.

Székelypálfalva diófái

A Szilas-tetõ aljába települt falunak valamikor nagyobb volt a jelentõsége, amikor a falu felett, a Szilason haladt át a Parajdról induló sóút. A tetõrõl csodálatos kilátás nyílik, akár a Déli-Kárpátok gerince is látható.

A jelenlegi templom elõtt álló diófák a templomról mesélnek. A középkorban a reformáció nem tudta eltéríteni a falu lakóit, máig megmaradtak régi hitükben katolikusnak, a korondi anyaegyházhoz tartoztak. 1661-ben, a tatárbetörés alkalmával régi templomuk elpusztult. Mai templomuk 1775-ben épült. Ekkor önállósult a falu plébániája. Az új templomba átmentettek több gótikus maradványt. A tizenkétszögû gótikus keresztelõmedence és egy szenteltvíztartó felsõ részei a régi templomból valók. Szecsete László farkaslaki beszolgáló pap szolgálati ideje alatt a templomon általános javítást végeztek. A templom belsejét átalakították, az oltárt újra festették. Az oltár festménye a templom védõszentjét, Szent Mihályt ábrázolja.

A templommal szemben található az iskola épülete, amelyben az oktatás az 1800-as évek közepén kezdõdött, jelenleg I-VIII. osztályokkal, kevés létszámmal mûködik.

A faluban született Nagy György, az 1562-ben János Zsigmond fejedelem ellen fellázadt székelyek választott fõkapitánya, kit vezetõtársaival együtt kivégeztek.  

Ma, holnap  

 A két falu - amig a Sóvidékre Pálfalván át, Váralja határában vezetett az út - egyenletesen és szépen fejlődött. Lakóinak száma megközelitette az ezret.

Aztán, amikor a hatvanas években Farkaslaka fölött megépült a Kalondát átszelő, egyenesen Korondra veztő út, Váralja és Pálfalva kimaradt a környék vérkeringéséből.
Ahogy múlt az idő, a lélekszám egyre fogyott, egyre romlott az utak állapota, ami megnehezitette a helybeliek közlekedését, egyszersmind "elrettentette" a Székelyföldre érkező kirándulókat a vidék látogatásától.

Pálfalva igy háboritatlanul élte nem könnyű hétköznapjait. Megőrződött viszont mindmáig a táj érintetlensége, és rejtve maradt a titok, - a Gondviselés szándéka e földdel -, amelyről nem olvashatunk utikönyvekben, nem mutatja térkép: ha tudni akarod, gyere a Szilas alá, beszélj a fákkal, szólitsd a köveket, hivd magadhoz a hegy fölött vigyázó sasokat, kesresd a hollókba költözöttek lelkét.

Ez lesz a holnap.       

Látnivalók  

Madártávlatból a falu  

A Szilas és a Firtos

A távolban a Déli-Kárpátok

Ahol a felhőket felülről nézed...

Téli álmot alszik a völgy

Felhőkben a falu, a völgy

Hótakaró a Firtoson

Óperencia

Őrzők a Szilason

Bárányok az égen és a földön

Keleten kél a Nap...

Tudnivalók        

  Ha Korond felöl érkezünk, Székelypálfalvára a Kalonda-tető után jobbra kell letérni, az Énlakát, Kőrispatakot jelző táblánál. A falu román neve: Pauleni.
Székelyudvarhely irányából Farkaslaka után balra találjuk az eltérőt.
A faluba vezető földút lassan, de biztosan járható.
Pálfalván étterem, vendéglő nincs. Szállást és étkezést vendégházaknál lehet megoldani.
A Szilason jurtában is alhatunk.

 Kapcsolat

E-mail: karpatria@karpatria.hu