2013 kora tavaszán, a Március 15-i lovas felvonulásra készülődve született meg a
gondolat, hogy az ünnepélyeken, és hétvégi lovas barangolásokon túl csináljunk
egy, a fiatalság lovas ügyességét, tudását összemérő "versenyt".
A virtus sosem hiányzott a lovas ember mentalitásából. Bár eleinte többen
kételkedve álltak az ötlet elé, mondván, hogy a mi, székely falusi lovaink nem
alkalmasak akadályokra, nem tudják teljesíteni a feladatokat. Kétségívül,
kétszer-háromszor szinte minden lovat száron kellett végigvezetni a pályán,
negyedszerre azonban már nem jelentett gondot hátalva sem a tizennégy akadállyal
megtűzdelt 1200 méter.
Persze itt nem a klasszikus lóverseny akadályokra kell gondolni, 2 méteres
ugrásokkal. Épp ez volt a lényeg: a sok időt, edzést és pénzt követelő profi
versenyzés helyett - amelyen a nagytöbbség természetesen nem tud részt venni -,
olyan lóversenyt rendezni, amely a régi hagyományoknak megfelelően a székely
hétköznapokba hozza vissza a "lovasságot".
Végül is a versenyhez huszonnégyen vették a bátorságot. A folytatás
szempontjából legalább ennyire fontos volt azonban az a meglepetés, amit a közel
500 fős nézőközönség jelenléte okozott.
A jó hangulatú, remek versenynap után kezdett el formálódni a
gondolat, hogy a következő évben, több helyszínen is lehetne folytatni a
szervezést, mint Udvarhelyszéki Vágta sorozatot.
Az UdvarhelySzéki Vágta azonban már ettől a pillanattól - legalábbis
szándék szerint, gondolatban - többet jelentett számunkra, mint egy
egyszerű lóverseny.
Mátyás királyunk 1473-ban rendelte el a székelyek között az első lustrát,
amelynek elsődleges célja az adózási összeírás volt. A későbbiekben,
békeidőben azonban kibővült a székelyek hadi készültségének, állapotának
felmérésére, hadi gyakorlatokra, tornákra is.
Goethe szerint: "Nincs reménytelenebbül rabszolga, mint aki tévesen azt
hiszi, hogy szabad"
Maderschpach Viktor szerint: "A fegyvertelen ember rabszolga"
